The king and the clown

Meglepetések

(Az említett szám: Jackson Wang (王嘉尔) - Novoland: The Castle In the Sky 3D Theme Song M/V)

Bőgtem mint egy pisis és vigyorogtam is közben mint egy bolond. Teljesen oda s vissza voltam a történtek után.
- Jól vagy? - Kook próbált tenni valamit velem, hogy kirobbantson abból az állapotból amibe kerültem. Bólogattam csak neki, hogy igen, hogy jól vagyok. - Ugye nem haragszol azért amit tettem?
- Nem, dehogy.. - törölgettem szemeim - Igazán nagyon jó barát vagy Kook, és azt hiszem míg élek nem felejtem el neked ezt az estét. Örök életemre hálás leszek neked.
- Oh ugyan, csak kijavítottam annak a Mark-nak a hibáját. - furán néztem rá, ő meg még törölte könnyeim maradékát - Vak volt, hogy nem látott téged.
- Nem, tudta ő a dolgát. - kaptam zsepit így orrom fújhattam. Közben Kook-nak telefonja jelzett. Kicsit haladtunk a folyosón ahol voltunk éppen s Kook fogadni is tudta a hívást. Nem beszéltek sokat a hívó féllel, de Kook zavarba jött, rendesen piros lett az arca.
- Jin hívott. Azt mondta találkozni akar. - ajkába harapott, aztán felsóhajtott - Nagy baj lenne ha egyedül mennél haza?
- Nem. - öleltem meg hirtelen, majd engedtem is el - Szeretném ha te is olyan boldog lennél ma mint amilyen boldoggá tettél engem. Menj nyugodtan, találkozzatok. De aztán mesélj majd. Jó?
- Úgy lesz. - Kook is megölelt engem, aztán így együtt hagytuk el azt a folyosót, aztán a tömeggel a stadiont. - Akkor szia. Vigyázz hazafelé. Írj ha bármi van.
- Rendben. De menj, ne várasd meg a lovagod. - mosolyogtam már.
Még egyszer megöleltük egymást, aztán Kook már szaladt is. És én? Nos, én felsóhajtottam s kis boldog mosollyal arcomon indultam el egy buszmegállót keresni. Mondhatjuk, hogy egy kis ideig így mentem a fogyadozó tömeggel. Majd egy ponton túl, elszakadva a tömegtől, magányosan folytattam utam. Biztos aki látott bolondnak hitt, hisz csak mosolyogtam s piruldoztam egyfolytában. Még a koncert hatása alatt voltam, s még Jackson közelsége hatása alatt voltam. Utóbbi sokkal jobban elvarázsolt mint az egész koncert. No igen, talán ezért eszméltem arra, hogy az út közepén állok és egy kocsi közeledik felém. Csak akkor fogtam fel, hogy mi van mikor a kocsi nagyot fékezve megállt, éppen pár centire lábaimtól. A lélegzetem is elakadt szinte s szívem is torkomban dobogott. Mikor aztán a vezető kiszállt én rá néztem és egy pillanat leforgása alatt összerogytam.
Hogy meddig voltam kiütve, mert hogy beájultam, nem tudom, de az biztos, hogy egy kórházi ágyon tértem észhez. Nagyon nem értettem mit keresek ott, hisz semmi bajom nincs. Kérdéseimre percekkel később kaptam választ, mikor egy nővérke lépett a szobába. Ő mondta el, hogy egy kisebb baráti társaság hozott be mert megijedtek, mert azt hitték bajom esett azután, hogy majdnem elütöttek. Arra a kérdésemre, hogy tudja e kik voltak azok nemet mondott. S mikor érdeklődtem ott vannak e még arra is nemet mondott. Viszont mikor haza szerettem volna menni akkor azt mondta mehetek miután beszélek egy illetővel.
Az az illető be is jött hozzám amint a nővérke távozott. Fura egy öltönyös alak volt. Morcos képpel, totál komolyan vallatni kezdett a történtekről. Én meg csak az igazat mondtam, azt ami történt. S persze leszögeztem, hogy én voltam egyedül a hibás, senki más. Nem tudom az az alak hitt e nekem vagy sem, de miután mindent leírt aláíratta velem a dolgot és ment is. Furcsa volt nagyon. Szerencsére valóban hazamehettem eme dolog után. Amilyen nagy lendülettel léptem ki a kórház épületéből olyannalnis siettem hazafelé. Az út felét futva tettem meg mert úgy éreztem mintha valaki követne engem. Buszok nem jártak már, így igazán megerőltető volt az egész futkosósdi.
Mire elértem otthonom a tüdőm majd ki köptem. De szerencsésen, épségben azt hiszem, otthon voltam. Kellett kis idő mire lenyugodtam. Ekkor írtam Kook-nak, hogy mi volt s hogy ne aggódjon rendben vagyok, otthon vagyok. Legnagyobb rémületemre képes volt szinte azonnal felhívni engem. Na, akkor újra el kellett mondanom mindent neki. Csak úgy nyugodott meg, hogy mondtam neki, hogy nem indulok semerre másnap míg ő oda nem ér hozzám.
Persze nem vártam meg. S csakis azért mert fontos volt gyakorolni mennem. Egy olyan egyetemre adtam be a jelentkezésem ami kimondottan a tánccal foglalkozik és igazán komoly a felvételijük.
Aznap így csak valamikor beszéltem Kook-al. Vitáztunk is, de kibékültünk hamar. Ekkor derült ki az is, hogy ő és Jin hivatalosan is egy párt alkotnak. Gratuláltam neki. Csak hát ez nem feledtette el vele a fogadásunk, melyben lekötöttük, hogy ha kibírom pirulás nélkül Jackson mellett ha arra kerül a sor hogy a közelébe keveredtem, s mivel úgy voltam vele nem jöhet össze fogadtam. Mégpedig abban hogy ha én nyerek egy hétig fizeti Kook az ebédem, ha vesztek akkor egy teljes hétig lánynak öltözve kell suliba mennem.
Mondanom sem kellene, de megteszem. Kook nyert magas fölénnyel. Persze véletlen szerencse, de akkor is.
- Meddig szöszmötölsz már?- Kook türelmetlen és szemtelenül is elégedett volt. Tudom.
- Ne sürgess már. Egy pillanatot várj még. - szóltam ki neki, közben pedig ruhám meg parókám igazgattam. Sehogyse tetszett ez sz egész, csak hát ugye aki fogad s veszít viselje emelt fővel. Na én próbáltam ehhez szoktatni magam.
- Fél órája ezt mondod. - be is kopogott már - Tényleg gyere Hope, el fogunk késni.
- Jól van. - sóhajtottam, majd egy utolsó szemrevételezés után kinyitottam az ajtót.

(Így néz ki lányként. Amúgyis ő van a képen. 😊)

(Ez csak azért, hogy milyen ruha van rajta

Kook tátott szájjal nézett végig rajtam.
- Csukd be a szád és menjünk. - mutatóujjammal toltam feljebb állát.
- Baszki... Esküszöm ha nem tudnám hogy fiú vagy és hetero lennék rád hajtanék. - jött utánam s karolt át vállamnál.
- Ne dumálj, inkább élvezd ki a látványt amíg tart. - morogtam magamban ezután.
Persze Kook élvezte a helyzetet. Nagyon is. Persze mikor az utcára léptünk már úgy tett mintha legalább a padim vagy a bátyám lenne.
Egész úton a suliig vigyázott rám. Ő ezt mondta, de én inkább éreztem kínosan magam mint védelmezve. Ez a suliba érve csak még kínosabb, kellemetlenebb lett. Ugyanis ott kezdetnek Jin-nek magyarázkodott, aztán meg hajtották el már ketten tőlem a pasikat. Egy ponton túl aztán meguntam a dolgokat és megleptem előlük.
Csak éppen nem jó irányba. S miért? Megmondom. Csupán csak azért mert az igazgatónő elkapott, aztán befogott valsmi közösségi munkába. Elmondása szerint jobb jegyekre vagyok esélyes és arra, hogy elfelejtse hogy lánynak öltözve közlekedem. Hiába magyarázkodtam neki nem hatotta meg.
Így esett meg hogy lányos kinézetemhez társult egy plakátozás a sulin belül. A nap végére jutottam csak el oda, hogy leessen mi is a nagy felhajtás. Felújítjak a sulit így a tanítás majd arra az időre más helyen folyik majd.
Alig vártam a nap végét, hogy végre kicsit magamévá tegyem a suli tánctermét.
Amint eljött a pillanat én máris futottam, aztán bezárkóztam oda s imádottam egyik számára táncolni kezdtem. Na persze előtte megszabadultam a parókától.
Sokkal szabadabbnak éreztem magam anélkül a vacak póthaj nélkül. Egyszerűen csak a zenére s az énekes hangjára figyeltem.
Csodás álmokba ringattam magam tánc közben. Észre sem vettem, hogy az ajtó kinyílt lassan s egy alak lesett be s jött be rajta.