FRIENDZONE

9.

Delaney

Csakúgy, mint az utóbbi két hétben, ma is halk gitárjátékra és Cade rekedtes baritonjára ébredek, ami egy csodálatos kezdése a napjaimnak. Cade szokása, hogy minden reggel, zenélget egy kicsit, mert azt mondja, így sokkal nyugodtabban indítja a napot. Másnak talán zavaró lehet, sőt, Luke állítólag hónapokig morgolódott miután végre megszokta, de én imádom. Első reggel Cade elnézést kért, amiért felébresztett én pedig őszintén megmondtam neki, hogy sokkal kellemesebb volt erre ébredni, mint az ébresztőórára. Így aztán megtartotta ezt a jó szokását – Istennek hála – és mindig így kezdi a napot.

Nem csak ebből az okból kifolyólag, de kifejezetten szeretek itt lakni, ha csak ideiglenesen is. Bár a jelenlegi helyzetet tekintve ötletem sincs, hogy mikor mehetek vissza a kollégiumba. Laura pár napja közölte, hogy ha a fertőzött víz még nem lenne elég, a felettünk lévő szobában csőtörés volt, amitől csöpög a víz a szobánkban. Először azon gondolkodtam el, hogy miért akar még mindig megbaszni az élet, másodszor pedig azon törtem a fejemet, hogy Laura miért tud mindent, mielőtt mindenkit értesítenének. Egyik kérdésemre se találtam választ, úgyhogy végül nem igazán törődtem vele.

Nem zavar, hogy talán még hetekig nem mehetünk vissza a kollégiumba, mert nagyon jól érzem magamat a lakásban. Imádom, hogy van saját szobám és a fiúk soha sem zavarnak, csak ha éhesek. Szeretem, amikor zenélnek és azt is, amikor ugratják egymást, mert mindig jót nevetek rajta. Jól érzem magamat és nem csak sokat nevetek, de beszélgetek is velük. Ahogy teltek a napok egyre jobban megismertem őket és azon kaptam magam, hogy úgy tekintek rájuk, mint Laurára vagy Beau-ra. Újra átmentem azokon a fázisokon, amikor furának tartottam, hogy nem csak pár szavas válaszokat adtam nekik és hagytam, hogy egy kicsit jobban megismerjenek. De végül beláttam, hogy ez így van rendjén. Ha sok időt tölt az ember valakivel, akkor – akár akaratlanul is, de – beszélget vele és ez által megismeri.

Érdekes, de kezdek hozzászokni Cade flörtöléséhez is. Sőt, mostanában már nevetek rajta, de tegnap például visszaflörtöltem, ami annyira meglepte Cade-et, hogy pár percig csak hebegett. Végül ezen is jót röhögtünk. Ez talán a legfurcsább. Luke ritkán van itthon, mert elég sokat dolgozik, de Cade magának osztja be a munkaidejét – legalábbis ő ezt állítja – ezért sokkal több időt töltök vele a lakásban és tényleg barátok lettünk. Ráadásul annyira jó lett a kapcsolatunk, hogy Laura néha megsértődik, amiért szerinte Cade-et jobb barátomnak tartom, mint őt. Én persze rögtön szabadkozom, hogy szó sincs róla, de Cade mindig tönkreteszi az önelégült vigyorával. Azért végül mindig sikerül megnyugtatnom Laurát, hogy ő a bff-em és Cade csak utána következik. Ezen a bff-dolgon azért minden alkalommal elfintorodok, de tény, hogy Laura és én tényleg olyanok vagyunk, mint a legjobb barátok. Ha pedig már felcímkézzük a dolgokat, akkor azt hiszem Cade a legjobb fiúbarátom. Én pedig igyekszem hozzá szokni ezekhez a megnevezésekhez, amik más életében természetesek, ellenben az enyémben teljesen újak és idegenek.

Azt hiszem, egyre jobban megy ez az új élet dolog, hiszen a Nixon-tesók és Luke által nagyon sok embert ismertem meg. Hatalmas meglepetésemre olyan emberek is szóba elegyedtek velem, akiket nem a barátaim mutattak be nekem. Kezdek belejönni a barátkozósdiba és igyekszem nyitottabb lenni az emberekkel. Furcsa – mint mostanában minden -, de a legtöbbet Cade segít ebben. A beköltözésem után pár nappal, szombat este megkérdezte, hogy ha új életre vágyom és barátokra, akkor miért vagyok ilyen mogorva. Elmagyaráztam neki, hogy soha nem voltak még igazi barátaim, és akiben megbíztam az is elárult és ezért vagyok így bezárkózva. Cade azt mondta, hogy nem kell rögtön megbíznom mindenkiben, de egy esélyt bárki kaphat. Kicsit sértette a büszkeségemet, hogy tanácsokat ad nekem, hogy hogyan barátkozzak, de azért megfogadtam őket.