Mo dao zu shi shorts

II.

/Folytatás/
Jiang Cheng Pov.
Hihetetlen,hogy Wei Wuxian visszatért!Megszállta annak a szerencsétlennek a testét.Ideje Gusuba mennem,hogy megvitassak vele egyet s mást.
-Jiang klán vezető!-köszöntött az egyik tanítvány.-Mi járatban errefelé?
-Beszédem van valakivel.-mondtam nyersen,majd gyors léptekkel mentem tovább.Az egyik idősebb férfit kértem meg,hogy szóljon neki,addig is a kis tárgyaló/ezt úgy értem,mint egy kisebb hely,ahol a vendégeket fogadják/ajtaja előtt vártam.Csak kerüljön a szemem elé!Karbatett kézzel ácsorogtam.A találkozásunk óta tiszta ideg vagyok emiatt a hülye miatt.
-Yunmeng Jiang klán vezető!-a hang irányába kaptam a fejem.
-Zewu-Jun!-hajoltunk meg illedelmesen.
-Mo Xuanyu most nincs itt.Az öcsémmel van.Elmentek,hogy kutassanak a szellemkar után.Még biztos nem jönnek egy ideig.-kúszott mosoly az arcára.
-Hmm értem..-franc ebbe már!
-De addig is én szívesen beszélgetek veled.-fogta meg a derekamat.
-Mi..Mit csinálsz Lan Xichen?-próbáltam eltolni magamtól.
-Csak elszórakoznánk,addig amíg nem jönnek.
-Tessék?-fordítottam el zavarosban a fejem.-Ezt hogy gondoltad?-ellenkeztem tovább.Próbáltam kiszabadulni,de csak erősebben fogott.
-Ugyan már Jiang Cheng!Én még emlékszek arra,amikor itt tanultál.Milyen sok kellemes időt töltöttünk együtt.De azóta elég keveset...Itt az alkalom,hogy teljesen bepótoljuk.-az ajkaimra csapott le,ahogy befejezte.Bejutást kért,amit vonakodva de megadtam neki.Olyan hévvel csókolt,hogy alig bírtam már.Elváltunk.
-Gyere csak velem!-kezdett el húzni a csuklómnál fogva.
-N..Nem!Nem megyek!
-Akkor én viszlek.-jelentette ki nemes egyszerűséggel,majd felkapott az ölébe,és bevitt.Az ajtót becsukta,aztán rám vetette magát.
-Olyan hosszúak voltak ezek az évek!És olyan ritkán találkoztunk.Talán el is felejtetted.De majd én eszedbe juttatom.-suttogta a fülembe.Elkezdte levenni a ruháimat,és ahogy egyre lejjebb haladt,nedves puszikat adott a testemre.Néhol meg is szívta,valahol pedig tovább időzött.Halk nyögésekkel díjaztam.
-Én..Én nem felejtettem el.Csak azt hittem,hogy annak már ott vége.
-Butaság.-hüvelykujjával a számát simogatta.-Ezentúl többet fogok Yunmengbe járni,és te is a Felhők Védelmébe.-csókkal zárta mondatát.
Lekerült rólunk a felesleges anyag.Ő pedig elkezdte.
-Ahh..-évek óta nem éreztem ilyet.A számra tapasztottam a kezemet.
-Nem csináld.-vette el a kezemet,és a fejem felé kulcsolta.-Csak ereszd ki a hangod.-egyre csak haladt,én meg úgy nyüszítettem,mint egy kiskutya.-Elképesztő,hogy a nagy,rideg Jiang klán vezető milyen kis félénk lesz az ágyban!-nevetett.
-Te..!-kihúztam a kezeimet,és a hátába markoltam.
-Áh!!-Jiang Cheng!
-Megérdemled...-vigyorogtam rá.Ebben a pillanatban viszont tágra nyíltak a szemeim.-Én...
-Én is mindjárt...
Ahogy mindkettőnk kifulladt,még percekig egymáson feküdtünk.Utána felöltöztünk,hogyha bárki jönne vagy keresne.De együtt maradtunk,csókcsatákat vívtunk.Az elvesztegetett éveket beszéltük át.
Estefelé megérkezett végre Wei Ying.Direkt úgy mondtam,hogyha szólnak neki,ne tudja,hogy én vagyok.Mindent a fejéhez vágtam amit lehetett.Tudtam,hogy ő nyilván nem Mo Xuanyu,persze,hogy Wei Wuxian visszatért.Csak megkapta a testét ennek a félnótásnak.Mégis miért?Kihozza belőlem az őrültet!
-A francba is!Emlékezz arra,amit megígértél!-Zidian a kezemben villámlott.
-Jiang Cheng!-rontott be Lan Wangji,nyomában Jin Lingel.
-Nagybátyám!-fogta meg a karom.
-Az mind hazugság volt Wei Wuxian?!-kiáltottam.A Lan védelmezően elé állt,ő pedig a karjába kapaszkodott.Leengedtem a kezeimet.
-Menjünk Jin Ling.
-Jiang Cheng én...
Mindegy mit mondd.Mindig mindent elront.A kér Hős testvér?Ugyan már...Bárcsak a testvérem lenne úgy igazán.Úgy fáj ez mindig,ami történt.Talán egyszer valahogy lesz majd...
Lan Xichen pedig az egyetlen,aki iránt valaha is ilyet éreztem.Nem lesz más.Ha ő nem,akkor egyedül maradok.De Jin Ling még egy ideig itt marad velem.Lehet,hogy csak a szigoromat látja,én viszont az életemet adnám érte.

És ekkor jövök rá oly sok mindenre.

Sziasztok!Itt lenne a folytatás.Ha valamit szívesen látnátok,akkor ne habozzatok írni!