Játszma az ördöggel

5.

Szombat van, ami csak egy dolgot jelent: bulizást. A lányokkal, már szinte hagyomány, a minden szombat esti kis összejövetel. Mindig új beülőket, klubbokat vagy bárokat keresünk fel, lehetőleg elérhető távon belül. Ma a nővérem egyetemének a közelébe eső, kis szórakozó helyre esett a vválasztáunk. Nem sokszor fordul elő de mostanában, sehova nem jártunk el, ez pedig barátnőim nyaralása miatt volt. Mind a ketten most utaztak el családi vakációjukra. Ezért a mai estét a szokottnál is jobban vártam. A mai műszakom csak 16:00 óráig tartott, ezért teljesen rá tudtam készülni az éjszakára.
Nem szoktam ilyenkor itthon lenni, úgyhogy fura volt hallani a gerlepár pusmogását a melletem lévő papír vékony falú szobából. Haley viháncolását hallva, újra alkottam a róla alkotott képet. Egyfolytában csacsogott, nevetésében pedig, nem találtam a visszfogott, szerény, az ilyen személyiségű lányokat megvető felnőtt nőt. Undorodó grimasszal néztem az elválasztó falra. Inkább betettem a fülhallgatómat, hogy biztos, hogy kizárjam a hagjukat. Neki estem a szobám takarításának. Dalolászva kezdtem összepakolni a szennyest egy kis kupacba, majd a felmosóvödörbe vizet engedtem, amihez vegyszereket adtam hozzá. Először is lengébb és kényelmesebb ruhákat húztam magamra, amik tökéletesen megfeleltek a takarításhoz. Ez egy pöttyös zokniból, egy rövid shortból és elnyűtt sárga trikóból állt. A fehér hajamat egy laza kontyba tűztem és a babahajaimat egy hajpánttal szorítottam hátra, hogy egyáltalán ne tudjanak zavarni a munkámban. Gumikesztyűt fel, és kezdhetem is. Nem szeretek takarítani de sajnos muszáj, mert különben elmászna a szobám. A fülhallgatóból szóló dallamot felszabadultan de csak halkan énekelgettem. A portörléssel kezdtem de tevékenységemet megakadályozta a kupacba dobált holmim. Sóhajtva vettem magamhoz a ruhákat és a teli kezeimnek hála a lábammal próbáltam ajtóm kilicsét lenyomni. Néha hátra tántorodtam bénázásaim miatt de végült sikerült kijutnom. A mosókonyhába mentem, ahol csak egy egyszerű mozdulattal ledobtam az anyagokat. Győztes mosollyal tértem vissza a szobamba. Folytattam a félbenhagyott tisztogatást. Éppen az egyik magasabb szekrény tetejét próbáltam letörölni de a belső részeket mint mindig, most sem értem el, hiába nyújtózkodtam erőteljesen.
-Segíthetek?-kérdezte a lehető legpimaszabb módon egy hang. Fénysebességgel kaptam a hangforrás felé a fejem. Ahj, elfelejtettem visszjövet becsukni az ajtó. Buta Grace.
Ace, az ajtófélfának dőlve zavarbaejtő módon vizslatott.Szálya sarkában ott bujkált a mosoly, amit szívesen letöröltem volna a képéről. Nevetőráncai összegyűltek szeme körül, miközben végig mérte a szokatlan ruhákba bújtatott testemet. Tekintete zavaró volt, ahogy minden porcikámat alaposan szemügyre vette. Lányos zavaromat a legnagyobb erőfeszítések árán próbáltam leplezni, több-kevesebb sikerrel. Megfeszített arcvonásokkal fordultam teljes testtel felé.
-Igen, légyszi csukd be az ajtót-mondtam gunyoros hangvétellel. Miért nem képes békén hagyni?
-Neked bármit, kicsi lány-hangjában ravaszság csendült de nem foglalkoztam vele. Elégedetten fordultam vissza a szekrényhez és pipiskedve veselkedtem neki a hátsórészek letörlésének. Rajtam aztán nem fog ki egy szekrény. Hallottam, ahogy az ajtó becsukódik, önelégült mosollyal konstantáltam, hogy megtette, amire kértem. Túl könnyen ment.
Hirtelen a lábujjhegyeim elhagyták a talajt. Sajnos nem azért, mert megszűnt a gravitáció. Akinek az előbb el kellett volna hagynia a szobámat, erősen tartott a magasban. Némán eltátottam a számat, miközben ijedten rándultam össze. Megmerevedve függtem Ace szorításában. Nem tudtam mi tévő legyek.
-Így talán könnyebb-Ace egyáltalán nem volt zavarban, velem ellentétben. Magabiztosan használt ki minden egyes lehetőséget. Látszott, hogy neki teljesen tetszett a mostani fállás. Hogy is ne tetszett volna? Hiszen kiszolgáltatott helyzetben, teljesen magatehetetlenül votam karjai közt.
-Azonnal tegyél le-rivalltam rá. Hihetetlen mit megenged magának ez az ember. Erre ő csak mégszorosabban fonta körém karjait.
-Előbb töröld le-hagja parancslóvá vált. Hitetlenül felkacagtam.
-Ugye nem képzeled, hogy tényleg teljesítem, amit mondasz?-kérdeztem lenéző hangsúllyal. Mit képzel ez magáról? Kezdtem egyre kellemetlenebbül ficánkolódni kezei között. Ki akartam szabadulni de mintha egy elszakíthatatlan kötél fogott volna közre.
-Ó dehogy is nem képzelem. Ha nem teszed soha nem foglak elereszteni-alaptomos hangja gyomorforgató volt. Idegesen kezdtem el csapkodni az alkarját, nem akartam megcsinálni, mert az azt jelentené, hogy uralkodhat felettem a zsarolásával.
-Eressz már el-kezdtem tényleg nagyon dühös lenni. A csapkodással semmit nem értem el.
-Jól van, akkor nézzük, meddig bírsz tartani, mert én biztos, hogy nem teszek meg neked semmit-próbáltam visszanyerni a hidegvéremet és másképp elérni nála, hogy letegyen.
-Hidd el kicsi lány, bármeddig tudnálak tartani, viszont a szomszédban a nővéred, ő nem biztos, hogy ugyan eddig várna. Ha pedig keresésem közben ezzel a látvánnyal találkozna, a nem rég történt konfliktusotokból kiindulva, nem biztos, hogy engem hibáztatna a kialakult helyzetért-mintha maga a sátán beszélt volna belőle. De sajnos rohadtul igaza volt. Félelmetesen tudja akaratát érvényesíteni az embereknél. Valahogy megtalálja a gyengepontot és ha megtalálta nincs mit tenni, az lesz amit ő akar. Nem ereszt, az övé leszel és nem rest felhasználni bárkit, bármikor, hogy terveit elérhesse.
Nem akartam megcsinálni de nem volt ki út csak amit mondott. Annyira gyerekes, hogy azért nem tesz le, mert nem törlöm le azt a retkes szekrényt.
-Miért nem tudsz békén hagyni?-teljesen kiakadva tettem fel a kérdést, miközben idegből tisztítottam le a poros szekrénytetőt.
-Abban mi lenne az érdekes?-kihallottam belőle, hogy büszke magára, hogy ő jött ki belőle győztesként. Óvatosan helyezett le, mintha attól félt volna, hogy összetör.
Dühös voltam magamra, mert ez egy bugyuta szituáció volt de mégis sokat mutatott meg belőlem. Arról volt szó, hogy Ace-nek sikerült a terve és nem voltam képes rá hatást gyakorolni. Általán én szoktam irányítani de felette nem tudtam és ez sebet ejtett a büszkeségemen. Igaz, hogy ez csak egy kis semmiség volt de nekem sokat jelentett. Gyűlölök veszíteni, max akkor nem érdekel a vereségem, ha olyan dologban vernek meg amiben nem vagyok jó. De az emberek meggyőzése, határozottan az én asztalom és most emberemre találtam.
Lehajtott fejjel álltam előtte, mikor izmos mellkasát éreztem meg a hátamon és abban a pillanatban ezernyi érzés rohamozott meg. A szívdobbanásaim megduplázódtak, testemet pedig, elöntötte a forroság. És ez csak egy kis érintkezés volt. Jéghideg tenyerét, trikóm alá csúsztatta, minek hatására levegő után kezdtem kapkodni. Ó te jó ég!
Éreztem, hogy nem csak ő vált ki belőlem ilyen reakciókat, szíve, bordái közül mintha ki akart volna törni, úgy kalapált megállíthatatlanul. Hüvelykujjávval kis köröket kezdett leírni a derekamra, ezzel is fokozva az izgalmat. Nagyon nem tetszett, hogy bénulással reagált testem közelségére. Kiszolgáltatottan éreztem magam. A józan eszem, ami maradt, azt diktált, hogy lökjem el magamtól, mert ez bűnös, rossz dolog és inkább szégyellnem kéne magam. De valahol mélyen, rohadtul élveztem ezt az egészet. Volt benne harag, düh, szenvedély és titkolózás Haley elől. Nem is sejtettem volna, hogy valaha tetszeni fog, ilyesfajta, úgymond kapcsolat.
Másik karját felvezette alkaromra, egészen a tenyeremig. Elektomosság futott végig rajtam érintésétől. Légzésem egyenetlenné vált, egy elhalt sóhajjal próbáltam stabilizálni, nem túl eredményesen.
Gyengéden összefűzte ujjainkat és határozott mozdulattal a szekrény oldalára helyezte összekulcsolt kezeinket. Lassan mellkasával mégjobban hozzám préselődött, fejével, pedig fülem mellé hajolt. Légzése neki is szaporább volt az átlagosnál. Derekamon lévő tenyere csigalassúsággal csúszott át hasamra és ahol járt ott szinte megégette bőrömet. Birtoklóan zárt magához egyre erősebben. Ajkai közül szálló meleg levegő pedig, előhozta a már múltkor megismert egész testemen végig futó libabőrt. Remegni kezdtem a hirtelen ért, különféle hatások alatt.
-Én nyertem kicsi lány. 1:0 nekem-izgató, vágytól berekedt hangon suttogta a fülembe. Hirtelen azt sem tudtam, hogy miről beszél. Kaotikus állapotomból viszont pont jókor ébresztett fel. Már megint itt tartunk, pedig már az elso alkalommal megfogadtam, hogy nem fog történni több ilyen.
Nagy önerőre volt szükségem, hogy magamhoz térjek és ne engedjek a csábításnak. Bavallom, nagyon nehéz volt. Hatalmas mély levegőt vettem, majd kifújtam a lehető leglassabban.
-Kérlek most, azonnal hagyd el a szobámat-tekintélyt parncslónak szántam a hanghordozásomat de remélem a mögöttem lévő sátán nem halotta ki belőle a valódi kétségbe esett hangomat. Képtelen voltam megmozdulni, ezért csak reménykedtem magamban, hogy végrehajtja az utasításomat. Ace, meglepő módon elkezdett távolodni tőlem, a testem legnagyobb bánatára. Ám az agyam okosabb, ő tudja, hogy ez így helyes. Végig néztem, ahogy fájdalmasan válnak szét az előbb még egymásba gabalyodó kezünk. Minden porcikám tiltakozott ellene de mégsem csináltam semmit.
Nem mertem megfordulni, mert féltem attól, amit a szemében láthattam volna. Semmi kedvem nem volt tőle elszakadni, ezért gyorsan felidéztem magamban pár emléket, amiben megmutatja igazi valóját, mielőtt még önszántamból vetettem volna rá magam. Ezeknek az eseményeknek a felhozatalának a segítségével és tőlem egyre messzebb kerülő alakjával, sokkal tisztábban gondolkoztam. Újra tudtam, hogy miért is utálom ezt az embert.
-Most vissza kell mennem, mielőtt vissza érne Hailey a boltból-provokáló hangja egyből fel tolta bennem a pumpát. Ekkora egy seggfejet. Simán nyerhettem volna az előbb, hiszen Hailey itthon sem volt. Dühtől felpuffadt arccal fordultam irányába, mire ő a látványra elnevette magát. Pontosan ezt akarta kihozni belőlem.
Mérgesen szeltem át a szobámat és tőle két lépésre torpantam meg. Ace kíváncsian húzta fel egyik szemöldökét és várta a folytatást.
-Menj a fenébe!-sziszegtem, majd hatalmas csattanással csaptam rá az ajtót. Irtó mérges voltam, azon se lepődtem volna meg ha spontán égésben törtem volna ki.
-Csak nyugi kicsi lány, még a végén kárt teszel magadban-az ajtó túloldaláról Ace, még egy utolsó öntelt beszólást intézett nekem.
Végül végleg elsétált a szobám környékéről is.