A szőke hajú már fel sem igen akar kelni reggelente, hiszen egyre kevésbé látja értelmét, ahogyan a reménytelenség köde egyre jobban száll le rá, s teszi helyzetét kilátástalanná.
Azonban muszáj — hajtogatja magának minden egyes nap, mikor a telefonja ébreszti, amit ő mostanában már egyből ki is nyom; hiszen előtte sem tudott jól aludni, utána sem lenne rá képes.
Szokásos reggeli rutinokat végez, lassan, mégsem kihagyva semmit sem, és legfőképpen próbálja leplezni azt, hogy külseje mennyire tükrözi haldokló lelkét.
Ám Jisung még így is úgy néz ki, mint egy elszáradt virág — szép, mégis látszik rajt a szenvedés.
Minho pedig látja mindezt, azonban szeme elé csücsülő rózsaszin köd mintha ezeket teljesen semmissé tenné, ám a fájó pont Jisung szívében még mindig az, hogy a barna hajúnak nem ő köti le figyelmét, nem miatta szárnyal a fellegekben, egy másik világban, hanem egyedül Seungmin váltja ki belőle ezeket a lágy, mégis tomboló érzelmeket.
Fáj Jisung-nak a tudat, hogy talán hasztalanná vált, hogy talán már nincs is rá semmi szükség.
YOU ARE READING
WITHERING FLOWER - ✓
Fanfiction(minsung.) A virágok haldokolnak attól a pillanattól kezdve, hogy leszakítják őket. Úgy vélem, én lehettem az egyetlen, aki a végsőkig kitartott az ő gyilkosa mellett. ☾︎ | -𝗯𝗲𝗳𝗼𝗿𝗲𝘁𝗵𝗲𝗱𝗮𝘄𝗻 ; 20190908-20191023 ههههه
