The king and the clown

Mert az álmok néha igenis valóra válnak

(A hibákért előre is bocsánatot kérek.)

Ez a nyár más lesz. Most minden másképp lesz. Eme szavakkal próbált legjobb barátom idén is lelkesebbé tenni az előttem álló napokkal szemben. Ehhez képest a nyár kezdete óta már több sérülés ért mint bármikor máskor, aztán egyfolytában aggódtam s féltem is. Mindezt természetesen legjobb barátom jóvoltából. De nem panaszkodom, hisz mondjuk úgy, hogy mindvégig jól éreztem magam mert úgy éreztem arra az időre, hogy ha egy kicsit is, de szeretve vagyok, hogy fontos vagyok.
Talán érthetetlen, hogy miért vannak ilyen furcsa érzéseim. Ezért elmondom miért van.
Vannak barátaim mégis magányosnak érzem magam, vannak akik elfogadnak mégis rossz dolgokon megyek keresztül minden nap, vannak szüleim mégsem érzem, hogy szeretnének vagy érdekelném őket, s végül van egy fiú, vagy inkább férfi akibe én menthetetlenül beleszerettem, de elérhetetlen számomra. Természetesen tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, hisz őt több millió ember szereti s ugyanennyi, ha nem több, vágyik rá.
- Te... Te most komolyan... - legjobb barátom épp az előbb lepett meg egy jeggyel, egy különleges jeggyel mely kedvenceim koncertjére szól - Én.. Én nem is tudom mit mondjak. - hirtelen öleltem őt meg és pityeredtem el.
- Jól van Hope - ütögeti meg kicsit vállam - elhiszem, hogy örülsz, de nem kellene megfojtani. Kivel mész koncertre ha én nem leszek?
- Jól van na. De valld be Kook, hogy a helyemben te is így lennél. - izgatott voltam s tudtam ez csak fokozódni fog - Úristen! Hogy fogom én ezt visszafizetni neked?
- Hm.. Lássuk csak.. - úgy tett mintha elgondolkozna - mondjuk én leszek a tanúd az esküvőtökön. - totál komoly lett, de aztán elnevette magát.
- Ahj te.. De jó. Ha csoda történik majd jelzek. - aranyos nagyon, sőt, de néha buta viccei vannak. Mert ez vicc. Még hogy én és Ő...
- Ez a beszéd! - elvigyorodott, aztán bepörgött. Mesélte, hogy mi történt vele a nap folyamán, aztán hogy majd mit hogy tervez a koncerten, végül azt, hogy úgy néz ki viszonozva vannak érzései. Merem remélni, hogy rendben lesz, hogy nem verik át. Sose verekedtem, de megteszem ha bántja őt Jin.

Egy hét. Ennyi időt kellett várni, ennyi időt izgulni, idegeskedni a koncertig. Ahogy telt az idő úgy lettem egyre izgatottabb. Természetesen ez mind rajtam jobban kijött mint Kook-on aki nem volt úgy oda úgy egy bizonyos emberért mint én.
Vagány akartam lenni, olyan igazi rosszfiús, mármint öltözködésben, ehelyett úgy nézek ki mint maga a megtestesült ártatlanság a fehér összeállítádomban, ez is Kook miatt volt mert szerinte sokkal jobb vagyok így, és elég feltűnő, hogy az uram észrevegyen. Hahh, na persze. De azért tetszett ahogy kinéztem.

Mivel csak engem kellett így várni amint elkészültem indultunk is. Természetesen lett volna bőven időnk, de mi mégis mentünk. Kook volt olyan kedves és elvitt engem. Kölcsön kérte szülei kocsiját és amilyen szerencsés gyerek oda is adták neki.
Alig fél óra alatt elértük így a helyszínt. Persze messzebb kellett parkolni, mert a stadion környékén semmi hely nem volt.
- Olyan izgatott vagyok. - be voltam pörögve mint egy túlhúzott vekker.
- Látom. - mosolygott Kook.
Egy teljes órát vátakoztunk a tömegben mielőtt beengedtek volna. Nem mondtam biztos, de most... szóval az van, hogy nekem és Kook-nak olyan jegyünk volt amivel előbb bemehettünk, amivel járt pár extra dolog is.
- Ott jönnek. - súgta Kook s mutatott egy távolabbi ajtó felé. Egy nagyobbacska teremben voltunk, mi s még jó pár más rajongó.
- Látom... - azt hittem menten elájulok mikor megláttam őt teljes életnagyságban.
Aztán meg már a szívem akart a torkomon át távozni mikor oda jutottunk, hogy kezet lehetett fogni a bandával s fotó is készülhetett. Cseppet sem fiúsan pirultam el mikor imádottamhoz kerültem. Sikerült dadogás nélkül köszönnöm azért neki. Csak akkor akadtam el picit mikor hozzám ért, mikor kezet fogtunk. A fotónál meg már minden mindegy alapon bújtam kicsit s tettem kezem mellkasára. Sajnos kevés volt az idő, bár ha egy órát lehetett volna ezt az is kevés lett volna, amit így vele illetve velük tölthettünk így kivételes jegyesek. Utána ugyanúgy a többi rajongóhoz kellett csatlakozunk. Bár jóval előbb voltunk, de akkor is.
Picurkát telhetetlen voltam na.
Nem sokkal a történtek után a banda színpadra állt s kezdődött a koncert.
Eszméletlen showt nyomtak le a fiúk. Komolyan mondom sokkal jobbak voltak mint bármikor is képzeltem. Azok a mozdulatok... Ah... Teljesen totálisan kész voltam. Csak úgy mint a többi sok ezer rajongó.
S ha ez nem lett volna elég akkor a koncert vége felé... nos azt hittem elájulok. S miért?  Csupán csak azért mert az egyik tag, Mark, kereste a szerencsés kiszemeltet akit felhívhat a színpadra. Ez így nem is lett volna ok az ájuldozásra, de az már igen mikor Mark konkrétan Kook-ra mutatott. Sírni lett volna kedvem, de nem tettem, csak, inkább örültem hogy Kook szerencsés volt helyettem is.
- Megtudhatom a neved?
- Jungkook. - vicces volt barátom, ő egyáltalán nem félt. Én már ájuldoztam volna.
- Nos Jungkook, szerinted miért hívtalak fel?
- Hát... nem tudom, de biztos jó okod volt rá. - kis szemtelen kölyök, de az én haverom. Még én is nevettem beszólásán, nem csak a többi ember s a tagok.
- Úgy bizony. Jó okom volt. - barátom vállára tette kezét - Szeretném megtudni ki a kedvenced közülünk.
- És miért? - újabb nevetés tört ki.
- Kis szemtelen. - Mark le is vette a kezét róla - Hát csak azért mert kíváncsi vagyok.
- Mondták már. - vigyorodott el Kook - De tudod nekem van egy barátom aki sokkal jobban megérdemelné, hogy itt fent legyen.
- Oh.. értem.
- Ne érts félre, jók vagytok meg minden, bírom amit csináltok, de ez a barátom olyan mintha a testvérem lenne és érte bármire képes lennék.
- Ez de kedves. - szólt a mikrofonjába Youngjae.
- Felhívhatnád őt is Mark. - szólt JB is.
- Igen, most már kiváncsiak lettünk erre a kivételes személyre. - Jinyoung sem maradt ki.
- Hát akkor kedves barát, kérlek fáradj fel ide hozzánk a színpadra. - szólt Mark, és én már akkor a sírás határán voltam. De mentem és eldöntöttem, hogy agyon ölelgetem majd Kook-ot azért amiért ilyen nagyon jó barátom, hogy ilyet tett értem. Mikor felértem megölelt Kook, én meg visszaöleltem. - No akkor megtudhatjuk a te neved is? - bólintottam s válaszoltam is.
- Hoseok.. - nem voltam olyan bátor, sem vagány mint Kook.
- Úgy tűnik te épp az ellenkezője vagy Jungkook-nak. - nekem kb kiugrott megint a szívem.
- Azt hiszem igen...
- Úgy sejtem nem lesz baj ha tőled is megkérdezem ki a kedvenced közülünk és mert a barátod szemtelen volt kötelező válaszolnod. - mosolygott én meg... én ájulni készültem.
- Jackson...
- Hogy mondod? Nem értettem. - pedig nem is voltam olyan halk.
- Jackson. - ismételtem meg.
- Hát akkor... - Mark szólt, de aztán Jackson folytatta - mit szólnál ha itt maradnál velem míg Jinyoung és Youngjae elénekli nekünk a közös számát?
- Én.. örülnék neki. - égett az arcom ahogy rá néztem és... azt hiszem az volt az a pillanat mikor újra beleszerettem.
- Akkor gyerünk. - s míg a többiek, meg mi is, levonultunk addig a fények is megváltoztak. Ezután jött a duó. A duó mely alatt végig Jackson mellett állhattam, érezhettem az illatát mely teljesen elvarázsolt. Jobban a hatása alá kerültem mint a dal hatása alá, pedig a dal igazán szép volt.
Aztán a szám véget ért és mi is visszatértünk a színpadra.
- Így a végére, remélem továbbra is támogatni fogsz minket. - mondta csak s megölelt engem, ahogy aztán a többiek is, majd miközben felcsendült a Face aközben hagytam el, Kook-al, a színpadot.
Nem kellett sok, hogy elpityeredjem, ahogy ahhoz sem hogy a koncert pár szám erejéig még folytatódjon.