COLD | HYUNIN

[ kettő ]

amint jeongin befejezte a vacsorát gyorsan felment a szobájába. elég szokatlan, hogy az ablakon kibámulás a hobbija, de mást nem tudott csinálni.

szereti nézni az elhaladó állatokat és embereket. és mivel ő mindennél jobban szereti az ágyát, ezért szeret abban ülni, amikor ezzel van elfoglalva. de nem az ágy az egyetlen oka annak, hogy a házban marad.

nem voltak barátai mert magántanuló volt. a családja nagyon gazdag volt, de egy kisvárosban éltek. mivel a legközelebbi iskola is elég messze volt, ezért a szülei egy magántanárt fogadtak.

hirtelen egy hógolyó találta el az ablakát, mire jeongin majdnem kiugrott az ágyából.

ki lehet az? este kilenckor senki sincs az utcán.

de aztán egy második hógolyó is eltalálta az ablakát, de most jeongin kinyitotta azt.

"hello? ki van ott?" kérdezte.

"én."

"merre vagy?" jeongin tudni akarta, hogy ki van ott. a hang nagyon ismerős volt neki. amikor meg próbálta megtalálni azt a személyt, aki éppen beszélt (mert nem látott jól a hó miatt) hirtelen megjelent egy árnyék.

ott volt. hwang hyunjin. az utca közepén.

"szia" mondta a kicsit idősebb fiú egy pimasz mosollyal az arcán.

"h-hello" válaszolt félénken fiatalabb, ami nagyon imádnivaló volt.

"jössz sétálni?"