2018
Mikor azt gondolná az ember, hogy a nap már nem is lehetne unalmasabb, akkor mindig történik valami, ami ezt a felvetést megcáfolja. De nem Kevinnél. Mert ha ő eldönti, hogy fel fogja dobni a napját, akkor igenis fel fogja. Hiába nem tudja mivel, megpróbálkozik vele.
- Te hülye vagy. - közölte vele Eric az ebédszünetben. A tetőn voltak, megszokottan távol a zsúfolt ebédlőtől, ahova Kevin még csak egyszer tette be a lábát, mégis úgy döntött többet nem kér belőle a kötelezőnél.
- Most miért? - kérdezte, miközben lábával tologatta gördeszkáját. Reggel úgy döntött, hogy kihagyja a tömegközlekedést, hiszen nem akart a tömött buszon állni. Ráadásul hamarabb is beért, hiszen nem kellett öt percenként megállnia, hogy utast vegyen fel - meglehetősen furán is nézett volna ki. Szeretett gördeszkázni; a negatív gondolatai teljesen megszűntek közben, nem tudott aggódni semmi miatt.
- Te sem gondoltad komolyan igaz? - Eric annak ellenére, mennyire rosszfiúsan nézett ki, teljesen ellenezte a dolgot, egyformán az összes többi illegálisnak hangzó vagy aggodalomra méltó cselekedettel, amit bárki kitalált a közelében.
- De, teljesen! El fog maradni a következő két óránk, de nem mehetünk haza. Nem akarok egy helyben ülni.
- Miről van szó? - csatlakozott Chanhee a beszélgetéshez, miután végre sikerült kibontania a szendvicsét. Arcán a boldogságot felváltotta az értetlenség, és egy kis majonéz.
- Meg akarja ölni magát. - sóhajtotta Eric.
- Hé! Ennyire nem vészes. Csak le akarok ugratni a lépcsőn. - simított tarkójára Kevin sóhajtva.
- Az épületben?
- Az épületben. - bólintott.
- Ott sok lépcső van. - állapította meg komoly arccal, mielőtt harapott volna a szendvicsből.
- Nahát. - csapott rá Eric a rózsaszín hajú vállára. - Ez csodálatos!
- Az emeletin. Tudod, ahol van a forduló is. - hajolt ki Kevin Eric takarásából, hogy elmagyarázza a rózsaszín hajúnak.
- Oh! Jah, csináld. - bólintott közömbösen.
- Tessék?
- Eric, nyugodj le. Bízz Kevinben.
Így kerültek lyukas órában a lépcsősor tetejére, Eric pedig a mellettük elhelyezett padra, még mindig nem értve egyet a dologgal.
Chanhee elővette a telefonját, s ráfókuszált barátjára, miután hátrébb lépett egyet.
- Mehet? - fordult felé vigyorogva a sötéthajú.
- Ne halj meg!
- Bízz bennem.
Azzal elhátrált a falig, hogy a nekifutás adjon neki egy kis lendületet, majd el is indult.
Az első lépcsőfok előtt felugratott, teljesen kihagyva a többi fokot, biztonságosan földet érve a fordulóban. Megszólalt a jelző csengő.
Kevin felsóhajtott, ahogy hallott a közelben kinyílni egy ajtót, Eric pedig már vette a levegőt, hogy megszólaljon, mikor azért is lendületet vett, hogy elinduljon.Eric felállt, ahogy lépteket hallott, s úgy tett, mint akit teljesen hidegen hagy Kevin trükközése, mégis a fiúra sandított. Chanhee néhány fokkal lentebb lépkedett, hogy a videón látszódjon a lényeg is.
Kevin pedig talán túl magabiztos volt, ahogy megpróbált felugratni a korlátra, ennek következtében még az egyensúlyát is elvesztette, s megpróbálta egyenesbe hozni a dolgokat, anélkül, hogy összetörte volna magát.
A deszka kicsúszott alóla, bal cipőjének fűzője pedig az egyik kerékre csavarodott. Pánikolva tárva szét karjait, megpróbálva megállni, de egyre gyorsabban gurult lefelé a lépcsőn, aminek mikor végül az aljára ért, valakinek hatalmas lendülettel csapódott neki.
Hirtelen összeszorított szemeit lassan kezdte nyitogatni, de nem mert az illetőre nézni, aki valamelyest tompította az esését.
- Kevin?
———
Pls lessetek rá <3
YOU ARE READING
Kellemetlen - moonbae
FanfictionVan a kellemetlennél jobb szó arra, mikor a buszról leszállva egy másik srác ment meg a betonnak zuhanástól, rengeteg ember előtt, majd az egyetlen reakció, amit kap tőled nem több egy kínos nevetésnél? KENOPSI-A | short parts 2019.07.28. - 2020.12...