Bűzlő lélegzet, csotányrágta gondolatok és a dögkeselyű önmaga.
Az ágy mágneses ereje teljes hatalommal felülmúlja
azt a fura valamit, amit felmagasztalva akaratnak nevezünk.
Hosszú sorokban a sarokban várakoznak könyvek,
s kibaszott ijesztő, hogy öt oldalnál is hosszabbak;
Istentől kapott szent feladatuk:
a lehámlott, tetves bőr művészi összegyűjtése.
(Nem véletlen, hogy annyi írónk tüdőbajban pusztult el.)
A fogkefe precízen az ágy mellé helyezve egy pohár vízzel,
csap nincs, visszaköpni környezet barátabb.
A kukás autó nem jár többé;
a lelki űrszemét valahol a pedofil és a maszturbáló kamasz közötti érzéki, ámbár dialektikus párbeszédben kiürül.
Most apokalipszis van és zaj, és rothadás és halál.
És sajna, ahogy ezt sem,
az őrült Nietzschének sem lehet elmagyarázni, hogy:
Ő nem Napoleón.
