Mo dao zu shi shorts

XXII.

NFP X JGY /2

Együtt mentek vissza Qinghébe és tartották meg a megenlékezést Nie Mingjue síremlékénél.

Feipeng tegnap óta feltüzelt volt.Valmi ismeretlen érzés kerítette hatalmába,ahogy megismerte Jin Guangyot és most ez még erősebb.

-Milyen szégyentelen vagyok...elég csak ránéznem és máris elfognak a mocskos gondolatok,pedig tudom,hogy mit tett.Itt lenne az alkalom,még is egy másikat várok.Egész nap csak kiéhezve nézem őt apam sírjánál is.Ha pedig találkozik pillantásunk,beleborzongok azokba a zöld íriszekbe.Töprengek,hogy mit rejtenek....Oh új szégyellem és sajnálom,de magamat visszafogni nem tudom.-töpreng magában Nie Feipeng a nap sütését figyelve.Színe pont olyan,mint a Lanling Jin klán öltözete.

-Min gondolkodsz Nie úrfi?-a hangra azonnal felpattan a nagy fa alatti padról,eldobja kezéből a fűszálat,amivel eddig játszott,s szembefodul vele.Először kissé megtorpan,hiszen pont ő róla fantáziált,de utána visszanyeri szilajságát.
-Ez engem is sokszor érdekelne.Hogyhogy itt vagy Linfang-Zun?
-Huaisang és Xichen mély beszélgetést váltanak,ezért úgy gondoltam magukrahagyom őket. -tart szünetet - Különben is minek tegyünk úgy,mintha semmi sem történt volna tegnap.-mondta és megmarkolta Feipeng gallérját,hogy lehúzza őt egy csókra.
-Ez a nap gyorsan elmegy utána nem nagyon fogunk találkozni úgyhiszem...
-Elmenekülsz előlem?-rántotta közel magához a fiú,szemeivel fürkészte a másik áhitott párjait.
-Én sosem menekülök.- támasztotta tenyerét az erős mellkasra - De mégis mit mondanál miért jössz hozzám Lanlingbe?Vagy én miért látogatom olyan sűrűn a Qinghe Nie klánt.Ezt már arra se lehetne fogni,hogy csak segítséget nyújtok.Biztosan terjengne pár pletyka...
-Már jócskán ideje lenne vadászatokra járnom.Különben is mit érdekel az,hogy mit hordanak össze?Egy klánvezetőnek senki nem parancsol.

Jin Guangyaon meglepettség futott át.Nie Mingjue régen mindig az az ember volt,aki nem türte,ha rosszat híresztelnek róla,sőt olyan emberek társaságát sem.Annak ellenére,hogy tudta Guangyao rossz családi hátterét befogadta és segített neki bekerülni a Jin klánba.Őket is megmagyarázhatatlan kötelék fűzte össze.
Oly jó volt.-gondolta

De mikor Jin Guangyao nem tűrte tovább az egyik tanítvány rágalmazó szavait,és megadta az,ami jár neki,Nie Mingjue nem értette meg bánatát.Elfordult tőle,és mikor újra elé ment,akkor dúrva módon ellökte magától.Annyira rossz volt elveszteni őt,akit szeretett.
Később ugyan megenyhült és esküdt testvérek lettek hárman.Mindig ott volt,hogy segítsen,ha elesik.Guangyao viszont nem a testvérek akart lenni,de Mingjue többet nem engedte magához közel.

Most pedig itt van ez a fiatal férfi,szakasztott édesapja.Még a modora is jobb,nem olyan bősz és nem törődik úgy mások véleményével.Talán még kölcsönös vonzalmat is éreznek egymás iránt.

-Linfang-Zun!Elbambultál.

Kizökkenve gondolataiból szorosan átölelte.Karjai közt újra érzi őt.
-Menjünk Feipeng.Várni fognak ránk.

Lan Xichen és Nie Huaisang pont akkor érkeztek oda,mint ők.A két klánvezetőt kis csevegés után el is engedték a vendégszobákba míg közös vacsorára nem kerül sor.Huaisang lemaradt Feipenghez.
-Együtt érkeztetek.Miről beszélgetett veled Jin Guangyao?-kérdezte halkan a legyezője mögé bújva.
-Öhm..a vadászatokról beszélgettünk.-válaszolta.
-Értem,nos magának való.Ne nagyon foglalkozz vele.-mondott színtiszta badarságot.Jin Guangyao pont az a személyiség,aki felhívja magára mások figyelmét,és mivel intelligen ember meg is tartja azt kellemes társaságával.Feipeng tudta,hogy csak azért mondja ezt,hogy távoltartsa őt tőle,de ha olyanra fordul a helyzet maga intézi el a dolgokat.

Este különösen hosszúra nyúlt a vacsorázás.Huaisang,ha belejött,akkor aztán tudott beszélni,de egyébként meg tudjuk milyen.
Nie Feipeng hihetetlenül unta már ezt a sok formalitást.Csak nézett a vele szembenülőre,akinek tekintete szintén sokszor elidőzött az övén.

-Ugye Feipeng?Következőnek te is részt akarsz venni a klánok közötti versenyen.
-Mhm..akarom mondani igen.
-Én is megnézném miképp harcolsz.-mondta Xichen.
-Igazán messze van még a verseny.-szólt Guangyo.
-Addig is készül rá.-felelte Huaisang.

Mikor végre ennek az unalmas maszlagnak a végét jelző szavak elhangzottak Feipeng valósággal "felragyogott".
-Holnap mielőtt megyünk,természetesen illendően búcsúzunk.
-Jól van Xichen.Addig is érezzétek otthon magatokat.Jó éjszakát.
-Jó éjszakát!

Később,mikor már senki nem volt olyan éber,egy lélek sem járt,Feipeng Jin Guangyao szobája felé vette az irányát.Benyitott az ajtón és halkan bezárta maga mögött.Látta,hogy akit keres ott áll egy lenge köntösben.

-Már vártalak.-mondta mézesmázos hangon,és egy csókot lehelt az ajkaira.
Nem is tudta,hogy miért jött igazából ide.Mielőtt ezen jobban elgondolkozhatott volna Jin Guangyaot az ágyra vetette,csókolta mindenhol,csak még jobban hámozta lefelé az amúgy is sokat mutató ruhadarabot.Érezte,hogy közben róla is kerül lefelé az anyag.
Itt hirtelen felugrott.Szabad ezt csinálnia?Vagy már igazán mindegy?
Inkább ne kezdj bele valamibe,vagy fejezd be rendesen.-tartja a mondás.

Levette csizmáját,és lelökte magáról a felesleges anyagot mindkettőjükről.
Oh a fenébe is!Annyira vágyik erre...Ahogy a bőrük egymáshoz ér,az érintés...oh
Hiába próblna küzdeni ellene az sem segít,hogy Guangyao minden mozdulatnak hangot ad.És ő ezt csak még jobban akarja hallani.
Eljön az a pillanat is,amikor már ő sem bírja visszafogni a hangját,és minden elszáll,mint a madár.Elhalkulnak az éj csendjében.
A szobában gyér gyertyafény ég.Jin Guangyao felkel,hogy ruhát vegyen magára.Feipeng is így tesz,majd visszamegy az ágyba.Mikor a másik leül és közelebb kúszik hozzá.Ekkor Feipeng előhúz egy tőrt és a torkához szegezi.Testével leszorítja őt.
Jin Guangyao nem mozdul,fejét pedig hátra szegezi.

-Mondd el nekem,mondd mit akarsz tőlem?Megölni engem?Miért nem tetted ezt a nagybátyjámmal eddig?De ez mindegy...Tudom mit tettél és csak azt szeretném,hallani,hogy nem te akartad,vagy megbántad vagy...-gyűlnek könnyek a szemébe,de nem engedi meg magának,hogy sírjon.-Kérlek Jin Guangyao...aludhatok-e melletted?Bízhatok annyira benned,hogy leengedjem a védelmem a közeledben?Nekem elég volt egy nap,elég volt megimernem máris beléd szerettem.
-Én szerettem apádat,pont úgy szeretlek téged is.Sokmindenkit megöltem,de mindent okkal tettem.Ha ezt nem tudod elfogadni,hisz ezen már ne tudok változtatni,akkor most vágd el a torkom.
-Szerinted igazán képes lennék rá?-hajítja el a tőrt,ami a szoba fa ajtajába fúródik.-Azzal,ha én meghalok nem vesztek és nem nyerek semmit.De életemben még sokmindent elvesztettem,és még vesszek?-kérdezi a vegyes érzelmektől remegő hangon.
-Feipeng én nem akarok ártani neked.-húzza magához,és simogatja.

A másik mellkasán,szívverését és finom érintését érezve hajtja fejét nyugalomra.Ha ez a helyzet,ő elfelejti bosszúját,de a nagybátyjáé ott van.Nem tudja,hogy képes-e megállítani azt.

Sok minden történt,és annyira furcsa ez a helyzet.Van közös jövőjük?Ők ketten és együtt lehetnek-e boldogok?

Homályos a jövő,mint az éjszaka előtti szürkület.Egyszer viszont éjelbe esik,majd kivirul.Így remél mindenki.

UwU de kis érzelgős lett.Remélem nem bánjátok :3 Szomorú hír,de már csak pár nap van a szünetből,addig pedig a másik storyba is kellene már egy új rész,és ha jól jövünk ki,akkor ide még egy.

ÉÉÉÉÉS elértük a 4000 megtekintést,amit nagyon köszönök!Mind a vote-okat,kommenteket,ötleteket.😭❤️

Ui.:Így az új évben is folytassuk ezt + BUÉK nektek🍀 és köszönöm még egyszer!❤️💖