Kellemetlen - moonbae

-három

2018

- Ide nem jöhetünk fel, de mindig itt ebédelünk. - nyitotta ki Chanhee a tetőre vezető ajtót, az ebédszünetben történő idegenvezetés utolsó állomásaként. Lényegében egy korláttal körülvett betonplaccra értek, ahova csak a gondnoknak volt kulcsa - de a tejföl büszkén mesélte el, hogy Eric megtalálta a kulcsot és elvitték lemásoltatni. Kevin nem tudta ki az az Eric, de barátja vagy róla, vagy Changminről beszélt - akit már egyszer látott a folyosón elsuhanni rengeteg papírral a kezei között, de a mosoly letörölhetetlen volt arcáról még akkor is, mikor a fél köteget elejtette.

- Dooly! - csapódott ki mögöttük az ajtó, a fehérre meszelt falnak ütődve. A hang tulajdonosa egy világos barna hajú, baseball sapkás srác volt, akinek eléggé unott kifejezés ült arcán.

- Ne hívjatok már így! - csattant föl Chanhee sértetten, s kikészült tekintettel csapott ökölbe szorított kezével a levegőbe. - Honnan a francból gondoljátok, hogy hasonlítok rá?

- Onnan, hogy hasonlítasz rá. - szólalt meg Kevin, mire a másik fiú felé fordult. Arcán látszott, hogy egy pillanatra elgondolkozott, de szemei pár pillanat múlva felcsillantak.

- Ooh, te vagy Kevin. Doo az utóbbi napokban csak rólad beszélt. Eric vagyok. - biccentett felé mosolyogva, aztán ismét Chanheere nézett. - Sunwoo meg akar verni egy tizenegyedikest.

- Már megint egy idősebbet? Miért kell vele jóban lennünk? - sóhajtott.

- Sunwoo?

- Őt ismered. - közölte a szőke, már az ajtó irányába húzva Kevint, hogy megvédhessék a fiatalabbat egy igazgatóitól. Ismerem? Mégis honnan? Habár a neve tényleg ismerősen csengett, nem tudta addig hova tenni, amíg meg nem látta az egyik padon ülni a folyosón.

- Most ki szólt be? - vonta kérdőre Chanhee.

- Haknyeon. - mormogta. - Mikor tesin párba kellett állni, azt mondta, hogy ő még nyilvános mosdóba sem jár, nemhogy hozzám érjen. Mintha valami fuckboy lennék, komolyan.

Eric felnevetett, Kevin pedig végre rájött, hogy már tényleg találkozott a fiúval azelőtt.

- Te? - nézett fel Sunwoo a sötétebb hajúra, s elhúzta a száját, ahogy felismerte.

- Haknyeon nem az a srác, akiről panaszkodtál skypeon? Hogy mennyire reménytelen, hogy beléd szeressen? - kérdezte leülve mellé. - Mikor velem beszélt, de te nem vettél először észre. - segítette ki, azt gondolva nem jutott eszébe, de Sunwoonak így is eléggé égett az arca, hogy Chanhee tudott az esetről, Erictől pedig kitelt, hogy tovább adja ezt az említettnek is. Látszott a mosolyán.

- De, ő az. - erősítette meg, és engedte vállait ellazulni.

-Ha valamitől ideges lett, valahogy le kellett vezetnie, de mióta Haknyeon rendszeresen fölbosszantja, nem tud annyira ideges lenni, hogy ártson is neki. - magyarázta Chanhee Kevinnek halkan, elkerülni akarva a fiatalabb szúrós mustrálását, - nem sikerült, hallotta az egészet.

- És tudja, hogy tetszik neked?

- Soha nem fogja megtudni. - csatlakozott a beszélgetésbe a hirtelen megjelenő Changmin, aki úgy tűnt minden egyes részletét ismerte a történetnek. Nem tulajdonított nagyobb figyelmet Kevinnek egy hatalmas mosoly és integetés kivételével, amit a másik felvont szemöldökkel viszonzott. A fiú jelenléte boldogságot és megnyugvást árasztott, ellentétben az ártatlan szúrkálódásaival. - Mert Sun szeret a felhők mögé bújni, ahelyett, hogy kimutatná az érzéseit.

- Ez nagyon szép mondat volt! Nem akarsz inkább verseket írni dumálás helyett? - nézett fel Sunwoo egy szemforgatás kíséretében.

- A dumálás kényelmesebb.

Kevin már az első napon megtalálta azt a társaságot, ahol jól érezte magát. Úgy döntött megpróbál beilleszkedni közéjük, hiszen mindegyikük addig látott személyisége eléggé szimpatikusnak tűnt számára.

——
hiányzott már ez a
történet:")