Az elveszett gyermek (Eldarya fanfiction)

3. Rész

Reggel szokás szerint 7 órakor keltem, de aztán egy kis gondolkozás után arra jutottam, hogy inkább kihagyom egy darabig az iskolát. Nem érdekel az se ha kirúgnak a sok igazolatlan miatt. Ha Rachel tényleg Eldaryába került akkor valahogy nekem is be kell jutnom oda. Viszont nem tudom, hogy a boszorkánykör nálam miért nem működik. Elhatároztam, hogy elmegyek megint az erdőbe, de előtte beugrottam Michelle-hez megnézni, jól van-e. Amikor rákérdeztem mi a helyzet, rögtön elkezdett sírni. Nagyon megviselte szegényt. Ha tehetném elmondanám neki, hogy tudom merre van a lánya, de ezt sem ő sem pedig Rachel érdekében nem tehetem. A rendőrség egy idő után úgy is nyomot fog és akkor én sem úszom meg egykönnyen.

Az erdő felé vezető úton végig azon járt az agyam, hogy miért nem tudok átjutni Eldaryába. Végül az egyetlen logikusnak tűnő magyarázat az volt, hogy az emberek kitaláltak  valamit ami megakadályozza, hogy visszamenjek. Már csak ki kell találni, hogy mit. Közben már a boszorkánykörhöz értem. Megint megpróbáltam bemenni, de nem tapasztaltam semmi változást. Körülnéztem hátha találok akármilyen nyomot a közelben, de hamarosan feladtam a keresést. Visszamentem a házamba és ledőltem az ágyra rendezni a gondolataimat.
Nem volt lezárva a boszorkánykör szóval bárki könnyedén bejuthat. Engem viszont nem engedett át. Nem lenne meglepő, ha az emberek csináltak volna valamit, annak érdekében, hogy ne jussak vissza. Vagy talán valaki szövetkezett velük és valami bűbájt raktak rám.
Ez esetben viszont a kapuhoz kell mennem. Ott már biztos be tudok jutni.

Elhatároztam, hogy már holnap elindulok. Írtam egy üzenetet a nevelő szüleimnek. Remélem azért nem viseli meg őket túlzottan, hiszen tényleg saját gyerekeiknek tekintenek.
"Sziasztok! Egy fontos dolgom akadt, így nem tudom hazajövök-e még valamikor. Sajnos nem beszélhetek róla, de mindent köszönök. És ne aggódjatok miattam!
Miután elhelyeztem az asztalon a levelet, egy jó feltűnő helyen, elkezdtem összepakolni. Csak nagyon fontos dolgokat vittem, a zsebpénzemet, telefont, pár váltóruhát, és egy kést a biztonság kedvéért. Amint végeztem mindennel, lefürödtem és elmentem aludni, mivel holnap kora hajnalban indulni készülök.

Amint kinyitottam a szemem kipattantam az ágyamból, átöltöztem teljesen fekete ruhákba, és egy köpenyt is magamra vettem a csuklyát pedig a fejemre húztam, hogy ne vegyék észre az arcomat, majd elhagytam a lakást. Hiányozni fog, hiszen már otthonomnak érzem, de ezt most muszáj megtennem. És így megkezdtem utazásomat a kapu felé.

Nagyon régen volt már, hogy utoljára arra jártam. Igazából kicsit félek bemenni, nem beszélve a sok őrről akik ott figyelnek. Még azt is ki kell tervelnem, hogy járjak túl az eszükön. De egyenlőre még nem kell ezen aggódni. Nagyjából 2 hónap alatt odaérhetek gyalog ha minden jól megy. Vezetni nem tudok, a pénzel is takarékoskodnom kell, szóval a busz és egyebek szóba se jöhetnek. Ismételten az erdő felé vettem az irányt, csak ezúttal most nem mentem be hanem mellette haladtam tovább. Igyekeztem minél nagyobb távolságot tartani minden embertől. Sok városon keresztül kellett mennem, néha beugrottam az első boltba amit megláttam ételt venni esténként pedig a legolcsóbb hotelekben szálltam meg amit találtam. Néhányan furcsán néztek rám bár nem is csodálom amilyen bűnöző kinézetem lehet most.

Eddig nem volt semmi gond, viszont most, hogy már 2 hete úton vagyok egyre nagyobb az esély, hogy olyan személyekbe botlok bele akikbe nem kellene szóval most már inkább kerükőutakon megyek ahol kevés az ember. A legnagyobb gondom pedig, hogy már most alig maradt pénzem.
Miközben ezen agyaltam valaki hirtelen egy kést szorított a torkomhoz a kezemet pedig hátra fogta. Valószínűleg nő lehetett és elég képzett is mivel meg se hallottam ahogy mögém lopakodott. Nem láttam az arcát mivel nem tudtam hátranézni, de nagyon remélem, hogy semmi köze nincs a kapuhoz.