* Utolsó Mondataim Hozzád*[Jikook] *(Befejezett)

Bemutatkozás+1. RÉSZ❤️

BEMUTATKOZÁS❤️:

Park Jiminnek hívnak 17 éves vagyok. Anyukámmal és öcsémmel élek. Édesapám öcsém  születése után egy év múlva elhunyt szívbetegségben. Egy kis faluban élünk így hárman.
Van két nagyon jó barátom Hobi és Yoongi. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Akárcsak a testvérek úgy nézünk egymásra. Amit még tudni érdemes rólam az az, hogy meleg vagyok.  Igen  az vagyok. Barátaim teljesen elfogadnak engem másságom miatt. Nem érte őket nagy meglepetés amikor megtudták, mert szerintem sejtették valahol. Barátom nincs, és még nem is voltam szerelmes, szóval nem tudom, hogy az milyen érzés lehet.

1 RÉSZ ❤️:

JIMIN SZEMSZÖGE ❤️:

A szokásos módon keltem fel reggel. Az ébresztő zaja csapta meg a fülemet. Semmi kedvem nem volt ma suliba menni, de nem tudom miért, olyan furcsa érzésem támadt. De biztos hogy csak képzelődök.
Elindultam a fürdőbe, hogy vegyek egy hideg zuhanyt és végre valahára kijózanodjak. Ép végeztem, amikor a tesóm beront kopogás nélkül.

-Gyere ! Anya már vár a reggelivel!- kiáltja le a fejemet Yegyum

-Yegyum! Hányszor elmondtam neked, hogy kopogj azon a rohadt ajtón mielőtt bejönnél! - kaptam fel egy kicsit a vizet!

- Jólvan bocsánat! - eresztette le fejét.

-Jó semmi baj, de legközelebb tudod mi a dolgod? ! - kicsit megsajnáltam, hogy ennyire leszidtam. -Na gyere ide!

Azonnal szaladt hozzám a kis csöppség. Hiába idegesítő néha, de ő akkor is az én kis öcsikém.

-Szeretlek bátyó! - suttogta.

-Én is téged öcskös, de miért sugdalózunk?

-Azt nem tudom! - mondta kuncogva

-Na jó menjünk enni, mert éhenhalok! - mondtam, aztán már indultunk is le.

Anya ott várt minket temérdek sok fincsi reggelivel.

-Jó reggelt az én gyönyörűséges édesanyámnak! - köszöntöttem, ahogy minden reggel!

-Jó reggelt én nagy és jóképű fiam! - mondta anya. -Hol van a másik erős és nagy fiam?

-Itt vagyok! - ugrott Yegyum anya nyakába.

Azonnal nekiálltunk enni és el is ment az idő.
-Na akkor én megyek suliba! - jelentettem ki, majd nyomtam anya homlokára egy puszit, öcsköst meg jól megölelgettem.

-Jól van fiam én is megyek elviszem oviba Yegyumot utánna megyek dolgozni.

Azzal a lendülettel mentem is a dolgomra. Pár lépés után hallom legjobb haverom kiáltását. Hobi az!

-Szia Jimin! Mizú? - jött felém  lihegve a  mindig mosolygós srác.

-Szia Hobi! Semmi érdekes. Mind minden reggel. Tudod csak a szokásos.

-Velem is ez a helyzet. Semmi extra. - mondta vállat vonogatva, de persze viccesen.
Azzal az útat végigdumáltuk. Odaérve a suliba bementünk a terembe, de újra az a fúrcsa érzésem támadt. Nem értem. Leültünk majd szinte az összes gyerek egyszerre özönlött be a terembe.

-Szeva Jimini! - paskolta meg a vállam Yoongi a másik haverom.

-Szia Yoongi! - mondtam unottan.

-Na tesó mi a baj? Olyan vagy mint a konyhai moslék! - röhögött egy jóízűt.

-Nem is tudom olyan fúrcsa érzésem van reggel óta, de hogy mitől nem tudom.