- Hol szeretnél enni? - kérdezte udvariasan Harry. A gyors éttermeknél voltunk, azzal a szándékkal, hogy ebédelünk valamit.
- Van választásom?
- Igazából nincs, a Mcdonald's-ba eszünk. - Az előbb azt mondtam, hogy udvarias?! - Mit akarsz enni?
- Valami salátát, hús nélkül - mondtam, mielőtt még valami extra nagy dupla húsos szendvicset tukmálna rám.
- Ülj le egy asztalhoz, nemsokára megyek utánad.
Ahogy kérte, elindultam, de a jobb kezemnél fogva visszahúzott.
- Ha elszöksz úgyis megtalállak - suttogta a fülembe rekedtes hangján. - Ha jelenetet rendezel fájdalmasabb büntetésben lesz részed, mint amit reggel kaptál.
Megborzongtam, ahogy visszaemlékeztem, hogy Zayn mit is művelt velem reggel. Harry elengedte a kezemet, így elindulhattam keresni egy szabad asztalt. Szinte minden asztalnál tömve ültek az emberek, nem csoda, hiszen ebédidő van.
Egy nagy asztal mellett haladtam el, ültek ott, de maradt még pár hely. Velem egykorú, vagy pár évvel idősebb fiúk ebédeltek az asztalnál. Pár lány is ült mellettük, biztos a barátnőik voltak.
- Nincs máshol szabad hely, ülj le mellém - kérte az egyik srác. Sötétbarna haja fel volt zselézve, a szemei pedig halványkékek voltak. Ahogy ránéztem tetőtől talpig végigmért, majd ráharapott az alsó ajkára.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet - válaszoltam félénken. Nem tűnten ijesztőnek a fiúk, inkább abba a csoportba tartoztak, akikért minden lány oda van.
- Nyugi cica, nem harapunk - szólt hozzám egy másik, mire a mellette ülő lány megütötte a kezét.
- Nem egyedül vagyok - tájékoztattam őket.
- Nem gond - mondta a sötétbarna hajú. - Van helyünk bőven.
Végül beadtam a derekam, és leültem az egyik székre.
- Justin vagyok - nyújtotta kezét a sötétbarna hajú srác.
- Lizzie - ráztam meg a kezét.
Az asztalnál mindenki bemutatkozott, kedvesnek tűntek a fiúk, és a lányok is.
- Mond csak, kit hoztál magaddal? - kérdezte Justin.
- Egy barátnődet? - szólt közbe egy másik fiú, Jack.
- Jó csaj? - érdeklődött Dan.
- Khm - hallottam magam mögött egy erőltetett köhögést. Harry.
Egyből mindenki csendben maradt, a levegő szinte lefagyott körülöttünk.
- Azt kértem, hogy keress asztalt, nem pedig, hogy keress barátokat - nézett rám mérgesen.
- Ühm én csak.. nem találtam máshol helyet.. - dadogtam. - És felajánlották, hogy üljek melléjük.
- Hát rendben - mondta Harry, majd hangosan lerakta az asztalra a tálcákat, és leült velem szembe.
Senki sem mert megszólalni.
- Mi van, elvitte a cica a nyelveteket? - nevetett erőltetetten Harry.
- Csak mást vártunk - nyögte ki Dan.
- Kit - húzta fel a szemöldökét a göndörke. - Valami szőke, bögyös cicababát, akit az ebéd után megdughattok?
Csendben hallgattam a beszélgetést, és ettem a salátámat.
-Ja - ordította be Dan.
Mindenki furcsán nézett rá.
