COLD | HYUNIN

[ tíz ]

jeongin nem tudta elhinni. most először fog középiskolába menni. vajon a többiek hogyan fognak rá reagálni? szóba fognak vele állni?

"látom, hogy aggódsz jeongin, de semmi szükség rá. az osztálytársaim nagyon kedvesek és aranyosak. biztos örülni fognak neked." mondta hyunjin.

a buszon ültek. kora reggel volt és minden olyan új volt jeonginnak. ritkán mozdult ki és ez volt az első alakom, hogy látta a város szélén elhelyezkedő erdőt.

az út nem tartott olyan sokáig, mint ahogy azt a fiatalabb gondolta. 30 perc múlva már az iskola előtt álltak, mire az alacsonyabb egész teste remegni kedzett.

"nyugodj meg jeongin. itt vagyok!" mondta az idősebb, mire a fiatalabb mély levegőt vett és elmosolyodott.

"igen. igazad van hyung, nem tudom miért reagálom túl. én csak annyira izgatott vagyok. soha nem voltak még barátaim. remélem, hogy befogadnak majd és..."

hyunjin a gondolataiba merült. "hyung figyelsz te rám?"

"mi uhm igen! természetesen."

"azt hiszem megérkeztünk az osztályteremhez."

"oh tényleg."

oh ne. remélem, hogy a barátaim nem mondják el neki, hogy szeretem őt. kérlek ne mondj neki semmit. kérlek felix!

"hyunjin! látom hoztál magaddal valakit. mutasd be nekünk." mondta egy vörös hajú szeplős fiú, csintalan mosollyal az arcán.

"pontosan tudod, hogy ki ő, de azért megismétlem. ő itt jeongin. a szomszédom."

egy szelíd "ahh" ment át az osztályon. szinte az egész iskola tudta, hogy hyunjinnak ki a kiszemeltje, mert felix nem tudta befogni a száját.

hyunjin egy ideig szúrós szemmel nézett felixre, majd jeonginhez fordult. "nem kell félned. ezek az idióták nem harapnak."

"kit hívtál idiótának, te idióta?!"

"sajnálom changbin! az egyetlen idióta itt felix."

"normális, hogy ilyen gyakran hívjátok egymást idiótának? a barátaid nagyon barátságtalannak tűnnek." suttogta jeongin.

"nem, nem. mindig ilyenek. sajnos hozzá kell szokni. de legalább van egy kedves barátom."

"ki?"

"te, természetesen."

"aw miről beszéltek hyunjin?" kérdezte felix.

"azt isten szerelmére! csak hagyj élni!"