A reggeli napfény nem sütött be az ablakon, a fejem nem volt egy puha férfi test, de még egy puha párna alatt sem. Ugyanis a dohos pincében ébredtem, amit kijelöltek " szobának ".
Az idegesítő óra a falon hangosan kattogott, és tudtam, hogy ha nem hallgat el sürgősen, akkor az őrületbe fog kergetni. A mutatója a 10-es felé irányult. Nem szoktam sokáig aludni, hétvégén is 7-kor, vagy korábban kelek. Most viszont úgy éreztem, hogy ha visszafekszem az ágyba, akkor holnapig fel sem kelek.
Aztán átgondoltam ezt újra. Miért is baj nekem, ha ma az egész napot átalszom? Legalább nem kell eleget tennem a fiúk undorító kéréseiknek, a hangjukat sem kell hallgatnom. Jó ötletnek tűnt, hogy visszaalszok.
Tehát próbáltam kényelmesen elterülni a franciaágyon, ami persze lehetetlen volt, mert ez az ágy biztos van vagy 100 éves. Mindegy.
Becsuktam a szemem, leállítottam a gondolataimat. Bele telt pár percbe, amíg el nem tudtam aludni. De mikor aludtam, akkor hirtelen felébredtem. Olyan volt, mint mikor a tévé előtt elalszol, és álmodban hirtelen leesel a lépcsőről, majd rázkódva felébredsz.
Egyszóval: szar.
Elgondolkoztam azon, hogy kikapcsoljam-e az órát. Ha kikapcsolom nem fogom hallani az idegesítő kattogását, de nem tudom majd mennyi az idő. Ha így hagyom akkor meg az őrületbe kerget.
Pár percbe beletelt, mire rávettem magam, hogy kimásszak az ágyból.
A levegő hideg volt, a lábam pedig majd megfagyott a hűvös padlótól. Egy széket húztam a fal elé, ahol az óra volt, óvatosan felléptem rá, majd leszedtem az órát. A lyuk a falon még mindig ott volt, de még mindig nem lehetett átlátni, mivel teljes sötétség volt a falon túl.
- Te meg mit csinálsz? - kérdezte Liam.
- Öhm.. é-én csak levettem az órát mert túl hangos.
A zárral babrált az ajtónál, aztán mikor kioldotta, egy erőteljes lökéssel belökte az ajtót, és belépett azon.
- Szállj le a székről - utasított - és tedd vissza az órát.
Megtettem a kéréseit, majd lányosan leugrottam a székről. És lányosan megbotlottam.
- Istenem Lizzie minden nap össze kell törnöd magad? - idegeskedett. A kezét nyújtotta, hogy fel tudjak állni, amit el is fogadtam. - Öltözz át, reggelizni megyünk a Subway-be.
Kényelembe helyezte magát a kanapén, és a szobát nézegette.
- Elfordulnál? - kértem kedvesen.
- Liz láttalak már meztelenül.
- Nem, nem láttál - szóltam rá idegesen.
- Szerinted ki öltöztetett át téged pizsamába, mikor hazaértünk az étteremből? - kérdezte, miközben felhúzta az egyik szemöldökét.
Undorodó hangot adtam ki magamból, aztán a ruhásszekrény felé fordultam, kiválasztani mibe menjek.
A szettből, amit kiválasztottam, egyedül a pulcsi volt a sajátom. Soha nem volt sok ruhám, ráadásul a divatot sem követtem. Általában egy farmerban és egy pólóban éltem a mindennapjaim.
- Rendben, gyere - fogta meg a kezem Liam, majd kivezetett a szobából.
- Használhatnám a fürdőszobád? - kérdeztem bátortalanul.
- Louis és Zayn fogja megcsinálni a hajadat.
Zayn? Ó te jó ég.
- Gyere már gyorsabban - szólt rám lépcsőzés közben.
