- La Casa de Papel - [Berlin & Paris]

II

-Gondoljanak bele, minden nap rólunk szólnak majd a hírek és az ország összes családja azon fog tanakodni, hogy mi mit is csinálhatunk.- A Professzor mély levegőt vett és nekitámaszkodott az asztalnak. A hírnév mindenkit vonzott. Az, hogy a rendőrségnél ismert vagy, nem nagy dolog, de ha a világ emlegeti a neved, na az már valami. -És tudják mire gondolnak majd? Arra fognak gondolni: A rohadékok! Kár, hogy nem nekem jutott ez előbb az eszembe.-

A Professzor nincs benne a nyilvántartásban. Utoljára 19 évesen csináltatott új személyit. Jogilag ő egy szellem... Egy rohadt okos szellem.

-Nem fogjuk ellopni senki pénzét, hogy azt gondolják, rendesek vagyunk. És ez létfontosságú. Rendkívül fontos, hogy a közvélemény mellettünk álljon. Rohadt hősök leszünk azoknak az embereknek a szemében. De nagyon kell vigyáznunk, mert ha akár egy csepp vér is hullik, és ez nagyon fontos, ha akár egy áldozat is van, többé nem leszünk Robin Hoodok, csak sima gazemberek.- A helyzet hirtelen komolyra fordult és Denver se merte elnevetni magát.

-Professzor!- jelentkezett Tokyo. A Professzor bólintott. -Mit fogunk kirabolni?- Az egyetlen meghatározó kérdés, amire mindenki kíváncsian várt. A Professzor a padok mögé mutatott, ahol egy papírból összeállított épület állt. -A spanyol Nemzeti Bélyeg- és Pénznyomdát.-

~ A RABLÁS NAPJA / PÉNTEK / 8:35 ~

A furgon úton volt a helyszín felé. Nyolcan ültünk hátul fegyverekkel a kezünkben, piros egyenruhában és maszkkal az arcunk előtt. Tokyo éppen egy rikító vörös rúzzsal kente be ajkait, mikor Rio kiakadva törte meg a csendet. -Ki választotta a maszkot?- Mellettem Berlin mély búgó hangja válaszolt. -Miért, mi a baj vele?- Rio vállat rántva folytatta. -Nem félelmetes. A bankrablós filmekben félelmetes maszkokat viselnek. Zombisat, csontvázasat, valami vészjóslót, amitől úgy érzed magad...- A mondatot az arca elé emelt pisztoly szakította félbe. -Fegyverrel a kézben egy rád célzó őrült félelmetesebb, mint egy csontváz.- mondta Berlin teljesen nyugodtan, miközben mutatóujját a ravaszra helyezte. -Elég...- értem hozzá karjához, amelyikben a pisztolyt tartotta. Éreztem ahogy az izmai megfeszülnek, majd sóhajtva lerakta a fegyvert.

Denver vetett véget a feszült hangulatnak. -Ki volt ez a bajszos faszi?- Moszkva levette a maszkját. -Dali, fiam, egy spanyol festő. Nagyon tehetséges volt.- A fiú csak összeráncolt homlokkal nézett apjára. -Egy festő.-   -Igen.-   -Egy festményeket festő festő.-   -Igen.- Nem tudom, hogy mire akart kilyukadni. A többieket figyeltem, de egy sóhajtó Berlinen kívül nem kaptam választ.

-Tudod mi kurvára félelmetes?- folytatta Denver.  -A gyerekfigurák. Azok aztán tényleg félelmetesek.-  Berlin is lerántotta a maszkot, majd a kérdése után én is. -Milyen figurák?-   -Nem volt gyerekkorod?- motyogtam vigyorogva. Mintha meg se hallotta volna, nézett továbbra is farkasszemet a vele szemben ülő fiúval. Az azért mégsem ment el számomra észrevétlenül, hogy a vállai megfeszültek és idegesen rezzentek meg az ujjai.

-Goofy, Pluto, Mickeyegér, mindegyik.-    -Szóval szerinted félelmetesebb egy nagyfülű egér?- kérdezte tőle Rio nagyképűen.   -Igen seggfej, kell egy pofon?-   Rio védekezően emelte fel kezeit, Moszkva pedig figyelmeztetően nézett fiára. Denver nem hagyta abba, Berlin-el pedig egyszerre sóhajtottunk türelmünk fogytán.

-Figyelj, elmagyarázom! Ha egy Mickeyegér maszkos ember bemegy egy helyre, az emberek azt gondolják, hogy őrült, hogy mészárlás lesz. És tudod miért? A fegyverek és a gyerekek két olyan dolog, ami nem illik össze, fater. Igazam van, vagy nem?-   Moszkva fáradtan bólintott.  -Úgy még veszélyesebb lenne, még furcsább.-

-Szóval egy Jézus Krisztusos maszk még félelmetesebb lenne, mert ő még ártatlanabb?- kérdezte Berlin egy önelégült pillantással, melyet rámszegezett. Nairobi és Tokyo idegesen néztek egymásra. Legszívesebben nyaknál fogva dobtam volna ki a mozgó járműből.

-Azt mondanák: Ez nem áll jól, olyan, mint Jézus két fegyverrel a kezében.-     -Mint egy szent két fegyverrel.- helyeselt Rio. A két lány felé néztem, jelezve hogy kéne egy kis segítség, mire félmosollyal az arcukon áthívtak a furgon másik felébe. Látszott, hogy kevés nő volt a bandában. Egy nő eltud költeni két napot azzal, hogy kiválassza a cipőjét egy esküvőre, de egy percet sem pocsékolna arra, hogy maszkot válasszon egy rabláshoz.

A furgon megállt és egy kopár lakatlan helyen szálltunk ki, ahol az összes fúró és gép a rabláshoz volt elraktározva. Minden amit elterveztünk, most kezdődött és azokban a másodpercekben azokra az ártatlan emberekre gondoltam, akiknek beavatkozunk az életükbe.

~ E-80 HELYI ÚT / 9:25 ~

A Professzor tudta, hogy három tonna robbanószerkezettel csak egy úton juthatunk be a pénzverdébe. Azzal a teherautóval kellett menni, amelyik a nyomtatásra kész pénztekecseket szállította hetente. És ezt is tettük. Rendőri kísérettel hatoltunk be. Helsinki és Oslo eközben lezárták az utakat. Spanyolországban bármi, amit két rendőrautó őriz, már erősen védettnek számít. De ha meggátolsz minden lehetőséget arra, hogy rádión vagy telefonon keresztül kommunikáljanak az igazi rendőrök, és ha két 26 éves gyerek gépkarabéllyal céloz a fejükre, lényegtelen, hogy van-e fegyverük vagy sem. Úgy érzik majd, hogy ez bárkivel megtörténhet. Még a szar is beléjükfagyott, amikor a fegyver torkolatával a fejüknél rángattuk ki őket a kocsiból és fogtuk le őket.

A bátorságnak és hősiességnek is van ára, de többe kerül, mint az az 1600 Euró, amit ezek az egyenruhások keresnek... vagy a sofőr. Az a kedves idős ember, aki egy kis noszogatás után szívesen nyitotta ki nekünk a kamion hátulját. Ha azoknak az embreknek a lányuk ült volna a teherautóban, sose nyitották volna ki, de kit érdekel pár vízjellel ellátott pénztekercs?

Páran átvették a rendőrruhát és a foglyok bekerültek lebilincselve a tekercsek mellé.  -Te fogysz vezetni a fegyveremmel az oldaladban. Amikor rádión érdeklődnek, hogy minden rendben van-e, nyugodtan válaszolsz majd, mintha minden simán ment volna. Érthető voltam?- markolta meg szigorúan Berlin a sofőr vállát. Ha nem az álcámmal lettem volna elfoglalva, akkor azt mondom, hogy szexi ebben a főnöki szerepben, de éppen egy hosszú fekete parókát próbáltam a fejemre húzni.

És ennek a káosznak közepette visszaemlékeztem az előző estére, amikor először mutatta meg igazi arcát előttem, de én inkább a tervet részesítettem előnyben. De ha belegondolsz, sosem fogsz jó napot találni egy rabláshoz.

Hárman ültünk egy piros Cabrioban, de még mielőtt elindulhattunk volna, Berlin megállított.   -Ne vedd le a szemed a lányról! Nem hibázhatunk, viágos?-    A napszemüvegemet kissé lehúztam, hogy a szemébe tudjak nézni.   -Nem szokásom.- mosolyogtam rá csintalanul majd enyhén intettem, miközben Tokyo rálépett a gázra. Berlin és Denver pár másodpercig figyelték még az elszáguldó kocsit, majd mikor az ifjabbik tett volna egy vicces megjegyzést, Berlin elcsitította és ők is elindultak a nyomda irányába.

Az épület előtt megállt egy iskolabusz, amire már vagy 20 perce vártunk. A diákok kilépkedtek egyesével, utoljára egy göndör hajú lány.   -A kisbárány megérkezett.- mondta Tokyo a fülében elhelyezett mikrofonba. Mindegyikünknek volt egy, hogy kapcsolatba tudjunk lépni a Professzorral.