Mo dao zu shi shorts

XIII.

Jiang Cheng x Jin Ling Copycat020     kérésére.Szuper olvasgatást!😉

***

Újabb nők érkeznek a Lótusz kikötőbe,hogy tiszteletüket tegyék a klánvezető előtt.Úgy hízelegnek,ahogy tudnak céljak elérése érdekében.

-Már megint!De unalmas ez már...Úgy volt,hogy a bácsikám ma eljön velem vadászni,de mindig közbe kell jönnie valaminek.

-Légy türelemmel Jin úrfi.Biztosan teremt időt arra,hogy elmenjen veled.-mondta az egyik idősebb tanítvány.

-Igen...De amint megházasodik,úgy még jobban elfelejt majd,és el leszek innen paterolva.Akkor már tényleg nem marad senkim..

-Jaj,Jin úrfi ne mondjon ilyet!-a fiatalabb meg sem hallva cammogott el a másik irányba.

~

-A francba Jin Ling hol voltál?Már azt hittem valami bajod van.Ennyi választott el,hogy utánad menjek!-szorította össze a két ujját.

-Csak vadászni mentem.

-Minek mész egyedül vadászni?És a kutya akkor mit keresett itthon?-förmedt rá.

-Te nem értél rá.-vállat vont.

-Nem sérültél meg?-vizslatta közelről a kezét felemelve,hogy átnézze.

-Nem.-vette el a karját.Ezután lassan sétáltak a házak között.

-Bocsánat Jin Ling...tudom,megígértem,de nem volt más választásom.-mondta Jiang Cheng.Kezei hátra voltak kulcsolva,úgy sétált.Arca rejtve maradt a másik előtt.

-Igen értem...

-Látom,hogy bánt téged.Gyere most az én szobámba.Talán jobb ha beszélsz róla.

-Nem fontos.

-Ne makacskodj!

Leültek egymással szembe az asztalhoz.Jiang Cheng teát töltött maguknak.Figyelte,ahogy az apró füvekből kiáradnak vékony fonalak és beszínezik a teát.Arra várt,hogy elmondja neki mi bántja,de csak nem kezdett bele.

-A-Ling mi sosem beszéltünk meg semmit.Most itt van rá az idő.Ne játssz a türelmemmel.

-Még is mit mondjak?-tette karba a kezét.

-Amit gondolsz.

-Mondjam el azt,hogy gyerekkorom óta csak azt várom,hogy figyelj rám?Hogy nem azért nyúzom magam órákon át az edző pályán,hogy csak annyit mondj "eltöröm a lábad,ha ez még egyszer előfordul"?Én mindig úgy felnéztem rád,senki dicsérő szava nem számít úgy,senkié,mint a tiéd,de mindegy mit csinálok nem hallok ilyet...

-Jin Ling...

-Most pedig már annyira sem figyelsz rám,mint régen.Elfelejtkezel rólam...És ha megházasodsz,lassan teljesen el is felejtesz,elpakoltok innen,elküldötök,így már csak nem is láthatlak.A másik bácsikám még remélem elvisel.Senki nem marad,akit érdekelnék,akinek számítanék...-nevetett már kínjában halkan

-Ne mondj ilyet!Tudod hogy ez nem igaz!

-Már 18 éves vagyok.Nem egy kisgyerek.Ezek a dolgok nyilvánvalóak.-kelt fel és indult el.

-Én nem adnálak oda senki másnak.Én gondoskodom rólad,amíg csak kell!-fordította szembe magával a vállainál fogva.-Sajnálom,hogy ezt korábban nem vettem észre.-ölelte magához egyik ezét a fejére téve.Ling csak meglepetten állt először,de utána rögtön köré fonta szorosan a kezeit,fejét pedig a vállába fúrta.Érezte,hogy az idősebb már meg akar hátrálni,de ő csak ölelte tovább.Olyan jól esett neki.Kitudja,hogy ez meddig lesz igaz?