Miért Teszed Ezt Velem?

Az Idegen

...Megölelt majd elment, otthagyott. Nem tudtam levenni róla a szemem amikor leért láttam hogyhogy szemei szikráztak, fáj látni ahogy elmegy. Már elment én meg mindig kint állok az erkélyen várom hogy visszajöjön pedig tudom hogy nem fog. Nehezen de ráeszméltem hogy azért ment el mert látta a kíváncsi tekintetel fürkésző barátnőm.

Beléptem a szobámba de az agyam nem úgy
kattogott mint ahogy szokott egyszerűen megállt. Nemtudtam gondolkozni csak lehetetlen volt mintha valami elkerítene a világtól és egyszerűen magába vonzz engem és mindazt aki én vagyok.

-Ez meg mi volt? - zökkentett ki a világomból Laura.

-Ő... Ő... ő egy barátom- akibe bele vagyok zúgva... gondoltam hozzá ezt a rövid három szót egyszerű mégis oly sokat jelent nekem olyan nehéz kimondani szinte vagy nem is szinte pontosan súlya van.

-Aham egy barát akit így ölelsz meg- hangsúlyozta ki az „így” szót. - Mesélj róla honnan ismered egyáltalán ki ő? -

-jolvan nyugi már Laura semmi olyan gyere keressünk valami kaját közben elmesélek mindent- magyaráztam.

Lementünk a konyhába és  egy zacskó chips társaságban elmeséltem drága barátnőmnek ezt az időszakot. Vissza felmentünk és megnéztünk pár részt a stranger thingsből.

A soknál is sokkal később reggel:

-Good morning-üvöltötte a fejembe Laura - Gyereeee hasadra süt a nap kell menni edzésre - mondta majd elhúzta a függönyt napfény reményében.

-inkább a hold nem gondolod- dörzsöltem meg a szemeim és keltem ki az ágyból faradtan - mennyi az idő?

-félnégy gyere már- és lehúzta rólam a takarót.

Felvettem egy sport-toppot és egy fekete nadrágot.
Beleraktam a sportáskámba a ruhám amit a suliba akarok felvenni egy kék farmert és egy oversize Lil peepes pulcsit. Ránéztem Peter pulcsijára olyan aranyos tele fújtam pardümmel nemtudom miért talán hogy érezze az illatomat valamilyen késztetés hatására majd beleraktam az imént említett fekete táskába felkaptam a hátitáskám és el indítunk edzésre.

Az úton beszélgettünk hétköznapi dolgokról mint a suli dogák ilyenek.

Táncon

Bementünk az öltözőbe lepakolni elővenni pár cuccot stb.

-Hallod nem megyünk le a büfébe van még fél óra az edzésig - mondta Laura. Beleegyezésem jeléül bólintottam felkaptam a tárcám és elindultunk a büfé felé.

-Nagyon hiányoztál - mondta szemét forgatva a pultban álló nagyjából velünk egyidős lány Izabella nemigazán vagyok oda érte enyhén szólva nem bírjuk egymást.

-Örülök hogy ennyit gondolsz rám Izabella - nevettem ki a  szinte felrobbanó lányt.

-Ne hívj izabellának! - üvtötte idegesen

-Miért mi lesz ha így hívlak ez a neved nem? -

-Idefigyelj... - szakadt félbe mondanivalója

-Izikém a vendéggel nem kiabálni ke kiszolgalni nem tudtad? Vagy ha akarsz kereshetsz más munkát is-  Az a lány majdnem felrobbant hát nem is csodálom.

-Rendben mit szeretnétek- erőltetett magára mosolyt majd sóhajtott

-Két monster elég lesz Izike- nevettem ki ismételten

Izabella kiszolgált minket utána pedig elmentünk edzésre. Minden viszonylag jól ment már már tökéletesen.
Elundultunk a suliba útközben beszélgettünk és ennyi.
Felmentünk az osztályba leülni. Nem sokkal később több barátom is már ott volt elkezdtünk beszélgetni és el terveztük hogy a hétvégére leutazunk a tenger mellé páran. Laura Raymond Connor Peter és Én.

A suliban nem volt semmi tipikus haver beszélgetések kisseb ugratások ilyenek.
Amikor hazáértem lepakoltam elkeztem tervezni a hétvégét.

A terveink szerint ez lesz:
Laura nemsokára megerkezik. Reggel négyre a fiúk jönnek értünk kocsival. Raymondék nyaralójában leszünk a tengerparton. Felelsz vagy merszezünk üvegezünk stb ezeket beszéltük meg eddig röhögve. Este csinálunk koktélt és bulizni is szeretnénk még egy diszkóba eljutni.

Az ajtón a kopogás zavarta meg a gondolatmenetem. Remek Laura végre ittvan mondjuk soha nem jönne előbb egy órával. Lerohantam ajtót nyitni törölközővel a fejemen nagy rózsaszín papucsban és egy köntösben. Nem volt időm öltözni volt még rajtam és pizsamának szánt top és egy fekete rövidnadrág

Ki sem néztem csak kitártam magam előtt az ajtót. Az ajtóban nem Laura egy idegen fiú állt egy két évvel lehetett idősebb talán 19 volt. Az arcán harag volt mégis mintha szánalom sajnalat lenne a szemeiben. Rá akartam zárni az ajtót de elkapta a csuklóm és betuszkolt a lakásba. Szörnyen féltem.

-Ki maga miért teszi ezt?- a hajamtól fogva húzott fel a lépcsőn át de nem válaszolt kicsapta a szobám ajtaját és az agyam széléhez dobott.

-Nem szeretem ha sokat beszélsz szóval ideje lenne befognod engem ide küldtek nem fog érdekelni ha sírsz vagy bármit ígérsz engem felbéreltek- miközben ezt mondta a sminkes székemen levő övet vette a kezébe.

-Meg akarsz ölni? - kérdeztem remegő hangal az érzés hogy ez az idegen azt tesz velem amit akar mert nincs itthon senki és nem is lesz belathatatlan.

-Nem nem kislany megfoglak verni engem ezért fizetnek- bennem egy világ omlött össze ott a rózsaszín szőnyegemen sírva.

Közelebb lépett hozzám én pedig hátra csúsztam a sarokba bekötötte a szám hogy ne sikítsak. Felemelte a kezét de abban a pillanatban meghallottam az ablakom felőli ismerős hangot az összeteveszthetetlen kövek ütődésének hangját. Kihasználva az idegen figyelmetlenseget lehuztam az arcomról a kendőt és kiabáltam.

-Segítség kérlek - tudtam hogy ő az és hogy nem hagyná hogy bántanak az idegent nem érdekelte kétségbe esett arcal újra kezébe vette az övem és ütlegelni kezdett addig amíg meg nem lett a vele egykorú hasonló termet fiút az ablak üveg túl oldalán. Ránézett és elfutott. Zokogva rohantam az ablakhoz Peter bejött és szorosan magához húzott. Éreztem ahogy a könnyeim áztattál a ruhájat. Az ágyamhoz vitt lefektetett majd leült mellém. Kérdőn nézett rám. Amit felé húzta a karomat amit beterítettek vörös szíj nyomok.

-Bántott - sütötte le a szemét - nem tudtalak megvédneni - kiabált dühösen

-Ez nem a te hibád! -

-Akkor mégis kié? - Állt fel idegesen ökölbe font kézzel

-Egyikünké sem- felaltam és atölektem - gyere ide csak pihenny velem túl fáradt vagyon ehez- próbáltam ugy tenni mint akit ez az egész nem kavart fel de mégis.

Az ágyban néztünk pár részt valamelyik sorozatból de tudtam hogy gondolatban egyikünk sincs jelen. Laura bejelentette hogy késik így  egy órával az indulás előtt háromra ér ide.

Köszi ha elolvastatok bbykék remélem tetszett nektek. Tényleg próbálok sokat írni de van amikor semmi ötletem kopizni meg nem akarok senkit mert nem tetszene a rész nekem sem így egyedi számomra ha én találom ki naaa puszzcsa

2020/05/08