- Hallod, ahogy a két óra kattanása egyszerűen, csak elsiklik egymás mellett?
Egyáltalán nem törődve a másikkal, ezzel totális káoszt okozva maguk körül, mint két zenész, akik csak önmagukra figyelnek és elrontják a ritmust. Ők nem együttes már, csupán emberek hangszerekkel.
Az órak, ha eltérnek egymástól, értéküket vesztik, pedig feladatuk igazán, csak egy közös dolog volt; az idő elbeszélése.
Látod, ahogy a milliónyi ember elsiklik egymás mellett a boldogság és szeretet reményében, vágyakozva valami dicsőséges felé, eközben mitsem törődve a másikkal, eltapossák egymást?
Érzed, ahogy a végső stádiumba érve eltávolodsz önmagadtól is;
és végül te is csak egy önmagában kattogó jelentéktelen óra leszel, aki saját valójának a másik felét sem ismeri?
- Azt hiszem igen
