Az elveszett gyermek (Eldarya fanfiction)

4. rész

- Ki vagy te és mit akarsz tőlem? - kérdeztem rezzenéstelen arcal.
- Lényegtelen, hogy én ki vagyok. Viszont végre megtaláltak téged te szökevény. Visszaviszlek oda ahol a helyed van. Ha ellenkezel megöllek, nem kaptam parancsba, hogy élve kellenél. - ezután elővett egy bilincset és a kezemre rakta, majd elkezdett maga után húzni.
- Nem érek most rá a rendőrséggel játszadozni dolgom van úgyhogy eressz el! - rivalltam rá.
- Igen, fontos dolog, hogy megszökj nem igaz? De azt nem fogom megengedni! Tudom ám, a kapuhoz akarsz menni.
- Jól mondod, de nem megszökni akarok. Ismered a Rachel nevű eltűnt lányt? Őt keresem és valószínűleg oda került. Ismerve az oottaniakat nem fogják megkockáztatni csak érte a kapu kinyitását szóval csak én tudok neki segíteni.
- Miért akarnál te segíteni egy emberen? És mitől vagy olyan biztos benne, hogy ott van? - kérdezte.
- Mert a barátom. Legutoljára az erdőben járt a kutyájával. Amikor a kutyát megtaláltam ő a boszorkánykörhöz vitt.
- Jól van akkor majd elküldünk néhány embert ezzel el is zárom a témát.
- Akkor legalább írd fel egy papírra, hogy "Rachel, akit a rendőrség keres eldaryában van ezt pedig Freyától tudtuk meg. " Ezt pedig tartsd magadnál mindig.
- Mégis minek?
- Csak csináld és minden ellenkezés nélkül veled megyek! - ezután nem kérdezett többet, elővett egy papírt és egy tollat, felírta a megbeszélt szöveget és zsebre tette. Ezután kézen fogott és elvitt.

Az út nagy része csendben telt, nem szóltunk egymáshoz egy szót se addig amíg oda nem értünk. Egy nagy épület előtt áltunk. Épp mentünk volna be, de az ajtó előtt álló két férfi megállított minket, de mielőtt mondhattak volna bármit is, a lány megszólalt.
- Elena Pitt. - mondta majd még odasúgott nekik valamit amit én már nem hallottam.
Ezután megnéztek egy papírt ami feltehetőleg valami névsor lehetett. Bólintottak egyet majd továbbengedtek. Levezetett egy lépcsőn majd cellák sokasága fogadott. Levette a bilincseket majd belökött az egyik cellába és szó nélkül elment.
Na szuper, már csak ez kellett! Mindegy, ha emberek mennek át a kapun meg tudja miért kellett volna nekem mennem. Akkor pedig biztosan segíteni fog.
Ezután körülnéztem kicsit. Az enyémen kívül az összes cella üres volt. Pedig azt gondoltam, hogy lesznek még rajtam kívül. Milyen jó emberek élhetnek erre! A cellámban csak egy ágykeret és egy vödör volt. Mivel föld alatt van a cella még egy ablak sincs. Biztos azért nincs itt senki mert mindenki belebetegedett a napfény hiányába. Ezután mivel úgy se tudok csinálni semmit ledőltem az ágyra, már ha lehet így hívni és nagy nehezen elaludtam a kényelmetlen helyen.

Léptek zajaira ébredtem. Amikor felnéztem egy férfi állt a cellámban ajtaja előtt.
- Régen találkoztunk te szörnyszülött. Remélem jól szórakoztál az emberek között, mivel többet nem fogsz. - mondta egy gúnyos mosoly kíséretében.
- Igen, nem is volt olyan rossz. Sokkal könnyebb itt az élet mint azt gondoltam. Nincsenek nagy elvárások, folytonos napirend, nem mondják meg hogy mit fogsz csinálni a következő héten. Szabadabbak az emberek, meg tudnám szokni.
- Örülök, hogy ennyire beleélted magad mert többet nem fogod így érezni. A hátralévő életed a börtönben fogod lelélni szóval barátkozz meg vele. Szökéssel pedig ne is próbálkozz még egyszer, tanultunk az előző esetből és megdupláztuk az őrök számát. Mindenesetre nincs ennyi időm, mit tudsz az eltűnt lányról?
- Eldaryában van. - válaszoltam tömören.
- Ezt már elmondták, de pontosan hol?
- Azt nekem honnan kéne tudnom?   Nem tudom meghatározni, hogy pontosan hova került.
- Veled se megyünk sokra. - mormolta a férfi majd sietve elment, én pedig ismét magamra maradtam.

Unalmasan teltek az elkövetkezendő napok. Minden nap kaptam reggelit, ebédet, vacsorát, már ha lehet annak nevezni azt a moslékot amit elém raktak. Ezen kívül egész nap csak feküdtem az "ágyamon" és unatkoztam, de ki kell bírnom addig ameddig ide nem jön Elena. Mivel az emberek hamar intézkednek az Eldaryával kapcsolatos ügyekben, talán 2 hetet kell még kibírnom. Addig is folytatom a mindennapos semmittevésemet.