* Utolsó Mondataim Hozzád*[Jikook] *(Befejezett)

9.RÉSZ❤️

*****

Hát a két hónapból 4 HÓNAP letelt. Igen négy hónap. Azóta se híre se hamva. Tudjátok amikor odaért tényleg felhívott és egész este videóhívásoztunk, majd úgy is aludtunk el. De ez már egy kicsit meglappant sőt nagyon is,mert egyetlen egyszer sem írt. Megkérdezte, hogy hogy vagyok még az elején, aztán egy kicsit még beszltünk,majd arra hivatkozva, hogy nagyon fáradt lerázott. Mert igen ez teljes mértkben az volt.

A barátaimmal nem is igen találkozgatok csak a suliban, de akkor is mindig megkérdezik, hogy mi a baj, de nekem mindig ugyan az a válaszom, hogy semmi. Nem is faggatnak tovább, amiért rettenetesen hálás vagyok nekik. Megértenek. Ezért is szeretem őket annyira. Hobival és Sugával ugyan úgy tartom a kapcsolatot. Hobi megkapta a kért képekek mellé még a videókat is, amit utólag kért. Nagyon örült neki. Szerintem jobban, mint én, pedig én vagyok itt. Sajnos nélkülük. Úgy döntöttem, hogy így szombat délután révén kikelek az ágyamból, mert már teljesen elfekügtem a hátsófelem.

Remélem hamarosan látom Jungkookot.

Nem gondoltam volna, hogy az a hamar nincs olyan messze.....

Felkeltem nagy nehezen és a fürdőbe csoszogtam. Lezuhanyoztam, majd jó alaposan meg is szárítottam magam egy törülköző segítségével.  Gyors fogat is mostam. A szekrényemhez lépdeltem, majd keresgélni kezdtem a tökéletes ruhadarab után. Nagy nehezen meg is lett. Egy fehér rövidujjúnál állapodtam meg aminek V vonalban van kivágva a nyaki része. A nadrág meg egy sima egyszerű fekete tapadós farmer. Mikor ezeket magamra aggadtam, lassan, komótosan a dürdőbe vánszorogtam újra. Megnéztem a hatalmas magárfészket a fejemen. Szépen megszárítottam, közben be is állítottam. Enyhe, szinte lehelletnyi vékony alapozót kentem magamra. A szemhélyamat is kicsit rózsaszínre varázsoltam plussz egy kicsit ki is húztam. Az ajkamra csillogós cseresznye ízesítésű szájfényt kentem, amit Jungkook annyira szeretett. A fülembe raktam fülbevalőkat és gyűrüket is húztam. Befújtam magam azzal a parfümmel amit Kookie annyir a szeret. Ahj tessék és már megint rajta jár az eszem. Nem tudom mi van vele. Semiit nem tudok róla. Ha írok neki nem válaszol. Sőt mégcsak le sem láttázza őket. Nem értem. Rosszat tettem volna? Mert nem hiszem, de akkor is bűntudatom van a semmi miatt is. Megráztam a fejem, hogy minden rossz gonolatot így tűntessek el. Lent felkaptam a cipőm és a kiskabátom. Elköszöntem anyutól és Yegyumtól tól,majd mentem is ki az ajtón.

Bár ne tettem volna meg....
Akkor még nem tudtam, hogy ezek voltak utolsó szavaim hozzájuk...

Amint kiértem a meleg levegő egyből az orromba kúszott. A nap is kellemesen cirógatta a bőrömet. Elindultam az egy kicsit messzebbre eső kis kávézóba. Az utam közben rengeteg kirakatra tapadt a szemem. Láttam sok kisgyereket, akik vidáman szaladgáltak, szüleik meg csak úgy sprintelve futottak utánnuk. Voltak még öltönyös, jólfésült emberek is, aki aktatáskákkal szaladgáltak gondolom fontos üzleti megbeszélésekre. És azok is itt járkáltak, akiket most végképp kátni sem akartam. Nem mások, mint a szerelmesek. Kézenfogva sétálgattak, egyesek nyárcserét folytattak.

Ahh. Vajon Jungkook is gondol rám ennyit, mint én rá. Biztos vagyok benne. Vagy is.... Már azt sem tudom, hogy miben legyek teljesen biztos. Néha még magamban sem vagyok az. Lassan már az uticélom elé értem, amikor is egy eléggé ismerős alakot véltem felfedezni a kávézó előtt kirakott székeknél. Nem mentem közelebb, mert nem kellett. Tökéletes látsomnak hála felismertem a személyt.
Jungkool volt az.

Meg is örültem és már majdnem oda is szaladtam, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment el a boldogságom.

Egy gyönyörű  hosszú onix fekete hajú lány derekát szorongatta. A lány csak pironkodva rebektette meg szempilláit.