Kellemetlen - moonbae

-négy

2018

A nap végéhez közeledve Kevin kezdte megkedvelni azt a légkört, amibe keveredett.

Hiába volt hozzászokva a pörgéshez - és tudta, hogy csak az az egy nap kivétel, jót tett neki egy kis lazább hangvételű nap. A kanadai iskolájában az első nap mindig rövidebb volt, ilyenkor már régen beültek valahova billiárdozni, vagy csak beszélgetni.

- Alszol? - fordította fejét a mögötte lévő pad felé, ahol a hátán fetrengő Eric néha csámcsogott egyet halkan, de egy szava nem volt. Az utolsó előtti összevont órájuk lyukas volt, ők pedig elfoglalták a folyosó egyik eldugottabb részét.

- Itt nem tudok. - sóhajtotta nyűgösen és hátradöntötte a fejét, ami így lelógott a karfáról. Pillanatok múlva kipattantak szemei, egy újabb felfedezés bejelentését jelezve. - Az összes vér az agyamban lesz pár perc múlva.

- Az összes? - kérdezte Chanhee. - Örökre?

- Okosabb lennék nálad. Mondjuk az nem nehéz. - motyogta vigyorogva.

- És nem tudna feláll—

Mielőtt végig tudta volna mondani, Eric kinyújtotta a karját, és megcsapta térdét.
Kevin felnevetett.

- Fúj. - jelent meg Changmin is, akit elküldtek a büfébe, mivel ő mindent olcsóbban tudott megszerezni - az ott dolgozó idős asszony kedvenc diákja volt, mindannyian tudták. Néha ki is használták a lehetőséget. - Kajáláshoz megfelelő témát találtatok.

Eric mellett megállt, aki kinyitotta a száját, ahogy a másik elkezdte kibontani a kekszet, amit kért, de csak kivett egyet magának, aztán a csomagot Eric szájába tömte egy ártatlan mosollyal. A fiú fulladozva emelte fel a fejét.

- Köszi. - mosolygott fel rá Kevin, miután elkapta a felé dobott csokit, Chanhee pedig megindult négykézláb, hogy lopjon egy kockát belőle. Amíg boldog volt az ingyen szerzett édességével, csendesen nézelődött a folyosón. Egyik kezét maga mellé támasztotta és kihajolt, hogy lássa a portát, ahol egy kicsit elidőzött.

Eric csatlakozott hozzá, Kevin pedig felemelte a csörgő telefonját, s miután leolvasta a hívó nevét, elmosolyodott.

- Kevin! - kiáltotta legjobb barátnője.

- Szia Sara! Mi a baj?

- Nem hívhatlak csak úgy fel, napközben, minden ok nélkül? - kérdezte a lány, de a háttérben teljes csend volt. Szokatlannak találta a fiú, hiszen Sara volt a legnagyobb társasági ember, akit maga mellett tudhatott.

- Sara...

- Hiányzol Kevin. - sóhajtotta, megadva magát.

Kevin beszívta a levegőt, Eric pedig alig észrevehetően hallgatta a beszélgetést.

- Te is hiányzol! Mindannyian hiányoztok. De nincs semmi bajom, menj el nyugodtan a többiekkel, ahelyett, hogy otthon ülsz.

- Most elrontottam a kedved, igaz? Legközelebb csak akkor hívlak, ha...

- Nem, ugyanolyan nekem is, mint neked. Csak... nagyon messze vagyunk egymástól. Majd megszokjuk.

Eric elkönyvelte magában, hogy Kevin a csajával telefonál, s mikor Changmin megkérdezte min mosolyog - hiszen angolul zajlott a beszélgetés, ő pedig nem értette, a fiú felé biccentett. Changmin felvonta a szemöldökét, a másik pedig csak annyit tátogott; "A nője". "Oh" érkezett a válasz.

Egy láb tűnt fel előttük, mire hárman felnéztek.

- Juyeon! - köszönt neki Eric.

- Sziasztok. - megmozgatta ujjait integetés képpen, mivel mind két keze tele volt. Kevin felismerte a hangját, de ahogy Sara ismét beszélni kezdett, figyelme elterelődött, és teljesen kizárta osztálytársa mondandóját.

- Persze. Kevin is jön! - egyezett bele Chanhee valamibe a nevében, és letört egy újabb kocka csokit, amit aztán boldogan dobott szájába. Hova megyek?

...

Két óra múlva az utcájukban találta magát, annyi különbséggel, hogy egy másik házba készültek bemenni, pontosan a sajátjukkal szembenibe. Jaj.

—
esetleg egy hatalmas félreértés előtt állunk? vagy mégsem?