Jisung képes arra, hogy akár hosszadalmas, végtelenig is elhúzódónak tűnő órákon át csak szobájának plafonját mustrálna, s ekkor azonban már úgy érzi, elméje üres — mintha kihalt volna belőle minden; az összes remény, öröm, pozitív emlék és gondolat.
És ez mégis fáj neki, hiába érez mindent egyre tompábban.
Teljesen olyan, mintha a fájdalom csak egyre jobban szippantaná magába, s legvégül teljesen a részesévé válik, ahol már nem érez az égvilágon semmit sem, ahonnan már nincsen visszaút; lehetetlen menekülni.
És Jisung retteg attól, hogy ő is így fog járni, hogy senki sem fogja kirángatni ebből az állapotból, s végleg elveszíti önmagát, nem leli meg majd a kiutat a kilátástalanság sűrű ködétől.
YOU ARE READING
WITHERING FLOWER - ✓
Fanfiction(minsung.) A virágok haldokolnak attól a pillanattól kezdve, hogy leszakítják őket. Úgy vélem, én lehettem az egyetlen, aki a végsőkig kitartott az ő gyilkosa mellett. ☾︎ | -𝗯𝗲𝗳𝗼𝗿𝗲𝘁𝗵𝗲𝗱𝗮𝘄𝗻 ; 20190908-20191023 ههههه
