FRIENDZONE

11.

Delaney

Hiába törtem a fejemet órákon át azon, hogy Cade-nek és Luke-nak vajon mi problémája lehet Jake Marlow-val, egyszerűen nem jöttem rá. Lehet, csak valami buta férfias dologról van szó. Tippem sincs. De az már biztos, hogy engem levett a lábamról, pedig azért ez nálam nem olyan egyszerű. Amikor beültem Jake kocsijába kételkedtem benne, hogy jó ötlet-e ez. Hiszen Luke még azt is kijelentette, hogy ő nem fogja elmondani Cade-nek, nekem kell. Attól tartottam, hogy tényleg valami nagy hülyeségbe megyek bele és ezt valószínűleg Jake is észrevette rajtam.

Már majdnem az étteremben voltunk, de szinte csak ő beszélt az odatartó úton.

- Nem nagyon ismerlek, de nem úgy emlékeztem, hogy ilyen csendes vagy – jegyezte meg, amikor már tényleg nem tudott kihúzni belőlem semmit, csak egyszavas válaszokat.

Valamiért úgy éreztem, hogy jobban teszem, ha abban a pillanatban elmondom neki, hogy mi a helyzet különben elcseszek valamit, ami amúgy jól is alakulhat.

- Egy barátom nem igazán kedvel téged – jelentettem be. – Megmondom őszintén, nem tudom, hogy mit gondoljak rólad és emiatt kicsit bizonytalan vagyok.

Jake rám pillantott majd halványan elmosolyodott.

- Értem – bólintott, miközben befordult az étterem parkolójába. – Mit szólsz ehhez? Semmiképpen ne ítélj meg mások véleménye miatt. Beszélgessünk, mesélek magamról és legyen saját véleményed.

Tetszett, amit mondott. Mosolyogva bólintottam, majd mindketten kiszálltunk az autóból, és közben mindent elrendeztem magamban. Fejben megszidtam magamat, amiért képes voltam adni más véleményére, még akkor is, ha egy barátról van szó. Nem ilyen vagyok és nem is akarok ilyenné válni éppen ezért teljesen elengedtem a negatív gondolataimat Jake-kel kapcsolatban. Ami jó hatással volt az este további részére.

Tényleg megismertem Jake-et a korai vacsora alatt, amit a szülei éttermében - és egyben új munkahelyemen - töltöttünk. Tömören elmeséltem neki, hogy miért lakok a srácokkal, ő pedig valamennyire rávilágított a Cade és közte kialakult konfliktus okára. Még az első évben volt közöttük valami balhé, aminek a vége egy kis verekedés volt. Bár Jake azt állítja, hogy már nem is emlékszik a vita okára. Én pedig hagytam a témát, mert igazából nem annyira érdekelt a férfias erőfitogtatásuk.

Jake tényleg rendes srác és nagyon kedves. Talán néha már túl kedves és udvarias. Basszus, mi nők tényleg a faszfejekre bukunk? Szívás.

A közös vacsorát követően Jake bemutatta nekem az unokaöccsét és egyben az új kollégámat, Derrick-et. Mint kiderült, ő fog kísérni zongorán, amikor azt kérem. Gyorsan leadtam neki a listát, hogy miket fogok ma énekelni, ő pedig máris keresgélni kezdte az interneten, amit nem ismert.

Jake unokatestvére az ő teljes ellentettje: vékony, szemüveges, csendes. Mindezek ellenére aranyosnak tűnik. Kicsit megijedtem, amikor hirtelen közölték, hogy zongorán fognak kísérni, hiszen nem gyakoroltunk együtt. Emiatt nem voltam biztos benne, hogy összehangolódunk, de végül kellemesen csalódtam. A gitárral inkább nem próbálkoztam, amikor Derrick zongorázott, mert féltem, azzal csak megzavarnám a játékát, de végül így is minden jól ment. Bár a lámpaláz csak az este vége felé kezdett nálam enyhülni, legalább egy idő után rájöttem, hogy az emberek többsége inkább a kajájával foglalkozik, mintsem a mi zenénkre fókuszálna.

***

Éppen befejezek egy dalt, amikor Mrs. Marlow mosolygós arca jelenik meg előttem. Érdeklődve felnézek rá.