Az elveszett gyermek (Eldarya fanfiction)

2. Rész

Bogáncs nagyon szeret az erdőben lenni így hát ma ott sétáltattam meg. Nem terveztem túl mélyen bemenni, de annyira elkalandoztak a gondolataim, hogy mire feleszméltem már azt se tudtam hol vagyok. Egyszer csak megpillantottam egy gombákból álló kört. A filmekben azt hiszem boszorkánykörnek nevezik és ha belemegyünk elteleportál valahova. Nem hittem az ilyesmikben, de úgy gondoltam miért is ne? Semmi se fog történni. 
Amikor elindultam felé a kutyám próbált visszatartani, de nem sikerült neki. Amikor beleléptem vakító fény jelent meg, így kénytelen voltam becsukni a szememet. Egy nagy puffanással értem földet és egy gyönyörű kristály előtt találtam magam egy ismeretlen helyen. Gyönyörű szép volt, ahogy kék fénye megvilágította az egész termet. Elindultam felé, hogy megérintsem, de ekkor valaki megszólalt mögöttem.
- Hé te! Mit művelsz? Te vagy a kristálytolvaj? - kiabált rám az ismeretlen és amikor megfordultam tátva maradt a szám. Egy fekete hajú nő volt akinek füle és farka volt! Ámulatomban válaszolni is elfelejtettem.
-  Válaszolj! - amit ezt kimondta kék lángok jelentek meg a keze körül. Te jó isten ez valami bűvész trükk?
- Figyelj, nem tudom milyen kristálytolvajról beszélsz, de én az előbb még egy erdőben voltam aztán hirtelen egy fény jelent meg és itt találtam magam.
Ekkor az arca elkomorodott majd ismét megszólalt:
- Jamon! Vidd a börtönbe nincs most rá időm. - azzal elhagyta a helyet. Ezután egy furcsa vaddisznófejű lény termett előttem, morgott egyet majd erősen megszorította a csuklómat és elkezdett maga után húzni.
- Áu! Hagyd abba ez fáj! - csak egy hangosabb morgással felelt majd elkezdett levinni egy hosszú lépcsősoron.

Útközben akármit kérdeztem tőle, nem adott semmi értelmes választ.
Nagyon sokáig lépcsőztünk, a lábaim már alig bírták. Amikor megállt, körülnéztem és egy börtönben találtam magam. Bedobott az egyik cellába majd hátat fordított nekem és elindult visszafelé.
- Várj! Ne hagyj itt! - kiáltottak utána, de nem törődve vele elment. Teljesen kétségbe estem nem tudtam mit csinálhatnék, ahogy azt sem, hogy mehetnék haza. Ahogy telt az idő már nem bírtam tovább és elkezdtem sírni. Hirtelen  egy hangot hallottam. Amikor odapillantottam egy maszkos férfi állt előttem. Ellépett az ajtóból jelezve, hogy menjek ki. Így is tettem. Egyszer még hátrapillantottam és mikor újra megfordultam az idegen már el is tűnt. Egyedül maradtam ugyan, de legalább már szabadon. Elindultam a lépcsők irányba, ahonnan levonszolt a malacfej.
Amikor sikeresen feljutottam, egy darabig elidőztem merre is menjek, majd balra vettem az irányt. Egy folyosóra érkeztem. Nézelődtem egy kicsit és közben észre sem vettem, hogy nekiütközök valakinek. Egy fekete hajú férfi volt akinek a fél szeme be volt kötve.
- Elnézést! - mondtam majd hátra se nézve elfutottam a másik irányba.

Ott ismét megláttam egy férfit, de szerencsére el tudtam bújni előle. Amikor elég messzire került, elindultam egy ajtó felé. Úgy nézett ki mint egy étkező. Nagyon éhes voltam, szóval gondoltam elveszek egy kenyeret, ám ezt a tervemet egy kék hajú, hegyes fülű férfi meghiúsította.
-  Nem szabad élelmet lopni kislány. - mondta miközben megfogta a karomat.
- Nem! Félreérted!
- Akkor mit keresel itt? - nem tudtam válaszolni mert a rókanő lépett be az ajtón. Mögötte többen is voltak, köztük az akinek nekimentem a folyosón.
- Te meg mit keresel már itt megint? - mondta mérgesen.
- Ki ez a lány? - kérdezte egy férfi mellette, akinek egy szarv nőtt ki a fejéből.
- Ezt az emberlány először a kristályterembe rontott be, most pedig élelmet próbál lopni. Biztos ő lopta el a kenyeret és a tejet ami hiányzik a készletünkből!
- Nem! Tévedsz! Én nem loptam el semmit!
- Valld be hogy el akartad lopni azt a kenyeret! - mondta a kék hajú férfi.
- El akartam venni a kenyérdarabot, de a többiről én - nem tudtam befejezni a mondatot mivel félbeszakítottak.
- Igazából az ételt egy menekült gyerek vette el. - szólalt meg a fekete hajú srác.
- Rendben van. De ettől függetlenül őt tegyétek vissza a cellájába. Most!
- Ne! Nem akarok vissza menni! Azt se tudom hol vagyok vagy hogy hogyan kerültem ide! - emeltem fel én is a hangomat. Nem létezik hogy komolyan a boszorkánykör hozott ide! Egyszerűen nem hiszem el biztos van valami más magyarázat rá!
- Ne merj velem így beszélni! Most pedig, mozduljon meg valamelyikőtök és vigye a cellába! - parancsolt rájuk, de az egyik férfi megszólalt.
- Miiko, szerintem meg kéne hallgatnunk amit mond mielőtt ítélkezünk felette.
- Jól van akkor halljuk!
Minden tekintet rám szegeződött én pedig kissé zavartan, de elkezdtem mondani, hogyan is kerültem ide.

- De lehetetlen, hogy rögtön a kristályteremben találd magad! Erős védelem van rajta! - mondta a Miiko nevű nő.
- Szerintem nem hazudik.
- Mindenesetre nem kockáztathatunk, ezt majd később megbeszélkük, Jamon tedd a dolgod. - szólt rá Miiko.
- Nem értem miért a tömlöc az egyetlen megoldás, de elmondtam, hogy nem megyek vissza!
- Tényleg! És hogyan szabadultál ki? - kérdezte a fehérhajú aki eddig csendben figyelte a történéseket.
- Egy maszkos férfi kinyitotta a cellaajtót. - válaszoltam egyszerűen és nem értettem miért ijedt meg hirtelen mindenki.
- Megint itt van, mi meg rá pazaroljuk az időnket? Szóródjunk szét és fésüljük át a terepet. - mondta a lány. Már megnyugodtam, hogy nem kell visszamennem ám túl hamar örültem. Mielőtt elindult még megszólalt:
- Keró! Te pedig vidd őt cellába. - mondta majd kirohant az ajtón. Az egyik fiú még visszafordult és megkérte Kerót hogy keresse meg az eltűnt élelmet, majd a többiek után ment.
- Nos, úgy tűnik ketten maradtunk. Megtenné hogy - szólalt volna meg,  de belevágtam a szavára.
- Hány milliószor mondjam még el, hogy nem! - rivalltam rá, mivel tudtam mit akar mondani.
- Nyugi! Van egy ötletem. Talán ha segítenél megkeresni az eltűnt élelmet, jobb szemmel néznének rád az itteniek.
- Rendben, remélem igazad van.
Ezután ketten indultunk el a keresésre. Útközben Keró mesélt nekem, mint kiderült Eldaryáról.
Az elveszett élelmet hamar megtaláltuk, majd visszamentünk az éléskamrába. Ott összefutottunk a kék hajú férfival, Ezarellel aki Keró ételadagjáért cserébe segít nekünk meggyőzni Miikot, hogy maradhassak egy darabig. Ezután a kristályterembe mentünk. Egy elég fontosnak tűnő megbeszélés zajlott le. Nagy nehezen sikerült meggyőznünk Miikot, hogy itt maradhassak, azzal a feltétellel, hogy csatlakoznom kell egy gárdába. Kitöltöttem a tesztet, ugyan a kérdések felét nem értettem, az Abszint gárdába kerültem. Ezarel most biztos nagyon boldog lehet. A familiárisról szólva, pedig egy Korkót kaptam.

Sziasztok! Igen, tudom ez egy elég unalmas rész lett főleg, hogy egy-két eltérésen kívül teljesen ugyan olyan mint a játék, de ilyen részeket is bele akarok rakni, hogy látszódjon, Rachel élete egy bizonyos pontig kb ugyan az lesz mint a játékban és aki nem annyira ismeri az Eldarya világát az is értse a történéseket. Azoknak akik pedig így is végigolvasták köszönöm. 😁