Creepypasta (hun)

A hangok

Figyelj rám kedves olvasó, amit elmesélek, az meg történt esemény, valóságos pokol volt az életemben…

Engem Gloria Morden-nek hívnak, 16 éves vagyok. A történetem ott kezdődött hogy suliba sokáig voltam délután és csak este értem haza, a tanulószoba miatt. Estéként mindig TV-t nézek vagy játszok a kutyámmal, sajnos az alvással problémáim vannak, nagy nehezen elalszok aztán amikor felébredek a borzalmas álmomból, nem tudod megmozdulni, nem kapok levegőt.. és árnyékok mászkálnak körülöttem, és ami a legborzalmasabb.. a hangok.. amiket hallok.. hogy gyűlölnek engem.. és a szüleimnek nem szóltam erről.. félek hogy elküldenek gyógyintézetbe.

Visszatérve a történetemre, egy nap kicsit később indultam el az iskolából, és üres volt az utca, sehol senki, egyedül kóboroltam hazafelé amikor egy fura férfi megállított, megkérdeztem mit akar tőlem, ő azt válaszolta hogy nem akar bántani de muszáj..

Egy kést vett elő, és elkezdett felém közeledni, én hátráltam, elkezdtem futni, egy síkártorba értem, a férfi jött utánam. Végül zsák utcába kerültem, a férfi beszorított a sarokba, nem bírtam mozdulni a félelemtől… Felemelte a kést, és nagy erővel az arcom jobb felét elvágta, folyt a vér, egy hatalmas nyílt sebet éreztem az arcomon, az ember újra megakart vágni, de akkor hirtelen felbátorodtam és a férfi bal lábába belerúgtam amitől elesett a kés pedig mellé esett, felvettem gyorsan. A kés vágó részén vöröslött a saját vérem… csillogott, láttam magamat benne..

A támadó felkelt elakarta venni tőlem a kést, mind egy rossz álom olyan volt ez.. mit tegyek?.. kérdeztem magamban, egy hang suttogta hogy „Öld meg” .

Tudtam hogy őrültség lenne ha ezt tenném, de a hang tovább mondta hogy öljem meg a férfit, aki már megfogta a kést. „Védd meg magad” suttogta a hang. Én pedig döntöttem, megvédem magam.

Végig húztam a támadó tenyerén a kést, ami elvágta, így elengedte. „Te rohadék” ordította.

Nyúlt a másik kezével, én habozás nélkül belevágtam, a vérre kifolyt, és káromkodott.

„Te szörnyeteg! Idióta, nem vagy normális”

Erre felment a pumpa a fejemben, és odaszóltam neki „NEM ÉRDEMLED MEG HOGY ÉLJ”.

A férfi elsápadt. „Ne, bocsáss meg, kérlek, nem akartalak bántani.” mondta.

Én azt feleltem neki: „Azt teszem veled, amit te akartál velem tenni.”

A férfi ijedten remegő hanggal válaszolt: „Ne ölj meg, kérlek, megteszek mindent neked amit csak kérsz.”

Erről beszéltem, meg akartál ölni, nem hiszek neked, kártékony semmirekellő vagy.” mondtam neki.

„Öld meg” suttogta a hang újra meg újra. Gondoltam ha megölöm ezt az embert sok életet mentek meg, kitudja mennyi embert ölt meg már.

Egy mozdulattal elvágtam a férfi torkát, az ütő erét találtam el. A vérre bemocskolta az arcom, a kezeim, a ruhám. Egy darabig mozgott még a teste, aztán felakadt a szeme..

Furcsa érzés támadt fel bennem, nem féltem, éreztem, hogy valaki van a hátam mögött, aki megvédett. Hátra néztem, a szemem sarkából csak egy homályos árnyékot láttam a betonfalon.