Egy jó darabig álltunk még így. Aztán meglepődtem, amikor eltolt magártól és rideg arccal szólt hozzám amitől mégjobbam megijedtem.
-Gyere menjünk. - azzal el is indultunk.
Az út további részében nem is szóltunk egymáshoz még csak egymásra sem néztünk. Ez most hülyén fog hangzani meg nem tudom, de... de... nem szimpla barátságot éreztem amikor megölelt, hanem halványlila gőzöm sincs mit. De azt tudom, hogy barátságnak semmi köze nem volt hozzá.Nem is tudom meddig sétálhattunk kussban, de csak arra lettem figyelmes, hogy meglátok egy ismerős házat. Szóval itthon is vagyok. Azaz vagyunk. A kisajtóhoz érve megállt előttem. Azt hittem, hogy megölel vagy ilyesmi, de nem.
-Na akkor én megyek. Majd holnap találkozunk a suliban. - ezeket mondván boxol egyet vállamba, amolyan "barátiasan."
Semmi más nem jött ki a számon,mint csak egy "hmmm", aztán már csak egy sötét távolodó alakot pillantok meg. Beléptem a házba. Anya a tv-t nézte, majd rám pillantott.-Szia. Na milyen volt az új haveroddal lenni?-érdeklődok."Hogy milyen?" Most komolyan? Semmilyen. Meg mi az, hogy barát? Legszívesebben ezeket kérdeztem volna, de nem.
-Jó volt. - erőltettem magamra egy szánalmas mosolyt.
-Nem jössz filmet nézni? A kedvenc komédiád megy.
-Nem köszi. Most inkább lefeküdnék. Egy kicsit elfáradtam. - még, hogy elfáradtam. Egy cseppet sem, de jobb ha ő így tudja.
-Rendben van ahogy szeretnéd. - ránt vállat, én meg megindultam a szobám felé.
Bementem a fürdőbe és megálltam a tükör előtt. Egy jó darabig csak bámultam magam, de nagyon nem tetszett amit láttam. Olyan vagyok mit hófehérke, de neki is a halott verziója. Vajon mindenki így lát engem? Vagy is inkább...... Ő. Ő is ilyen rondának lát? Jesszus miket kérdezek? De órán egész szépeket mondott, de ami nagyon megragadt az az, hogy"ellenálhatatlan ajkam " van. Tényleg? De neki biztos nem. Csak úgy értette, hogy a lányok körébem. Na persze. Én meg a lányok két külön téma. De nem hiszem, hogy sejtene ebből valamit. Már mint abból, hogy én az ő fajta embereket szeretem. Nem őt csak példának khm.. hoztam fel. Igen csak is annak..!Mikor kiszálltam a meleg vízből gyorsan megtörülköztem, majd felöltözve mentem vissza szobám négy fala közé. Unottan huppantam le az ágyra. Hogy miért unottan? Jó kérdés. Magam sem tudom. Hátra dőltem és becsuktam szemeimet, hogy aludni próbáljak, de nem megy. Egyszerűen képtelen vagyok rá. Egyszer csak elkezd rezegni telefonom, amit a mellkasomon hagytam. Ilyedten kapom fel. Tágra nyílt szemekkel bámulom a képernyőt. Ezt nem hiszem el...!!
"" Jeon Jungkook ismerősnek jelölt""
Ma erre nem számítottam egy kicsit sem. Na de állj! Mit akarhat? De kíváncsi vagyok rá. Azzal a képernyőn lévő dolgokat kezdem olvasni. :
Elfogad: Törlés:
Egy kicsit vacillálok, de aztán elfogadom kérését. De csak azért, mert kíváncsi vagyok mit is akarhat. Semmi más dolog miatt....
Ahogy ezt megtettem ledobtam magam mellé a telefont és megint próbáltam aludni. Fülemet egy hangos csilingelő hamg zavarja meg. Egy üzenet. Hmm nem érdekel. Aztán még egy. Aztán még egy, majd kettő. Na ez egy kicsit fúrcsa. Felkapom telefonom és látom, hogy 5 új üzenetem érkezett,Jungkooktól. Egyből lépek is be a messengerbe.**Szia!
**Én csak bocsánatot szerettem volna kérni! 😔
**Eléggé bunkón viselkedtem!🙄
YOU ARE READING
* Utolsó Mondataim Hozzád*[Jikook] *(Befejezett)
RomanceEz egy Jikookos történet lesz. Előre szólok, hogy, 18+ os rész és esetleg csúnya beszédek is lesznek benne. És előre bocsánat azért is mert, még csak kezdő vagyok. Soha nem írtam még ilyesmit, sőt semmifélét sem........😅🙏 A végén még én is bőgtem...