Játszma az ördöggel

1.

Az evőeszközöket pakolásztam éppen, hogy a nővém legelső pasija a házunkról jó véleményt alkothasson. Sürögtem-forogtam teljesen lázba voltam.
Hiszen a nővérem eléggé magának való, nem sokszor szokott kimerészkedni azt se tudtam eddig hogy valakivel megismerkedett.

Aminap csak beállított, hogy másnap megmutatja nekünk a barátját. Mondanom se kell az egész család hatalmasat nézett, nemtudtuk hova tenni. A nővérem a megdöbbent arcunkon csak mosolygott.

Tudom hogy Hailey csak is egy rendes embert enged magához közel és ezért is voltam nagyon kíváncsi, hogy ki lehet az a fiú aki képes volt az én kedves nővérem fejét így elcsavarni.
Gondolataimból a csengő ricsaja, majd a nővérem által létre hozott hatalmas dübörgés zökkentett ki, ahogyan futott lefelé a lepcsőn. Izgatottan tördeltem ujjaimat majd én is az ajtó közelébe merészkedtem. Persze csak annyira, hogy ne látszódjak ki. A kicsit öreg ajtó nyikorogva tárul fel Hailey előtt. Sajnos nekem még várom kellett, hogy meg nézhessem magamnak ezt a suhancot. Haley csilingelő hangja beinvitálta az idegent, majd hallottam hogy cipőit lerúgva indul meg az én irányomba. Egyszer csak anya kezét éreztem meg a csuklomon. Maga utan húzva kíváncsi termetem az ebédlőbe.
-Grace és a tányérok hol maradtak?

Fújtatva indultam a tányérokhoz, amik a kisszekrényben rejtőztek. Mára a különleges tányérszettet varázsoltam elő, majd óvatosan indultam vissza.
Az ebédlőből egy mély és reszelős férfi hangot hallottam ami köszöntötte a szüleimet.
Most szórakoznak velem ugye? Én itt terítek meg minden, erre lemaradok a legjobb pillanatról? Ezt a problémát, hogy orvosoljam sietősre vettem a tempót, ami nem vált nagy hasznomra. Már csak egy lépés választott el attól, épségben oda érjek de akkor a küszöbben megakadt a lábam és minden, ami a kezemben volt elejtettem. Hatalmas csörömpöléssel értem földet. Ez hihetetlen. Nem elég, hogy a dísztányérok törtek el, hogy az egyik szilánk egy 10cm-es vágást ejtett a tenyeremen, nem ez nem minden. Ez az egész attrakció az idegen társaságában történt. Ez az egész vacsora csak azért volt, hogy megtörténjen a nagy bejelentés, erre én elcseszem az egészet. Anya meg fog ölni.
Nem mertem felnézni. Gondolom minden szempár engem bámult, miközben én éppen a sírás határán voltam. Néhány könycseppet nem is tudtam vissza szorítani. Azt viszont nemtudtam eldönteni, hogy a csípő érzés, ami a tenyerembe hatolt vagy a megszégyenülés miatt.
Anya sietett mellém, hogy felkaromnál fogva felrángasson, majd sistergő hangon közölje velem hogy azonna hozzam a seprűt és takarítsak fel. Bizonytalanul bolintottam, majd újra a konyhába siettem. Seprű helyett előbb gyors megkerestem a ragtapaszt, majd elfedve sérülésem a seprűvel a kezemben a törmelékhez kullogtam. Hatalmas erőfeszítésembe került, hogy ne nézzek fel a vígan cseverésző társaságra.
Sikerült felsepernem úgy, hogy nem bámultam őket.

A seprűt a helyére vittem. Jó nagy levegőt vettem, majd lassan kifújtam. Teljesen elment az étvágyam. Már semmi kedvem nem volt megismerni a fiút se. Tudtam, hogy még milliónyi alkalmam lesz rá, hogy felfedhessem személyiségét. Hirtelen elgondolkodva, nem is tudom miért volt a ma, olyan fontos számomra. Szerintem jobban rá voltam pörögve erre, mint Hailey. Pedig neki lett volna rá oka, hogy ideges legyen. De ő mindig is olyan magabiztos típus volt. Semmitől nem riadt vissza. A szekrény üvegben néztem elkeseredett arcom. Durva mozdulatokkal töröltem le a kósza könnycsppeket aztán kinyitva a szekrényt új tányérokat, sima átlagosokat kivéve, most sokkal óvatosabban indultam a nevetgélő társaság felé. A küszöböt most sikeresen átléptem és az asztal irányába igyekeztem. Az idegen nekem háttal ült hál' Istennek. Hátulról csak egy széles vállat és fekete kissé összekuszálódott hajat  fedeztem fel. Fekete pólót és nadragot viselt. Eddig semmi extra.
Szép sorjában tettem le a tányérokat a családtagok elé. Haleyvel kezdve. Ő kedvesen és biztatóan rám mosolygott. Apa amint megkapta, a húsos tálról egyből három szeletet pakolt rá. Ezutan jött ő. Bizonytalanul elé csúsztattam a porcelán tányért, majd anyhoz pattantam. Szinte ledobtam elé. Kicsit idegesen felpillantott rám de mielőtt barmit is mondott volna én szólaltam meg előbb.
-Én most nem vagyok éhes inkabb felmegyek. Nektek jó estét-modtam kissé szárazon.-Nagyon örülök hogy megismertelek...-miközben ezt mondtam lassan az idegen felé emeletem a tekintetemet.
És akkor teljesen lesokkolódtam.

A többiek azt hitték azért nem fejeztem be a mondatot, mert bajom van azzal, hogy nem tudom a nevét. Igaz, tényleg nem tudtam de akkor is megoldottam volna név nélkül is. Igazából nagyon nem erről volt szó. Csupán annyiról, hogy amikor megpillantottam a nővérem pasiját majdnem elájultam. Mélyen belenézve sötétszürke szemeibe teljesen elvesztem. Az idő lelassult számomra és olyan volt mintha ezerévig bámultam volna azokat a gyönyörű iriszeket, teljesen megbabonázott. Úristen, egyáltalán ilyen lehetséges, hogy valaki ilyen hatást érjen el nálad csupán egy pillantással?
Mély érdes hangja szerencsére, megszakította ezt, a számomra kínos pillanatot. Segítségemre sietett és közölte a nevét.
-Ace-csak ennyit intézett hozzám és máris a hideg rázott ki. Mellé párosult egy féloldalas mosoly, amitől megszedültem.
Hogy ezt leplezzem anyám székének a hátámlájára támaszkodtam és felvettem egy szerintem laza pózt.
Gyors össze szedtem a gondolataimat újra ránéztem.
-Á szóval Ace...Hát örültem, szerintem még sokszor látni fogunk, úgyhogy én megyek is sziasztok-búcsúztam kissé idegesen de nem feltűnően.
Anyának gyors adtam egy puszit, apának intettem, Haileyre pedig elismerően rávigyorogtam, hogy talat maganak egy ilyen enyhén kifejezve helyes fiút vagy fefit vajon hány éves is?
Futó pillantást Acere is vetettem de bár ne tettem volna. Az a szempár szinte lyukat égetett rajtam és mikor találkozott a tekintetünk kissé megemelte a szemöldökét, majd kihívóan végigmért. Nekem ennyi elég is volt sprintelve felviharoztam a szobámba magamra zártam az ajtót, aztán nekidőlve lecsúsztam a padlóra.

    Mit történt velem?

Másfél éve mióta ideköltöztünk mindig kimászok a szobám teraszáról a tetőre, hogyha elakarok menekülni a dolgokok elől. A nővérem ezt tudja de nem bánja és nem is szól anyáéknak. Ez ma sem volt másképp.
Föntről néztem a csillagokat és az utcát, ahogy a járó kelők próbálnak minél gyorsabban már haza sietni.
Innen titokban nézhettem őket, úgyhogy nekik fogalmuk sem volt arról, hogy valaki figyeli őket.
Térdem előtt összekulcsoltam a kezem és csak bámultam előre. Gondolataim mindig vissza tértek ugyan ahhoz a szürke szempárhoz. Sürgősen kik kell vernem őket a fejemből. Libabőros lettem tőlük. Mostmár az eddiginél is sokkal kíváncsibb voltam, hogy a nővérem hol ismerkedhetett meg vele, amikor ő csak a közeli boltba szokott néha elmenni.
Nagyot sóhajtottam, majd elkezdtem visszamászni a meleg kuckómba, amikor is zaj csapta meg a fülem. Ponosabban a mi ajtónk nyikorgása, ahogy ki, majd lassan becsukódik. Az eresz alól egy kócos éjfekete gubó bújt elő. Mondom se kell, hogy Acehez tartozott.
Megfontolt lépésekkel egy fekete nagy kocsihoz lépett. Ennek kocsija van? Biztos az apucikája tolta a segge alá. Szép volt Hailey a csávó családja még gazdag is. Kifogta az aranyhalat. Mondjuk neki csak olyan jár.
Ace lazán nyitotta ki a kocsit, majd szinte bevágodott az ülésbe és minhat egy kicsit idegesen csukta volna magára az ajtót. Innen föntről csak annyit láttam, hogy kézfejével eltakarja arcát, majd agresszívan megdörgöli. Gyorsan rátaposott a gázra a kocsi pedig csikorogva hagyta el a csöndes utcánkat.
Vajon mi járhatott a fejében?