Jisung mintha az álmok birodalmába csöppent volna hirtelenjében.
Éppen az idősebb karjaiba fészkelődve ül a kanapén, s talán ha valaki látná őket, nem éppen egy baráti szituációnak ítélné meg, ám ennek gondolatára a fiatalabb szíve őrült tempóban kezd el dobogni; félő, hogy még a helyéről is kiugrik egyszer.
— Min gondolkozol ennyire? — hajol hozzá valamivel közelebb Minho, mire Jisung inkább zavartan süti le szemeim.
Képtelen elviselni, ha szívének tolvaja ilyen kegyetlenül közel van hozzá, ráadásul kérdése is zavarba hozza — pontosabban az, amit válaszként adna rá.
De Jisung inkább csak motyog valamit arról, hogy ő csak nézett ki a fejéből, s semmi lényegesen nem járatta agyának fogaskerekeit.
Ám ez nem kicsit átlátszó.
— Csak nem rajtunk? — egyre inkább szélesedő vigyor kúszik Minho ajkaira, miközben fejét oldalra billentve vizslatja Jisung halványan elpirosodó arcát.
A fiatalabb szíve mintha kihagyott volna egy ütemet, szemeit pedig gyorsan kapja a hirtelenjében közel kerülő Minho-ra, válaszadásra pedig nem is gondol — nem képes gondolkodni, hiszen elméjét eltompítják szerelmének tökéletes vonásai.
Minho pedig ezt észlelvén simít Jisung arcára, majd bármiféle habozás nélkül birtokba veszi ajkait, hiszen pontosan jól tudja, hogyan viszonyul hozzá a fiatalabb.
YOU ARE READING
WITHERING FLOWER - ✓
Fanfiction(minsung.) A virágok haldokolnak attól a pillanattól kezdve, hogy leszakítják őket. Úgy vélem, én lehettem az egyetlen, aki a végsőkig kitartott az ő gyilkosa mellett. ☾︎ | -𝗯𝗲𝗳𝗼𝗿𝗲𝘁𝗵𝗲𝗱𝗮𝘄𝗻 ; 20190908-20191023 ههههه