✔ Chances (RM ff) ✔

8. Egyezség

- Töltsd velem a ma éjszakát, kérlek... – Intézem NamJoonhoz halk szavaimat, aki hosszas vívódás után végül beleegyezik a kérésembe.
- Ha nem bírok magammal, akkor idekint alszom a kanapén – szólal meg alig hallhatóan, válaszul csak mosolyogva a fejemet rázom, ám NamJoon eltökéltebb, mint azt én sejteni vélem. – Komolyan mondtam, HyeJung-ah.
- Mi lesz akkor, ha esetleg én nem bírom türtőztetni magam? Ha én vagyok az, aki akarja. Akkor mi lesz? – pislogok parányikat.
- Akkor is idekint alszom a kanapén...
- Mi van, ha nem akarom, hogy magamra hagyj? – faggatom továbbra is, a szívem hevesen dübörög a mellkasomban. – NamJoon... én tényleg szeretném neked megadni azt az esélyt, amiről a kávézóban beszéltünk. Megpróbálni veled.
- Ezért nem is lehetek elég hálás neked. – Jobb kezét arcomra csúsztatja, mélyen a szemembe nézve folytatja tovább higgadt érvelését. – Köszönöm, hogy elmondtad nekem a legféltettebb titkodat, és azt, hogy közelebb engedtél a szívedhez. – Bal tenyerét óvatos mozdulattal vezeti mellkasomra, épp csak hozzáér ujjbegyeivel bőrömhöz, de engem mégis felperzsel ez a gyengéd érintés. – Szeretném veled tölteni a hátralévő életem minden éjszakáját, más vágyam sincs, de tudom, hogy várnom kell még rád. Várni, hogy megbízz bennem. Várni, hogy itt is bízz bennem. – Teljesen bal mellemre simítja kezét, a szívem veszettül kalapál a bordáim között, s ettől halvány mosoly kerekedik telt ajakpárjára. – Varázslatos ritmus... – pihegi, miközben közelebb hajol arcomhoz, és egy hosszú érzéki csókba hív.
- NamJoon... – motyogom nevét érthetetlenül puha ajakpárjára.

Mindkét kezével közre fogja arcomat és úgy mélyíti tovább a gyengéd csókot. A negédes mámor lassanként folyik végig a testemben, élettel töltve meg minden érzékszervemet, vágyat ébresztve minden porcikámban. Akár a tavaszi eső hajnalban, hogy a virágok felébredve az első napsugarakkal együtt színpompázzanak. Megkapaszkodom a nyakában, leküzdöm a távolságot testeink között. Elveszem NamJoon varázsában, és már azon kapom magam, hogy hátára döntöm NamJoont, és fölé magasodom.
A csókunkba sóhajt búgó hangján, végigfut a hátamon a pillanatnyi szenvedély érzése, ahogy ujjbegyei kalandozni kezdenek testemen. Lábaimmal közre fogom NamJoon combjait, mellkasomat az övéhez nyomom, körmeimmel egyre többször karcolom végig feszes hasfalát. Megremeg az érintésem pillanatában. Nyelveink fékevesztett tangót lejtenek egymással, a melltartóm pántjai észrevétlenül siklanak le vállaimról, épp csak tartja még valami az anyagot, NamJoon pólója után matatva görgetem feljebb a matériát, újfent egy elfojtott nyögés szakad fel belőle.

- HyeJung-ah... – dünnyögi nevemet ajkaink közé, aztán elszakadva tőlem, nyakam felső ívét veszi lágy ostrom alá. – HyeJung... várj... meg kell... muszáj... meg kell állnom... – fújtat kissé bőrömre.
- Tudom... – zihálom fülébe, ösztönösen szorítom fogaim közé fülcimpáját és harapok rá kissé. – Tudom, NamJoon... tudom... de...
- Cssh, HyeJung-ah... – puszilja meg orrhegyemet, aztán homlokával megtámasztja az enyémet, ahogy mindig szokta. – Hidd el, hogy nekem sem könnyű. Nem tudok neked olyan egyszerűen ellenállni. Megőrülök érted... – Bal kezével tincseimbe markol, aztán egy hirtelen mozdulattal ajkaira ránt. Olyan vadsággal csókol meg, hogy beleszédülök az érzésbe. Felperzseli a véremet, az ölem felforrósodik, NamJoon ágyéka is hevesen reagál az elfojtott szenvedélyére. – HyeJung-ah... Hye... Hye... Jung... – mormogja elválásunkkor, majd jobb vállamba mélyeszti kissé fogait, ujjait bőrömbe nyomva húzza őket végig a testemen. Hátra vetett fejjel élvezem NamJoon szenvedélyes kényeztetését, alsó ajkamat harapdálva sodródom az érzéseimmel, csípőmet ringatva fokozom mindkettőnkben az emésztő vágyat. – HyeJung... ne csináld... állíts... állíts meg... kérlek... – A fenekembe markolva szorít rajtam egyet, ahogy megmozdul alattam, felnyögök az érzéstől. – Állíts meg... kérlek... HyeJung-ah... – Orrát nyakszirtembe fúrja, kapaszkodik és nagyokat fújtat, ahogy megpróbál valóban úrrá lenni az irántam érzett vágyán.
- NamJoon... – zihálom önkívületlenül. – Annyira... NamJoon... tudom, hogy nekem... nekem kell észnél lennem... de... NamJoon... – szuszogom vállgödrébe hajolva megrészegülten, kissé fedetlenné vált kulcscsontja harapásért kiált, minden erőmre szükségem van, hogy visszafogjam magam. – NamJoon...
- Lehet, várnunk kellene még azzal az együtt alvással... – jegyzi meg halkan, majd apró puszikkal kezdi elhalmozni mellkasomat és vállamat.
- NamJoon? – pillázok rá meglepetten, mire megáll ténykedései közepette és rám néz.
- Komolyan mondtam az ebédkor, hogy többet szeretnék tőled. Nem egy futó kalandot, vagy páréjszakás románcot. HyeJung... a második esélyt veled tervezem... – Kikerekednek a szemeim a hallottaktól, hátrébb húzódom tőle picit, ő pedig egy biztos lendülettel felül a kanapén, de az öléből nem enged ki. Átható pillantásokkal fürkészi arcvonásaimat. – Szeretném, ha az első együtt töltött éjszakánk a lehető legtökéletesebb lenne. Tudok várni... hidd el... bármennyire is vágyom rád, türtőztetni fogom magam.
- NamJoon... – mosolyodom el édes vallomásától.
- Mondjuk, be kell vallanom, hogy ezek az édes kis játékok nagyon jól esnek... – vezeti végig jobb kezének mutató ujját arcélemen és nyakszirtemen, aztán melleim között húzza el lágyan ujjbegyét és csípőmön zárja be útját. – Ezt naponta többször is el tudnám viselni... – fűzi hozzá kajánul vigyorogva.
- Javíthatatlan vagy, Kim NamJoon! – nevetem el magam önfeledten, és egy csókkal jutalmazom meg az édes megjegyzését.
- Most megyek... – puszilja meg még egyszer számat, aztán orrhegyemre nyom még egyet és vigyázva lecsúsztat a combjairól. – Holnap újra látlak? – kérdezi, miközben felegyenesedik a pamlagról és igazgatni kezdi nadrágját a kényesebb részeken is.
- Alig várom... – jelentem ki könnyedén, leragad a szemem egy bizonyos ponton, amit NamJoon elégedetten kihasználva hajol le fülemhez.
- A szívem is éppen úgy vágyódik utánad, mint a többi részem... – duruzsolja érzékien, újabb csókot lehel a fülem mögötti részre, aztán az ajtóhoz ballag.