- La Casa de Papel - [Berlin & Paris]

IV

~ HÓNAPOKKAL EZELŐTT ~

-Életfontosságú, hogy a rendőrségnek halvány gőze se legyen arról, hogy mit csinálunk. Elhitetjük velük, hogy csak rabolni jöttünk be, hogy meglepetésszerűen elkaptak minket a pénzzel, és mindent elcsesztünk, elővettük a fegyvereket és lövöldözni kezdtünk, de nem volt más választásunk, mint visszavonulni.-    A Professzor a papírból készült másolat mögött állt és óriási szenvedéllyel magyarázta a tervét.

Nairobi vette el a figyelmemet, mikor furcsállóan Berlin felé bólintott, aki mellettem állt. Keze a hátsóm felé haladt. Úgy tettem, mintha köhögnék egyet, de mikor a tenyeremet a szám elé tartottam, kikaptam a rágómat, majd összekulcsoltam ujjaimat Berlinével, mielőtt hozzám ért volna. Ha játszani akar, akkor játszunk. Hátrébb léptem, hogy a fülébe suttoghassak.    -Figyelj szívem, nem tudod, hogy kivel van dolgod.-    Komoly tekintettel néztem szemeibe. Kezemet elhúztam az övétől, de a rágó nála maradt. Vállai megfeszültek, de egy udvarias elnézéssel kikéretszkedett a mosdóba. Miközben azonban mögöttem elment, tenyerével végigsimított derekamon, majd egy pillanat alatt el is húzta.

-A rohadt életbe...-    Szavaim hallatán gúnyos mosollyal nézett vissza, majd kiléptt az ajtón. Nairobi a terem másik felében próbálta visszatartani a röhögését, míg a Professzor szigorú tekintete hallgattatott el  minket.  

-És aztán senkit sem megsebesítve, visszamegyünk. Hagyjuk, hogy azt higgyék, csapdába csaltak minket. Higgyék azt, hogy improvizáltunk!-

~ A RABLÁS NAPJA ~

-Most!-  kiáltotta Tokyo, még mielőtt Nairobi megadta volna a jelet. Egyedül kezdett kifutni az épületből.    -Tokyo! Tokyo, várj, még túl korai!-  rohant Rio utána.    -A fenébe...-

Két rendőrautó ért a nyomda elé, mire Tokyo fegyvert emelt rájuk és a táskákat lerakta a földre.    "Menjetek ki, dobjátok el a pénzt, és lőjetek a földre!" A Professzor szavai. A foglyok sikoltozva fogták a fejüket, a többiek pedig idegesen álltak még egy helyben. Vagyis csak addig, amíg Riot el nem találta egy golyó. Persze a Professzor azt már nem említette, hogy ők is vissza fognak lőni ránk. De hát mi másra is számíthattam volna.

Tokyo pánikolva futott a fiúhoz.    -Rio! Rio!-    Mikor nem jött válasz, bosszúszomjasan próbálta megölni az összes rendőrt. Ez volt az a pillanat, amikor lábaim reflexszerűen rohantak a lány irányába, hogy visszarángassam az épületbe. A többiek Riot cipelték vissza, akinek a golyó csak az arcát súrolta.    -Tokyo, a francba! Elég!-  próbáltam megállítani. Csak akkor hagyta abba és futott Rio után, mikor két rendőrt is súlyosan megsebzett.    -Szent szar! Ennél szarabbul kurvára nem is kezdődhetett volna!-  ordibált Denver, miközben maszkját a földhöz vágta. Tokyo eközben zokogva szorította magához Riot és a lelkiismeretfurdalás ugyanúgy elkapta, mint pár hónappal ezelőtt. Mindegyikünk zihálva nézte, ahogy az ajtók újra bezárultak. Csak Denver járkált még mindig fel alá könnybe lábadt szemekkel.    -A kurva életbe!-

-Erősítés kell. Azonnali erősítésre van szükségünk a Bélyeg- és Pénznyomdánál. Tűzharcba keveredtünk. Megsérült egy rendőr, ismétlem, egy rendőr megsérült.-  mondta egy másik a rádióba, miközben a táskában lévő pénzt lassacskán elfújta a szél.

~ 8 ÓRÁJA FOLYIK A RABLÁS / PÉNTEK - 18:25 ~

Tokyo egyedül ült egy sarokban, saját térdeit átkarolva.    -Magyarázd el, hogy ez mi a szar volt! Magyarázd el, hogy ez mi a szar volt! Megőrültél? Meglőttél két rendőrt!-    Denver szavai egyik fülén bementek, a másikon meg ki. Közben Nairobi próbálta kitisztítani Rio sebét.    -Nyugodj meg! Megjelent egy rendőr és elkezdett lőni ránk, az a rohadék. Te mit tettél volna? Annyiban hagyod?-  sziszegte Tokyo nagyképűen. Amíg a többiek elvitték Riot az irodába, ahol a telefonok voltak elrakva, én elmentem Berlinért.    -Picsába! Egy dolgod volt, hogy tartsd magad a kurva tervhez, jézusom. Már ezerszer átvettük. Megbeszéltük, hogy senkire sem fogunk lőni.-  kiabálta most már Nairobi. Tokyo idegesen túrt a hajába, mire Rio megszólalt.    -Elestem a lövéstől...-    Denver egy ütéssel az asztalon félbeszakította.    -Pofa be! Fedeztünk titeket, de mi a földet lőttük és nem a testüket.-

Az ajtó kicsapódott és beléptem Berlinnel a nyomomban, aki óriási nyugalommal sétált be az irodába.    -Te jó ég... szétveritek egymást, ha nem jövünk be?-  forgattam szemeimet, majd leültem a kanapéra. Semelyikőjüktől nem jött válasz, de nem is vártam egyre sem.    -Elszállítják a sérült rendőröket. A telefon működik? Elvágtunk minden vezeték nélküli és rádiós jelet.-  gyűjtötte össze Berlin a mikrofonjainkat, miközben Rio egy régebbi készítésű telefont rakott az asztal közepére.    -Analógra váltunk.-    A mikrofonokat bedobta egy halakkal teli akváriumba, majd azt utasította, hogy hívjuk a Professzort.Rio tárcsázni kezdte a számot, majd pár másodperc múlva a Professzor felvette és megkérdezte, hogy mi történt.    -Két rendőr megsérült.-  vette el Berlin a fiútol a kagylót.    -Ki lőtt?-  jött a másik oldalról a kérdés.    -Tokyo. Csatlakoztasd a Professzor kameráit!-  fordult közben Rio felé.    -Egy golyó súrolta Riot és Tokyo elkezdte lőni őket. Úgy tűnik, volt egy kis viszonyuk.-  mondta komolyan, majd hirtelen rám nézett, figyelmen kívül hagyva Tokyo gonosz tekintetét.    -Add oda neki a telefont!-  parancsolta a Professzor, majd Berlin barátságos mosollyal tartotta oda neki a készüléket. A kamerák bekapcsoltak és a főnökünk most már tisztán látott mindent.    -Igaz amit mondanak? Hogy viszonyod van Rioval?-    Tokyo idegesen köpte a szavakat.    -Mi a szarról beszélsz? Nem. Az életem szerelme miattam halt meg, az utolsó dolog, ami eszembe jutna, hogy egy gyerekkel kezdjek ki. Azért lőttem, hogy védjem magamat és a társamat. És Professzor úr, ha belegondol, a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy elterveztük.-  hadarta, majd lecsapta a kagylót. Rio remegve ült a székében, visszatartva a sírást. Átérzem a dogot... A rendőrségen velem is megesett, csak olyasvalakivel, akiről kiderült, hogy tényleg komolyan gondolta a mondottakat. De ha Rionak egy csöpp esze is van, akkor észreveszi, hogy a barátnője épp sírni ment el az egyik WC-fülkébe.

-Volluto intenso.-  sóhajtott Berlin, miközben vett egy kávét az automatából. Kivette a forró italt és az ablakhoz sétált. Nem akartam beszélni vele. Elárulta két társunkat, miközben neki is uganúgy viszonya volt velem... Lassan kezdett sötétedni és gondoltam jó ötlet lenne bepakolni a túszoknak szánt egyenruhákat. Csak hogy miután már azt hittem, hogy végre egyedül lehetek egy kicsit, utánam jött. Hát persze... Direkt játszik az idegeimmel, mint mindig.    -A közszolgákat már ellátták.-    Szemet forgatva fordultam felé.    -Mi a szart csinálsz, Berlin?-    A műanyag keverőről lenyalta a kávét és gúnyos mosollyal felém fordult. Csak hogy én hátatfordítottam neki.    -Most van egy kis szabadidőnk.-  mondta, majd közelebb lépett, de csak annyira, hogy ne tűnjön feltűnőnek. A Professzor minden másodpercben ellenőrizhett a kamerákat.    -Berlin...-  fordultam idegsen felé, de félbeszakított.    -Kell egy kis idő, amíg berendezkednek, küldenek egy drónt, meg kell szerezniük a tervrajzot. Hagynunk kell nekik egy kis időt, amíg mindent előkészítenek.-    Áááá.. értem, szóval azt akarta velem elhitetni, hogy ő a kettőnk szabadidejére célzott...Ravasz, de rohadtul nem érdekelt abban a pillanatban.    -Köszönöm, Berlin. Én magam is jártas vagyok az ilyen ügyekben.- néztem rá unottan. Leült az előttem álló székre, háttal a kamerának.    -Ötször voltam házas...-  kezdte sóhajtva, de hirtelen olyan közel hajoltam hozzá, hogy elcsuklott a hangja.    -Tudom, Berlin. És kurvára nem érdekel. Ne játszd az istent. Attól mert te vezeted a rablást, még nem lett kevesebb kedvem golyót ereszteni az egóval töltött fejedbe. Még mindig kettes játszmában állunk, drágám.-  néztem komolyan szemeibe, miközben tenyereimet a combjára tettem. Vigyorogva keverte a kávéját.    -Mi lenne, ha ezt máshol folytatnánk, Paris?-    Még közelebb hajoltam hozzá, hogy ajkaim súrolják az övét és mikor ujjai a derekamért nyúltak, hirtelen kikaptam kezéből a kávét. Egyből kiegyenesedtem és miután lenyeltem a maradékot, bedobtam a papírpoharat a kukába.    -Viselkedj!- mondtam, majd felkaptam a fegyverem és becsaptam mag után az ajtót.