Egy lúzer élete (Martinus ff.)

18.

Elég tágas volt ez a hely, szóval mindenki elfért rendesen. Leo és Amy ittak egy kicsit majd táncolni mentek. Elég fura volt Leo-t táncolni látni, de mindegy.

Marcus és Charlie elég durván ivott úgyhogy gondolom őket majd haza kell cipelni.

Martinus engem nézett és végül felkért táncolni. Nem ivott semmi. Csak velem volt.

Közben Marcus is kapott párt úgyhogy ő Natalie-val táncolt. Charlie meg valami felettünk lévő lánnyal Martinus mondta a nevét, de bevallom nem igazán hallottam.

-Martinus.
-Mond.
-Mi is volt a neve? - kérdeztem
-Jennifer. - mondta majd mosolygott egy sort a nem tudom miért (XD)

Szóval vele táncolt Charlie. Nem igazán volt nagy cucc ez a buli. Jó az lényegtelen hogy Charlie és Marcus miután haza értünk szépen bealudt.

-Amy. - szólt Leo aki már az "alvós ruhájában" várta a lányt, gondolom aludni akart már ő is
Ja egyébként az "alvós ruha" az egy nadrág azt ennyi. Leo is ivott nem keveset, de azért elég morcos volt.

-Itt vagyok. - jött be az ajtón Amy
-Gyere mert nagyon fáradt vagyok. - nyöszörgött Leo
-Megyek csak ne legyél morcos. - simizte meg Leo arcát
-Jó. - válaszolt Leo és a lány hajába nyomta a fejét
-Hülye. - nevette el magát Amy és ő is próbált aludni
-Nekünk is aludni kéne. - ment beljebb Martinus
-Köszi. - feküdtem be mellé és ő átkarolt
-Jó éjt. - mondtam neki
-Neked is hercegnő. - mosolygott majd magára húzott és úgy aludtunk el

Másnap reggel nagy röhögésre keltünk.

-Mi a szar ez? - kelt fel Leo elég mérgesen
-Nem tudom. - válaszolt Amy
-Nektek nem ismerős ez a hang? - kérdeztem
-De. - válaszolták egyszerre
-És akkor ezt nézzétek. Milyen szánalmas. Még van ez is. - mondogatta Kate hisz az ő hangja volt
-Mit csinál? - nézett aggódó fejjel Amy Leo-ra
-Keljetek fel és tegyünk rendet. - mászott ki az ágyból Leo
-Rendben. - válaszoltunk egyszerre

Gyors felöltöztünk meg hajat csináltuk mikor már szóltak hogy reggeli lesz. Azért előtte megkellett nézni hogy mi is folyik kint.

-Itt is van a leány. - nevetett fel Kate
-Mi a szar folyik itt? - nézett körbe Amy
-Lúzer. - ordította Kate aztán a többiek
-Ha valamelyik kimeri mondani mégegyszer rá ezt a szót, annak letekerem a fejét a helyéről. - emelte fel a hangját Leo mire mindenki elhallgatott

Közben reggelinél még cikizték Amy-t. Szegény. Annyira sajnáltam. Mikor láttam hogy elég szomorú láttam benne valakit ráismertem magamra és eszembe jutott hogy én is ilyen voltam, és ha most Martinus nem lenne velem akkor mindenki bántana és senkim se lenne számomra.

-Hova megyünk délután? - kérdezte Charlie
-Ha jól tudom fürdeni. - mosolyogtam

Hát így is lett volna ha nem csapnak be a tanárok. Mivel nem fürdőzés volt hanem egy hosszú csodálatos túra.

-Már most unom. - forgatta meg a szemét Amy
-Én is.
-Gyertek. - hajtotta el előlünk az ágat Marcus
-Köszi. - válaszoltuk aztán mentünk tovább

Kb. már olyan egy órája mehettünk mikor valaki megszólalt hogy mikor megyünk már vissza. Igen sötét volt, és nem igazán akartunk bogarak között mászkálni.

-Ne féljetek van még idő. - mosolygott egy tanár és tovább mentek

Azt hittük hogy ilyen lesz az út egész végig. Na persze. Egy elég meredek helyen kellett felmásznunk. Középen folyt egy kisebb patak az eső miatt, a két oldalán pedig sár volt. Ott tudtál csak menni, bár ott is majdnem leestem szóval Martinus megfogta a kezem és végig úgy mentünk. Leo Amy-nek segített, Marcus pedig minden fejvágás ellenére Natalie kezét fogta. Charlie pedig Jennifer-t húzta fel a földről mert elég nagyot esett.

-Jól vagy? - kérdezte Charlie
-Nem igazán. - próbálta letörölni a cipőjét Jennifer és utána már kézen fogva mentek ők is

-Lefogok esni. - mondtam Martinus-nak aki egy kövön segített felmászni
-Nem amíg én itt vagyok. - mentünk tovább, de már nagyon otthon akartam lenni
-Miért ilyen hideg a lábam? - nézett körbe Amy
-Jól vagy? - kérdezte Leo
-Szerintem beázott a cipőm. - közölte Amy mikor majdnem hátra esett csak Leo visszahúzta

Már azt hittük megfogunk halni. Nem önsajnáltatás hisz nem vagyok olyan csak ilyet a boszorkányok találnak ki, de komolyan. Hát a tanárok szerint "hamar", szerintünk viszont két évig tartott míg vissza értünk. Mindenki bement a szobájába és próbálta felemészteni hogy pontosan mi is történt az elmúlt "pár" órába.

-Leo én nekem nagyon fáj a lábam. - vette le a cipőjét Amy és a zokni ami rajta volt tocsogott a víztől
-Te jól vagy? - lépett oda hozzám Tinus
-Aha csak szeretnék végre aludni. - ültem le egy székre
-Ne aggódj én is nagyon akarok már aludni. Elég volt már ebből a szar túrából.

Sikerült viszonylag gyorsan beérni a fürdőbe és egy jó zuhany után már befeküdtem az ágyba és aludtam. Martinus pár perccel később jött be a szobába és ő is egyenesen az ágyba ugrott és átkarolt majd elaludtunk.

Amy és Leo is így tettek ahogy mi és ők is rögtön aludtak. Bár szerintem mindenki.

*Time Skip*

Mivel tegnap nem sok időnk volt ahoz hogy pakoljunk ezért most mind azzal voltunk elfoglalva.

-Legalább mehetünk haza. - dőlt rá az ágyra Amy
-Hát ja. - válaszoltak egyszerre a fiúk és fáradtan kivitték a mi cuccainkat is
Bár nem kértük, de mindegy.

Az út elég nyugisan telt mert mindenki fáradt, volt. Gondolom ezt a tanárok élvezték.

Bár én is aludtam így sok nem maradt meg az útból.

Gyors puszi után mindenki sietett haza mert nagyon fáradtak voltunk és nem igazán, volt kedvünk most ácsorogni.

Otthon mesélés után gyors fürödtem és attól függetlenül hogy reggel van egyből az ágyba bújtam. Legalább kitudjuk pihenni a hétvégén a történteket. Jó volt, leszámítva azt a részt mikor megvertek, de az csak egy kicsi részlet volt így már nem is érdekel.

Örültem hogy ott lehettem.