Csodálatosan érzem magam. Megéreztem magamon Peter tekintetét és egymást, szemeinkel falva, vesztem el a holdfény ragyogta azúrkék szemek csodás útvesztőjében. A púlzusom nőni kezdett a szívvrésem felgyorsul, és hangosan verni kezdett.
- Mit szeretnél olyan nagyon hercegnő hallom ahogy ver a szíved- nevett el magát. Most komolyan mintha ő nem akarná. - Ma elviszlek valahova de sietned kell mert már október vége van és lehül a levegő - mondta majd felállt a kanapéról és elindut a konyha felé.
- Hová megyünk?- kérdeztem kíváncsian.
- Meglepetés! - kiáltotta a konyhából.
Felmentem a szobából nyíló fürdőbe és le zuhanyoztam. Felettem egy toppot és egy fekete rövidnadrágot. Éppen a toppomat húztam fel amikor meghallottam anyám kétségbeesett hangját a nappaliból.
- Úr isten valaki van a házunkban takarodj el hívom a rendőrséget! - ezt hallva rohantam is le. A lépcsőn félúton hallottam Peter hangját ahogy éppen próbálta menteni a helyzetet és elmagyarázni a szüleimnek a dolgokat.
- Elnézést hogy megilyesztettem magukat én Peter Still vagyok a lányuk barátja- magyarázta teljesen vörös meglepődött fejjel.
-És hol van az én édes kislányom- kérdezte apa magára erőltette a szigorú szülő szerepet.
-Itt vagyok ap de mi már megyünk is- válaszoltam megelőzve a kínos kérdéseket. Kézen fogtam Petert s felrohantam vele a szobámba.
A szobámban:
-Húha túl sok lesz a meglepetés - mosolyogta el magát- Most mit csinálsz?- Kérdezte sietve.
-Összekötöm a hajam- válaszoltamhajgumiért matatva.
- Így is szép vagy hagyd már gyere mennyünk már mert hideg lesz- mondta majd megfogta a két kezem mélyen a szemembe nézett majd megcsókolta azokat.
-Rendben akkor mennyünk- válaszoltam. Majd kézen fogott és elhagytuk a házunk.
Peter szemszöge:
Elaludt az én hercegnőm. Mindennél jobban szeretem őt. Régebben még 12 éves korunkban láttam őt instán azóta szeretem, és most hogy egy gimibe járunk. Minden álmom teljesült nagyon szerencsés vagyok, hogy láthatom és, hogy ő a barátnőm és szeret.
Felkelt és rámnézett. Egyre jobban szeretem a szemei úgy ragyognak akárcsak a nap. Tudom, hogy szeretné, hogy megcsókoljam de nem tehetem, még várnom kell azt akarom hogy különleges legyen ezért beszerveztem Georgt, hogy segítsen a meglepetésben.
- Mit szeretnél olyan nagyon hercegnő hallom ahogy ver a szíved - láttam az arcán hogy csalódott dehát...
Kijelentettem, hogy siessen. Ő felment a szobájába és fel öltözött. Gondolom Vicky elfelejtette hogy a szülei ma nem dolgoznak és hát ami történt minden volt csak nem kellemes. Szóval a szülei megjöttek és eléggé meglepődtek hogy én mégis ki vagyok és miért vág, ők ott náluk.
- Úr isten valaki van a házunkban, takarodj el hívom a rendőrséget - komolyan ez is csak én vagyok én teszem a legjobb benyomást a szerelmem szüleire.
- Elnézést hogy megilyesztettem önöket Peter Still vagyok a lányuk barátja - komolyan nem éreztem magam ennél is kínosabban.
- És hol van az én édes kislányom? - elég szigorúnak tűnnek és nem szeretném ha az én hercegnmnek miattam bármi baja esne.
- Itt vagyok apa de mi már megyünk is - ezzel felhúzott egy lépcsőn ami a szobajához vezetett.
A szobában:
DU LIEST GERADE
Miért Teszed Ezt Velem?
Romantik"Egyik nap miatta alszom el a világ legboldogabb emberként másik nap miatta sirom magam álomba"
