Mo dao zu shi shorts

XXI.

Nie Feipeng(OC) x Jin Guangyao /1

OC:Nie Mingjue fia

!kisebb spoiler!

-Huaisang bácsikám!Miért hívattál ma ide?Hiszen nem rég mentem vissza a tanítómhoz.
-Ma van apád halálának a 13. évfordulója.Most szeretném,ha velem jönnél te is.
-Rendben,ha így akarod.-mondta nyersen.
-Tudom,hogy te is szeretett apádat veszítetted el akkor.Nagy veszteség ért akkor mindkettőnket.Sajnálom,hogy felhántorgatom az érzéseidet.
-Nem,apám megérdemli,hogy megadjuk neki a tiszteletet.
-Büszke lenne rád.-teszi a vállára a kezét-Bárcsak láthatna.De ne felejtsd el sosem,hogy mit tettek velünk.Kétszeresen bosszulom majd meg megígérem.Anyád belehalt a szülésbe,apádat pedig elvették tőled.Egy ártatlan gyermektől.Eljön az idő,majd mikor látod őket ugyanazt visszakapni,még ha azt sem tudod ki tette.-sóhajt-Jólvan.Holnap légy kész időben.

Nie Feipeng bólint,majd a szobájába megy.Hiába hiszi azt a nagybátyja,hogy semmit nem tud.16 év alatt csak-csak rá kellett jönnie a dologra,hiszen egy adott személytől mindig rejtegeti.Most pedig mégis bedobja a barlangjába?Talán érzi a terve eljövendő sikerét?Arra még nem jött rá mivel akar bosszútállni.

Fűrdés közben,ahogy belemerült a kissé forró vízbe,eszébe jutott a múlt kavalkádja.Érezte,ahogy a bőre kipirosodik az égető érzéstől,pont mint,amikor annyit sírt az apja után,hogy egész testében égett.Nem volt senkije akkor.Huaisang napokig egyedül siratta elhunyt testvérét saját fájdalmát gyógyítva,majd mint egy elfelejtett kis dolgot gyorsan a gyermek felkeresésére indult.
Akkor érezte,hogy felkarolja valaki,menedéket ad,szereti.De ma már ezt másképp érzi.Mindene megvan és tiszteli nagybátyját,de gyávaságát utálja.Butának tettette magát 13 évig,pedig közben bosszúját fonogatja.Pedig nem buta,csak eszeveszetten félti saját bőrét.Emiatt szobájába zárkózik,őt pedig Qinghe egyik eldugottabb részébe küldi egy öreg tanárhoz.Néha megeteti a madarait,akik ugynúgy csak azt károgják:"Nem tudom".

-Áhh elég ebből.-száll ki a kádból fürdője végeztével,megtörölközik és aludni megy.

Másnap felkel korábban és dolgait rendezgeti,szedegeti.Felvesz egy nadrágot.Miközben azt ráncigálja magára a könyvespolcon észrevesz egy kis füzetkét.Kiveszi és az íróasztalon belenéz.Rajzok és girbe-gurba betűk láthtók benne.Ezt a füzetet akkor használta még mikor írni tanult.Bácsikája gyakran segített neki.
Az egyik oldalon egy nagyobb tintapacára lesz figyelmes,a lap másik felén pedig már virágok,madarak alakját látja a gyermeki rajzban.A foltot vizsgálja.Oldalt írott karaktereket vesz észre a 'kard' szót veszi ki belőle.Látható is az említett tárgy a feketeség szélein,amint egy kéz tartja.Egy koránt sem túl emberi kéz.Ujjait végigsimítja rajta.

Ekkor benyit a szobába az egyik szolgálólány.Feipeng felékapja a fejét és bezárja a könyvet.

-Uram,meghoztam a reggeliét.-mondja a lány és leteszi az asztalra,de utána csak áll ott.
-Szeretnél még valamit?
-Öhm..Csak annyit,hogy van-e valami óhaja?-kérdezi elpirulva a lány edzett,meztelen felsőtestét látva.
-Nem.Elmehetsz.
A lány arát takargatva vet utolsó pillantásokat rá,majd mosolyogva kimegy.

A kocsiban ültek.Nie Huaisang a szokásosnál izgatottabbnak tűnt,csak úgy fészkelődött,de nem szólt semmit.Hosszú és unalmas út vezetett az Arany ponty toronyig.

A hosszú lépcsősoron haladtak felfelé.Feipeng elcsodálkozott a még ezelőtt sosem látott fényűzésen.Odafent apja fogadott testvérei várták őket beszélgetés közepedte.Ő bácsikája mögött állt,habár magasabb volt tőle,így mindent látott.Illedelmesen meghajoltak.

-Zewu-Jun,Lianfang-zun üdvözöllek titeket.Itt vagyok,hogy megemlékezzünk bátyámról.Magammalhoztam Nie Feipenget a fiát is.Már van annyi idős,hogy megjelenjen apja tiszteletére.-Huaisang maga elé invitálta bemutatásképp.
-Örülök,hogy megismerhetlek titeket.-tisztelgett Feipeng.
-Oh Huaisang nem is tudtam,hogy Mingjuénak volt egy fia.Miért nem szóltál nekünk róla korábban?-kérdezte Lan Xichen mosolyogva.
-Mostanra már igazán jó kultivátor lett belőle,így ítéltem jónak.-válaszolta.
-Valóban én sem...én sem tudtam.-nézett Jin Guangyao egyenesen Feipengre,akinek tekintete övére vándorolt.Ekkor eddigi arckifejezését mosolyra váltotta át.-Nos,akkor itt az idő.Menjünk a templomba,oda ahol megkötöttük az eskünket,holnap pedig mi utazunk Qinghébe,hogy tiszteletünket tegyük sírjánál.
-Furcsálltam is,hogy miért ide jövünk.-mondta Feipeng.
-Igen,ezt így szoktuk,hogy a szertartást itt tartjuk az évforduló viliáján,és másnap pedig ott égetjük a füstölőket.-válaszolta a Lan tőle megszokott kedves tónusban.

Túlvoltak a szertartáson és már vöröslött az ég alja.Nie Feipeng az egyik balkonról nézte a gyönyörű kertet.Léptek zaját hallotta maga mellett.Megfordult és Jin Guangyaot látta közeledni.

-Szép a naplemente.-mondta mellé lépve és a távolba meredt.
-Igen.
-Teljesen rá hasonlítasz.Olyan magas,erős kiállású vagy,mint édesapád.-fordult vele szembe.
-Biztos nem akart volna gyengének látni,ezért minden tőlem telhetőt megtettem.
Jin Guangyao elmosolyodott.
-Mintha csak ő állna itt előttem.-érinti meg a karját gyengéden.
-Köszönöm ez megtisztelő.Én is sokat hallottam rólad a bácsikámtól.Köszönöm a segítségeteket Zewu-Junnal.
-Majd mikor elég idős leszel,biztosan jó kezekben lesz a Qinghe Nie klán.
-Ezzel arra célzol,hogy Huaisan nagybátyámmal nincs jó kezekben?-kérdezte Feipeng.
-Oh nem,én csak azt mo...
-Nem kell szabadkozz,tudom,hogy mennyire támaszkodik rátok.-szakította félbe Guangyaot,de így már máshogy folytatta.
-Tényleg jól kitanultál Feipeng.Átlátod a dolgokat,jobban,mint gondolnánk.Még mindig csodálkozom,hogy eddig nem ismertük egymást.-jelenik meg ravasz mosoly az arcán,zöld szememei fürkészik a másik barnáit.

Hirtelen egy erős kéz a derekán,egy másik pedig az álla alatt,ajkaihoz már ajkak érnek.Erős,szenvedélyes csókba rántják őt.
Amint,elengedik őt kérdő tekintetet vesz fel,de magában nem tagadhatja mennyire élvezte a lopott csókot.
-Sajnálom már tovább nem bírtam viselni a csábításodat.-mondta Feipeng.
Jin Guangyao csak elnevette magát.-Nos,mit mondjak...
-Bocsáss meg,ha félreértettem.-indult volna el,de Guangyao elkapta a karját.
-Nincs miért bocsánatot kérned.-húzta le egy csókra a fiút.-De talán,majd erre találunk egy jobb alkalmat.-seper ki mosolyogva egy hajtincset az arcából,és megpuszilja.-Jó éjt neked,holnap találkozunk.

Az éj sötétjében ezek a pillanatok forogtak szeme előtt a plafonon az ágyafölött.

-Jin Guangyo mit akarsz vajon tőlem?-szórta maga elé a kérdést elfújva vele a gondolatokat,és elnyomta az álom.

Kedves Feketealkony16 oneshoot ötlete,amihez tök jó részleteket írt.Próbálok tenni bele plottwistet ezért,lehet hogy furi,de majd elválik.😄

Köszönöm,hogy elolvastad!♥️