A terembe belépve már senki sem beszélgetett. Mi egy piros színű kanapé felé közeledtünk, ahol már Louis és Harry ott ült. Közel volt a bútor a színpadhoz, kevesebb, mint 1 méter választott el tőle. Gyors tempóban mentünk a többiekhez, a fiúk szorosan hozzám simulva jöttek mellettem.
Mikor odaértünk leültem Louis és Niall közé, de Harry valami miatt úgy döntött, hogy mellettem foglal helyet, szóval helyet cserélt Louissal. A dívány kényelmes volt, bár élénk piros színe kissé bántotta a szememet, de a bőr huzat és a puha bélés ezt elfedte.
Miután láthatólag mindenki leült a helyére elsötétült a terem, és a színpad meg a kifutó körül reflektor fény kapcsolódott fel. Kivilágított térbe egy kigyúrt pasas ( milyen meglepő..) lépett fel. A kezében mikrofon volt, amibe egy kis torok köszörülés után beleszólt. Karakteres női hanggal.
Olyan szintű hangos nevetés tört fel belőlem, hogy Niall fogta be a szám, de még így is ki hallatszott egy kicsit.
- Üdvözlök mindenki ebben az évben az utolsó hurcolási ceremónián. A nevem Dame Edna. Kiváló árukat hoztatok ebben a hónapban is, tehát büszkék lehettek magatokra. - mondta, majd párat tapsolt. - Nem is húznám tovább az időt, jöjjenek az áruk.
Ezzel a kifutóra terelődött az összes fény, Ednára pedig egy kis körben világított a lámpa.
- Jöjjenek a 14-től 16-ig terjedő kor csoport hölgyei.
Ezután a kor csoport lányai jöttek be. Jó állapotban voltak és úgy mosolyogtak, mintha valami divat bemutatón lennének. Minden lánynál aki a kifutó végére ért elmondta, hogy mi a neve, kik az elhurcolói,stb.
Ez ment már vagy másfél órája. Számomra unalmas volt, és minden fiatal gyereken megesett a szívem. Kezdtem éhes is lenni. Ahogy belegondolok nem ettem ma még semmit, csak a reggelimet.
- Következzék az utolsó elhurcolt páros. - mondta be a nő hangú férfi. - Az elhurcolói nem más, mint a most uralkodó One Direction. - Feljönnétek fiúk, hogy ismertessétek az árut? - kérdezte.
- Menjetek, én itt maradok vele. - intett Niall.
Egyszerre csak Zayn tűnt fel a színpadon, mire borzalmas hangos taps vihar kerekedett.
- A mai hónapunk különleges volt, mivel 4 embert hurcoltunk el. Ebből 1 fiú meghalt, kettő a kifutón áll.
- És a harmadik? - kérdezte Edna.
- Nos a harmadik - vette át a szót Harry - ott ül a kanapén Niall mellett. Elég jónak találtuk minden szempontból hogy megtartsuk. De nézzék meg önök is! - beszélt, majd felém intett, hogy álljak fel.
- Állj fel Liz. - utasított Niall.
Vonakodva ugyan, de felálltam, és körbefordultam, hogy mindenki lásson. Újabb taps vihar tört ki, egyesek még fütyültek is, és elismerően bólogattak.
- Feljönnél hozzánk a színpadra? - kérte Edna, látva hogy nagy sikerem van.
Kérdőn hátranéztem Niall-re aki biccentett, majd felém sietett, belém karolt, és felvezetett a színpadra.
- Nem csodálom , hogy megtartottátok. Igazán szép darab. - úgy beszélt rólam a férfi, mintha a bélyeg gyűjteménye egy különleges darabja lennék. Nem tetszett, hogy így beszél rólam.
- Rendben, köszönjük szépen, hogy eljöttetek, visszaülhettek.
A fiúk egyetértően bólogattak, majd lementünk az emelvényről. Újra leültünk, most már Zayn is a kanapén ült.
- És most következzen a licit! - vinnyogott Edna. - Jöjjenek az elhurcoltak!
Aztán az összes elhurcolt lány, fiú bejött, és szépen felsorakoztak. Már más ruhában voltak, és az anyagra volt varrva a bandájuk neve.
Újabb borzalmasan unalmas órák következtek, ugyanis egytől-egyig az összes embert megvásárolták, akik az imént felvonultak a kifutón. Harryék tényleg nem vettek semmit, aminek nem tudom , hogy örüljek-e vagy ne, mert a többi banda is ijesztőnek tűnik.
A licit végére már szinte elaludtam annyira rossz volt az egész.
- Köszönjük, hogy most is velünk tartottak! Ezennel a 2013-as hurcolás befejeződött. Találkozunk 2014-ben. Addig is jó hurcolást! - mondta boldogan Edna, majd lelépkedett a színpadról.
Kifelé menet az őrök valami okból félreállítottak minket, majd mikor mindenkit kiengedtek odaléptek hozzánk.
- A ceremónia mester, és a rendezők szeretnének meghívni titeket egy vacsorára a Nando's -ban.
- Jól hangzik- szólt közbe Niall.
- Pontban éjfélkor legyetek ott. Egy elkülönített részlegen lesztek, mondjátok be ezt a nevet - nyújtott át az őr Harrynek egy lapot.
- Rendben köszönjük. Helló.
Visszamentünk a buszhoz, ami hál' istennek nem volt messze, ugyanis a decemberi levegő borzalmasan csípős volt. Átfagyott az egész testem, mire a járműhöz értünk.
