Creepypasta (hun)

Drámaszakkor ...

Iskolai fellépésünk volt, az egész rendezvény egyben lett felvéve.
Elégedetten csapódtam le az énekterem első padsorban, mellém az akkori legjobb barátnőm telepedett le.

– Megkaptam a felvételeket – állt fel a tanár úr mikor az egész csoport jelen volt. Betette a CD-t a számítógépbe, és elindította a videót.

– Ne már, a táncot is végig kell nézni?! -nyögtem fel, mire a többiek undorodva bólintottak. Köztudott, hogy a mi sulinkban a szakkörök utálják egymást. A rajzosok és kosarasok még úgy ahogy elvannak velünk, de a tánc- és színjátszás közötti kapcsolat nem valami jó, és ezen a tanárok sem igyekszenek változtatni.

– Túléljük, a tánc csak egy olyan… fél óra -bizonytalanodott el egy felettem járó srác.

– Köszi -fordult felé unottan egyik osztálytársa.

– Ébresszetek fel ha vége – feküdt rá egy padra Sanyi, mikor elindult.

– Beletekerek -kattintott a videóra Feri bá a hatodik percnél, ám a felvétel visszaugrott az elejére.

– Ne má -kapta fel a fejét Sári. – Mi ez?

– Mittomén, Peti az informatikazseni -mutattam a mögöttem ülő fiúra, aki leugrott a padról és a géphez lépett. Ismét megpróbálta átugrani az általunk utált produkciókat, ám az folyamatosan visszaugrált. – Hé, állj meg! – kiáltottam rá a kilencedik kísérletnél. Gyorsan megszámoltam, hogy hány ember van a képen. Tizenhárom. – Oké, mehet -biccentettem, mire ismét a videóra kattintott. A zene újrakezdődött, a terem csendjébe a táncosok fültépő hangja hasított. Tizenkettő -számoltam meg újra.

– Értem mit akarsz -nyelt hangosan Zsani. Horrorkedvelő barátnőm, együtt olvassuk a sztorikat.

Gyerekeeek, én is vágom – emelte fel fejét Balázs. – Kevesebben vannak.

– Mi? -emelte fel szemöldökét Feri bá. Peti kattintott, a videó elölről indult.

– Tizenegy -felálltam a székemről és a tanári asztalhoz léptem. Párszor újracsináltuk, egészen addig, míg csak négyen táncoltak.

– Megváltozott a koreográfia -mondta kerek szemekkel Zsolti. Igaz, ugyanis az elején négyesével fogták egymás kezét, és körben táncoltak míg középen egy-egy lány forgott, most pedig kettesével csináltak valamit. Nemtom, három éve nem voltak táncóráim, nem vágom ezeket a dolgokat.
Újabb kattintás, újabb videóváltozat. Hárman, középen csárdásoztak egy helyben, egymás kezét fogva.

– Én nem akarom látni ezt -fordult el kerek szemekkel Vanessza mikor a zene lassulni kezdett. Újraindítottuk a videót, ám a zene egyre torzul, és már csak ketten forogtak a színpad két szélén.
Kivettem Peti kezéből az egeret, és nagy levegőt véve kattintottam.

A kép egy pillanatra elsötétedett, majd felvillant a kép. Középen egy lány állt, rövid, sötétbarna haja volt, és a földre szegezte a tekintetét. Mindkét keze egy lila melegítőfölsőben volt, ezen kívül egy farmer és egy fekete tornacipő volt rajta. Pár percig így volt a felvétel, majd elhallgatott a zene. Hirtelen közelire váltott, és a lány felkapta a tekintetét. Zöld szeme volt, és egy fekete szemüveg keretezte arcát. Kivette kezeit a zsebeiből, majd szemmagasságba emelte. Egyik kezében egy csillogó tárgyat tartott, nem sok idő kellett ahhoz, hogy beazonosítsam – egy penge volt. Szám elé kaptam a kezem, mikor a kést a torkához emelte, majd mielőtt megmozdult volna, a gép kékhalált kapott.”