Spanol vélem a másvilág

4. Az animék kezdete

- Áááá, áú! - Sikítom ahogy kiterülök a padlón. Összeszorítom a szemem, mikor megérzem a talajt és pár pillanatig így is maradok, majd kinyitom a szemem és egy kardpengével találom magam szemben, tekintetem azonnal követi a tárgyat, hogy meglássam ki fogja. Na, az agyam ekkor dönt úgy hogy sokk terápiát elkerülendő nem reagál és így egyszerűen rárakom a mutató ujjam a fegyver hegyére és óvatosan eltolom az arcomból. - Megtennéd, hogy kiveszed ezt a zanpakutót az arcomból Öreg?! Nem akarok rosszat.

- A légynek se tud ártani! - Hallom meg Azriel hangját.

- Kösz! - Morgom, ahogy lassan felállok. - Most magyarázza el nekem valaki, hogy lyukadtunk ki a Bleach világunkban? - Nézek végig a csapaton.

- Hát az úgy van, hogy....

- Nehogy elmondd! Még a végén felrobban az agyam! - Forgatom meg a szemem.

- Gondolom maguk is a valóságok között kialakult furcsaságok miatt vannak itt. - A hideg is kiráz, mikor meghallom a hangot, ami Kurosaki Ichigo zanpakutójának Quincy részéhez tartozik.

- Igen. - Bólogat Azriel, én pedig legyintek egyet.

- Ezt rátok hagyom észlények én addig megkeresem Hollót! - Indulok el, de azonnal meg is állok. - Azt hiszem mégse, a végén még lehet olyan helyre lyukadok ki, ahova nem kellene. - Mondom, éppen egy kilincsen tartva a kezem.

- Nem lehet! Biztos! Kapásból rossz ajtón indultál el! - Szólal meg Azriel és az ajtó felett kiszögelt táblára mutat, ami ott virít, hogy Kuroshitsuji.

- Na, ezt benéztem egy pöppet! - Vigyorodok el idétlenül.

- A kisasszony jól van? - Pislog rám a zanpakuto szelleme, de Azriel csak legyint egyet.

- Teljesen, csak kijött belőle a Holló énje, ilyenkor dinkább, mint általában. Szóval azt hiszem jobb, ha leszögezzük, hogy mi... - Itt rám és magára mutat. - Egy olyan világból jöttünk, ahol ez mind. - Mutat maga köré. - A mi képzeletünk része. Én Azriel vagyok, ő meg Seiren, az úr meg István, Seiren egyik könyvének legokosabb tudósa.

- Akkor ti vagytok az alap dimenzió! - Bólogat az öreg. - Van egy-két eléggé furcsa képzelt világotok. - Int a férfi az ajtók felé. - A legveszélyesebbeket lezártam, de vannak még nyitott világok, egyik nap bejöttem és minden ajtó nyitva volt. Hatalmas kavarodás volt, a nagyját már megoldottam és észrevettem valami nagyon érdekeset. Valami, vagy valamik járnak ezeken az ajtókon keresztül és összekavarják a dolgokat. Még nem stabilizáltam minden ajtót, de haladok vele.

- Én segíthetek! - Lelkesedik be István.

- Helló itt van egy idióta, aki annyira alulkultúrált, hogy egy kurva mukkot nem fog abból érteni, amit beszéltek, úgy hogy kíméljetek meg. - Kezdek el integetni, mire a fekete szemüveges lélekkard elkiáltja magát.

- Holló vendéged van!

- Ki-ki-ki-ki? - Ront be egy ajtón a Bleach főszereplőjének lidérce.

- Csőváz Holló! Megtennéd, hogy kimentesz innen, mielőtt a tudósok belekezdenek a tudós beszélgetésbe? - Mutatok a másik háromra.

- Öreg ez a vendég ijesztő! - Húzza össze a szemöldökét.

- Na, ezt se hittem, hogy ilyen beszari vagy! - Vigyorodok el és ennyi pont elég volt ahhoz, hogy megkapjam, amit akarok és a lidérc körbevezessen ezen a lelkivilág izén, amíg én megpróbálom neki elmagyarázni, hogy mi folyik itt. Na, nem mintha én annyira érteném, csak az a világos, hogy most a saját képzeletemben sétálok. A hosszú körút után visszatértünk oda, ahonnan indultunk.

- Csakhogy itt vagytok! Stabilizáltuk a kaput, így István csapata is át tud jönni. - Mondja lelkesen Azriel.

- Az jó, gondolom. - Pislogok nagyokat.

- Akkor avassa be az embereit, aztán jöjjenek át én addig ellenőrzök még pár dimenziót. - Mondja a Quincy Istvánnak, aki csak bólogat és már el is tűnik az egyik ajtó mögött. - Van kedvük velem tartani? - Fordul felénk, nekem meg csillogni kezd a szemem.

- Viccelsz? Naná, hogy van! - Mondom lelkesen.

- Menjünk! - Biccent Azriel is, mire a vezetőnk odalép egy ajtóhoz, ami fölé az van firkantva, hogy "Runemaster". Én már előre tudom mi fog minket a túl oldalán várni és nem kell csalódnom. A kis erdei tisztáson megtaláljuk a házat benne a két varázslóval, akik az első sokk után elmondták, hogy pár hete jártak már náluk idegenek, akik kíváncsiak voltak, hogy akarnak-e nekik segíteni valamiben. Mondjuk azt nem vártam, hogy Kastian pontosan emlékezzen az esetre, de hogy ennyire nem emlékezet az meglepett. Mindenesetre mikor eleget megtudtunk visszaindultunk, hogy egy másik világot nézzünk meg. A választásunk a Véletlen Végítélet feliratú ajtóra esett, aminek a túloldalán egy igencsak zabos Pokol közölte velünk, hogy khm... "Kotródjatok innen, ha jót akartok magatoknak! Nekem elég egy nem kívánatos vendég is itt!" Persze ennél több se kellett, hogy azonnal sarkon forduljunk és átrohanjunk a folyosón, elfutva egy páros mellett, majd be egy ajtón, ami felett valami Ability izé lógott. Mondjuk kb addig nem tudtam hol vagyunk, amíg meg nem láttam a fehér hajú lányt, aki nagyokat pislogva nézett ránk.

- Elinor Zwingli, igaz? - Mosolygom a lányra, aki lassan biccent. - Gilel szeretnénk beszélni! - Mondom komoly hangon, mire Azriel hátba vág.

- Karót nyeltél! - Vonja meg a vállát, mikor morcosan nézek rá. A fehér hajú lány további kis győzködés után elvisz minket a főnökéhez, akitől megtudjuk, hogy bár őket nem környékezte meg senki, de hallott róla, hogy az egyik ellenséges yoryo csapat vezetőjét igen. Na, mi körülbelül itt döntöttük el, hogy akkor keresnünk kell szövetségeseket azok ellen a valakik ellen, akik itt mindenkit megkörnyékeznek. A folyosóra visszaérve el is kezdünk ezen testvéri vitatkozni.

- Akárki is ez valami nagyra készül. Sokan fogunk kelleni! - Mondom komolyan.

- Kevés is elég, ha azok erősek! - Mondja a vezetőnk.

- Én is az öreggel értek egyet! - Biccent Azriel. - Kevés, de erős kell! Seiren, az Álomvilágba milyen erősek a karaktereid? - Néz rám, én pedig megajándékozom egy "Hülye vagy?" fejjel.

- A minden titkok könyve, meg egy nekromanta neked milyen erős? - Tesóm erre csak elvigyorodik és megragadja a csuklómat, hogy berángasson azon az ajtón, ami ebbe a világba visz. Szerencsénk volt, a kis Diana, hála a minden titkok könyvének már tudta, hogy jövünk, de amit mondott az nagyon meglepett.

- Próbálkoztok majd, de végül négyen lesztek mind ellen, de így is a ti szavatok nyer! Ketten elegek lennétek, hogy minden helyre jöjjön! Ne feledjétek a ti világotok az alap, mi mind a tiétekből keletkeztünk! - A hanglejtésből tudtam, hogy ez a minden titkok könyve volt, de én sose voltam jó a rejtvényekben Azriel meg el volt foglalva azzal, hogy a két admirarinak, a nekromantának, az alakváltónak meg a mortifernonak elmagyarázza az Öreg segítségével a helyzetet. Mikor végül úgy döntöttek, hogy nem tudnak segíteni visszatértünk a folyosóra, ahol Azriel a férfinek szegezett egy érdekes kérdést.

- Olyan világba is tudunk menni, aminek a története, még nincs lezárva? - Pislog a mellette állóra, én pedig már tudom, hogy kattog valamin az agya.

- Szerintem semmi akadálya. De mára ez az utolsó, István és az emberei hamarosan ide érnek. - Bólogat a férfi, ahogy odalép egy ajtó elé, ami felett a táblán látható szöveg megmosolyogtat.

- Középfölde vigyázz jövünk! - Vigyorodok el, ahogy ugrálva követem a két tudóst egy új világba abba, ami egy azon kevesek közül, amire a leginkább kíváncsi vagyok milyen igazából.