-Nem nem nem - kiabáltam. - De ez a feladat - mondta Ábel és széttárta a kezét - vagy mindketten kiestek. Igaz volt, a szabály az hogy ha nem teljesíted a feladatod akkor kisesel+a többiek akármit posztolhatnak az oldaladra. Ami nem lenne szerncsés. Bencével egymás szememébe néztünk. Tudtam mit akar mondani. De nem engedhetem. Nem.. De nagyon akarom. Bence hirtelen boci szemekkel nézett rám. Annyira aranyos volt. Nem tudok nemet mondani neki. De nem szabad tátongom neki. Erre csak vállat von és elkezd közeledni felém. Ha akartam akkor sem tudtam volna elmenni mert mögöttem a buszmegálló fala volt mellettem a lányok és amúgy is lábam kénytelen volt megmozdulni. Bence odaért hozám, lehajolt, és... Megcsókolt! Ez nem az a sima szájra puszi volt, ez rendes csók volt. Teljesen beleszédültem. Már rég abbahgyhatta volna de nem engedett el. Eközben a többiek húúztak meg sikitoztak. Hiába próbáltam elhúzni magam tőle mindig visszza húzott. Végül el elloktem magamtól. Levegő után kapkodva néztem Bencét ahogyan nagyképű mosollyal fogadja a gratulációt és odaül mellém...
Sziasztok bocsi hogy nem volt rész és most nem is nagyon lesz de igyekszem 😊
ESTÁS LEYENDO
Veled...
De Todo-Nem akarlak elveszíteni!-suttogta alig hallhatóan. - Hidd el én sem akarlak de ez lesz a legjobb-mondtam. - Mégis kinek lesz ez jó? - nézett rám a nagy kék szemével-neked vagy nekem, mert nekem nem lesz az biztos... Szomorúan néztem rá. - Tudom hog...
