* Utolsó Mondataim Hozzád*[Jikook] *(Befejezett)

8.RÉSZ❤️

-Ugyan ezt akartam mondani..

-Tudom, de én előbb kiszerettem volna mondani. Mert szeretlek. Igen nagyon is szeretlek kicsi Mochim. - kezdett el becézgetni, közben homlokon puszilt. El sem tudom mondani, mennyire boldog vagyok. Az a személy akiért oda meg vissza vagyok ugyan azt érzi irántam, mint én iránta. Ennél jobb nincs is. Viszonzott szerelem.  Vagy mi?!  Jah én is azt hittem...

*****

Amikor felébredtem a világ legszebb látványa tárult világlátóim elé. Jungkook behúnyt íriszekkel, enyhén elnyílt ajkakkal, kócos hajjal szuszogott, miközben védelmet nyújtó karjaiban tartott. Csodálatos.

Hát igen....

Hamarosan mennem kell haza. Ez az a pillanat, ami nem tartozik a kedvenceim közé. Sőt egyenesen rühellem. Miért jött el ilyen gyorsan a vasárnap?

*****

-Most, hogy haza kell menned nagyon unalmas lesz nélküled ez a nagy ház. - a kanapén ültünk és néztünk valami filmet, de én inkább csak neki szenteltem minden figyelmemet.

-El is hiszem. És annyira rossz. De hétfőn találkozunk nem? - kérdeztem, miközben teljes testemmel felé fordultam.

-Hát ami azt illeti sajnos nem. - eresztette le a fejét kijelentésére.

-Ezt még is hogy érted, hogy nem? - nagyot dobbant a szívem a hír hallatára.

-Mert két hónapra a szüleim kivesznek a suliból. Valami fontos dolguk van és én nem maradhatok egyedül. Meg persze én is kellek valamiért oda. - hadarta el gyorsan a szavakat. Nem hiszem el komolyan mondom. De valami nincs rendben. Érzem.

Bár ne lett volna igaz a hülye megérzésem...

-De akkor most? Most mi lesz velem? Jó értem én, hogy ott vannak a barátaim, de mint mondtam ők csak a barátaim. De te más vagy, mégpedig a.... SZERETMEM  - hangsúlyoztam ki a "szerelmem" szót. Igaz ott van nekem Hobi, akinek már vagy 200.000 képet küldtem és 303.039 esemest küldtünk egy másnak, Sugával szint úgy ez a helyzet, Tae, Jin és Nam akik meg itt vannak velem, de... de ez ajss.... Na! Értitek ugye?...

Még megbeszltük a dolgokat és lassan készülődni kezdtem. Szóval mondjuk azt ami egy kicsit sem igaz, hogy beletörődtem abba, hogy nem lesze mellettem kettő baromi hosszú hónapig. Elindultunk a házunk irányába. Út közben egy kicsit rosszul éreztem magam. Reggel nagyon sokat ettünk és én csak tömtem és tömtem magamba a finomabbnál finomabb ételeket. Nos igen. Van egy titkom, amit még anya sem tud. De most nektek elárulom. De shhh! 🤫
Kényszeres önsanyargató vagyok. Vagyis ha jól belakok, akkor spurizok a wc-be és gyors ledugom a torkomba az ujjam és hát igen....... 🤢🤮Hála istennek már a házunk előtt álltunk. Gyorsan elköszöntem tőle egy hosszú nyálcserével, majd szaladtam is be. Egy "sziasztok" után sprinteltem fel az emeletre és csaptam ki a füldő ajtaját. Hietetlen gyorsasággal nyitottam fel a wc ülőkét és mindent kiadtam magamból. Vagyis majd nem mindent. Feláltam és a tükörbe néztem. Hát lehet nem kellett volna. Rettentően kövér arcomat majd tokámat kezdtem el vizsgálgatni. Ez nem lehet igaz. Egy undoríttó hájpacni vagyok. ÁJJ!.... Akkor most Jungkook azért nevez Mochinak, mert ugyanolyan dagadt vagyok? Ez ellen kell valamit tenni. Újra lehajoltam a wc-hez, majd ledugtam torkomon a mutató ujjamat. Ahogy ingereltem saját magam éreztem, hogy újra csípni kezdi valami a torkomat és igazam is lett. Egy jókora adag kijött belőlem. MEGINT!...
Amikor végeztem megmostam a kezem aztán az arcomat is gyors fogat mostam és lementem anyáékhoz, hiszen azért mégsem egy faragatlan bunkónak neveltek.

- Itt is vagyok csak nem éreztem magam jól, de mostmár minden rendben van! - mondtam nekik jó hangosan.

-Fiam minden rendben van? - kérdezte félelemmel az arcán. Most hogy így szóba jött nem igazán. Sőt szarul. Az egész ház forog velem, de ezt nem akarom velük megtudatni. Így hát maradok a kegyes hazugságnál.

-Persze minden a legnagyobb rendben van. Veletek minden oké? - azért mégis csak terelni kell a témát, ami sikerült is.

-Igen velem minden rendeb. Sőt. Nagyon is kezd megtetszeni az új munkám. - mondja nagy lelkesedéssel. Eközben Yegyum felé vettem az irányt... Akarom mondani vettem volna, ha nem szédülök meg és nem találkozok a kedves padlóval. Azta, hogy ez milyen kemény!

-Jimin drágám hallasz? Kérlek válaszolj! - rohan le anyám nagy hirtelen. Meg is értem mivel nem hétköznapi dolog, hogy az ember csak úgy szédeleg, mégpedig úgy, hogy egy árva alkohol sem csúszik le a kibebaszott torkán.

-Minden rendben van csak hirten vettem egy nagy kanyart Yegyum felé. - közben nagy nehezen összekapartam magam,aztán folytattam. - Nyugodj meg, mert még a végén árt az idegesség a szép vonásaidnak. - jó jó tudom ez már a puncs kategória, de az igaz, hogy nagyon szépek a vonásai és persze az is igaz, hogy ideges lett. Hmm.. Sajnálom szegény anyámat, hogy egy ilyen balfasz gyerek lett belőlem.

-Jajj te még ilyenkor is csak bókólsz. Na gyere üljünk le a kanapra és csak semmi hirtelen mozdulat. - utasít, majd közben az említett helyre kezd el vonszolni.

-Minden rendben van bátyó? - kérdezte szeretett öcskösöm.

-Persze minden rendben van. -húztam magamhoz közelebb a picurkámat.

-Figyeljetek én most megyek csinálok valami kis kajcsit, aztán addig semmi  ismétlem újra semmi hirtelen mozdulat - azzal sarkon fordult és ment is a konyhába. Addig én felmentem a szobámba és leültem az ágyam szélére. Tudom hiába mondták, hogy leljek fel, de muszáj volt. Gondolkozni kezdtem. Mit is fogok Jungkook távollétében csinálni? El sem hiszem. Olyan... Gondolataimat telefonom hangos üvöltése csapja meg. Jungkook írt.  Oh, megváltoztatta a beceneveket! Édes.

De nem csak a beceneveket változtatta meg sajnos......

Bad bunny🐰❤️
Szia szerelmem. Sajnálom, de a szüleimmel nem tudtam ellenkezni és már a reptér felé tartunk. Sajnálom kincsem mégegyszer, de ígérem írok neked, amikor odaértem és videóhívásozni is fogunk. Sőt ezeket minden egyes megtesszük. Szeretlek kicsim vigyázz magadra. ❤️😥❤️

Mochi baby🍥❤️ Oh hát semmi baj megértelek. Majd akkor hívj. És is szeretlek. Szia és jó utat. 👋🏼 ❤️

Egy kicsit sem ezt akartam írni, de mint ha nem én irányítottam volna a kezem.

Olyan rossz érzésem van ezzel az egsz távollétes dologgal kapcsolatban. De bárcsak ne lett volna igaz.

2020.01.22