Mo dao zu shi shorts

VIII.

Nie Mingjue x Nie Huaisang

2/2~

***

Ahogy ott feküdt az ágyon a gondolatok még mindig kavarogtak a fejében.Nem volt még teljes álomban.Ebben a pillanatban árnyék vetült az arcára,eltakarva előle a beszűrődő napfényt.Még a felhők is elrejtik előle a napot?Kinyitotta lassan szemeit,de a nap ugyanúgy sütött.Ami pedig eltakarta előle,az a szívét összetörő,mégis legfontosabb ember volt neki.

-Huaisang...Hiába próbálom nem megy...Ez lenne neked a legjobb,de én nem tudlak másnak adni.A mi szerelmünk tiltott,de csak ezt akarom.Ha ott először uralkodok magamon ez mind nem történik meg,és te egy családot alapíthatsz,boldogan élhetsz.Ezért mindegy mit mondtam az előbb,én csak magamnak akarlak!Bocsáss meg,sajnálom....sajnálok mindent.-kezdtek könnyek folyni az arcán.

Pár pillanattal ezelőtt:

A francba!Ettől rosszabb nem lehetne semmi...A szüleink eljegyzést terveznek.Most pedig elmondtam Huaisangnak,ő kiborult ,és elmondta,hogy ugyanazt érzi,mint én.Ez legalább megóvhatta volna tőlem.Sokszor ütöttem már meg jelentéktelen dolgok miatt,de a legtöbb,hogy szégyentelen dolgokat tettem vele...Nem,nem!Így lesz a legjobb neki.Ha elmegy mással.Mással?Mással éljen?Mást szeressen?Más tegyen vele olyan dolgokat...,másé legyen?-itt megállt.Keze lassan ökölbe szorult,a dühe csak úgy gyarapodott fel benne.

-NEM!Nem vallom be magamnak mit akarok.Nem engedem el.-ütött a falba.Az ajtó felé indult,és kiviharzott rajta.Az ős szobája előtt megállt,lejjebb csillapodott,és lassan benyitott.Huaisang ott feküdt kisírt szemekkel az ágyon,kezében a legyezővel.Úgy látszik aludt.

Halkan odasétált,és óvatosan fölé támaszkodott,hogy megpuszilja.Itt marad míg fel nem kel,utána pedig bocsánatot kér tőle.De kinyitotta szemeit miközben ő csak bámulta.Már ott tartanak,hogy ő pityereg.

-..Mingjue?Te..Te így érzel?Miért kéne haragudnom?

-Ha akkor nem teszem meg,talán soha nem szeretünk egymásba.Nem húzlak bele egy ilyen dologba.Így már képtelen vagyok elengedni téged..

-Honnan tudod,hogy nem éreztem volna így?-simogatta az arcát.-Te mindig különleges voltál az én szívemben.És most,hogy ezt mondod,hogy te is szeretsz...én olyan boldog vagyok..el sem hiszem.-Nie Mingjue a vállába fúrta az arcát,onnan mormogott:-És ha kiderül?

-Te bánnád?

-Nem.

-Nem is fog kiderülni.-ölelte magához szorosan.Mosolya visszatért.De ezután eltolta magától,és a szemébe nézett.-Akkor most már itt maradsz velem?Többé nem válunk el semmiképp?-nézett aggódva egyik szeméből a másikba.

-Sohasem!Veled maradok.Azt a nőt pedig messzire elhajtom..-mondta idegesen.Huaisang csak nevetve karolt a nyakába és húzta magához,hogy ajkaik összeérhessenek.Szenvedélyesen pont úgy,mint először.

Nie Mingjue két esküdt testvére Xichen és Guangyao tudtak róluk,és kiálltak mellettük.Titokban tartották,és ha kell a védelmükre kelnek.Ugyan...viszont ki tudna ellentmondani,beleszólni egy klánvezető életébe?Klánvezető ide vagy oda!Senkitől nem lehet elvenni a boldogságot.Aki megtalálja,megkapja,és kedvesen vigyázza,attól senkinek nincs joga ezt elvenni.