FRIENDZONE

39.

Cade

 Aznap este már senki nem megy Delaney közelébe miután láttak minket beszélgetni. Én ezzel a helyzettel nagyon elégedett vagyok, a lány azonban frusztrálta arccal támasztja a pultot és a barátnőit figyeli, akik viszont nagyon jól szórakoznak. Tisztában vagyok vele, hogy nem azzal rontottam el a ma estéjét, hogy lekoptattam róla azt a köcsögöt. Delaney-t az húzta fel, hogy szembesítettem az érzéseivel miután őszintén kimondtam neki, hogy szeretem. De már nem tudott érdekelni, elegem van az állandó huzavonából. Még akkor is, ha a vitáknak nagyrészt én és a személyiségzavaromból adódó hülyeségek az okozói. Sajnos nem tudok mit tenni a bizonytalanságom ellen és addig ez valószínűleg így is marad, amíg Della nem közli velem őszintén az érzéseit. Teljesen instabilnak érzem magamat érzelmileg és az agyam azt sulykolja belém, hogy tartsak távolságot tőle. Ezért provokáltam ki a múltkor azt a balhét. Az agyam azt akarta, hogy tűnjön el a közelemből, de végül a szívem nyert, amikor utána mentem, hátha ki tudom szedni belőle az érzéseit. Egyszerűbb lett volna, ha nem szorongatja meg és utasítja vissza. Akkor talán most nem lennék ennyire kétségbeesett és egyfolytában dühös. De sajnos az vagyok, így egyáltalán nem csoda, hogy ki akartam herélni azt az idiótát, aki hozzáért a barátnőmhöz. Akarom mondani Delaney-hoz. A kurva életbe.

- A nők bonyolultak – jelenik meg mellettem Xander, kizökkentve a gondolataimból.

- Szingli vagy – emlékeztetem, még mindig Delaney-t fürkészve.

- Ja, mert a nők bonyolultak – egyértelműsíti Xander.

Felvont szemöldökkel fordítom felé a fejemet és megforgatom a szememet, amikor meglátom az összeborzolt haját és a félregombolt ingjét.

- Megdugtál valakit a mosdóban és rosszul végződött? – tippelem meg.

- Basszus azt akarta, hogy hívjam fel holnap. Kidobattam Bennel – bök a fejével az óriási biztonsági irányába.

Rezzenéstelen arccal meredek rá.

- Te egy iszonyatosan nagy seggfej vagy – közlöm Xanderrel. – Még nálam is nagyobb – teszem hozzá majd újra Della irányába fordulok, aki még mindig ugyanabban a pozícióban ül a pultnál, csak most már meg van töltve a pohara.

- Sosem tagadtam. Az ott Della? – követi a tekintetemet.

- Inkább rá se nézz – javaslom azonnal.

- Rossz emlékek? – kérdezi és a szemem sarkából látom, ahogy elvigyorodik. – Hú de jól csókol – bólint elismerően, mire azzal a lendülettel felé fordulok.

Xander röhögve felteszi a kezeit védekezésképpen és hátrál egy lépést.

- Szeretnéd beveretni a képed?

Elég nyugodt hangon kérdezem ahhoz képest, hogy bevillannak a fejembe a képek, ahogy Della a zenésztársammal csókozik. Xanderrel sohasem voltunk a legjobb barátok, viszont konfliktusunk sem volt azon a pár alkalmon kívül, amikor megpróbált rámászni az egyetlen nőre, akitől többet akartam szexnél. Az egyetlen mázlija az volt, hogy leszállt róla miután rájött, hogy komolyak a szándékaim Dellával. Így elsimítottuk a nézeteltéréseket és haverok maradtunk. Más választásunk nem is nagyon volt, tekintve, hogy ugyanabban a bandában játszunk, ami nem igazán működhetne, ha feszültség lenne két tag között.

- Nyugi haver, nem bántom. A tiéd – veregeti meg vigyorogva a vállamat.

A következő pillanatban Xander létezését is teljesen elfelejtem és megfeszülök, amikor valami szarházi megjelenik Delaney előtt és belevigyorog az arcába. A feszültség azonban hamar lepereg rólam, amikor a srác csak egy unott pillantást és egyetlen szót kap válaszul, amit még én is le tudok olvasni Della gyönyörű ajkairól: „nem". Elégedetten figyelem, ahogy a seggfej furcsa arckifejezéssel távozik majd újra Delaney-ra nézek, akivel abban a pillanatban összetalálkozik a tekintetünk.