Kedves jövőbelim!
Ez a levél most neked szól. Az életem egy olyan szakaszába értem, hogy nem vagyok szerelmes. Nekem nincs kiről ábrándoznom, nincs kiről áradoznom.
Bízom benne, hogy a megfelelő helyen és a megfelelő időben fel fogsz tűnni. Tudom, hogy találkozni fogunk, és tudom, hogy egy szenvedélyes szerelmünk lesz. Tudom, hogy talán nem te leszel az igazi, a férjem, a gyerekeim apja, de azt is tudom, hogy szeretni foglak, és mindenemet neked fogom adni.
Türelmesen várok rád, várok az érkezésedre. Nem siettetem a szerelmet, mert tudom, hogy az élet nem így működik. Nem futhatok utána, vagy kergethetem, mert azzal csak a saját síromat ásom. Az egyetlen amit tehetek, hogy behunyom a szemem, veszek egy mély levegőt, majd megélem a pillanatott.
Mert valószínűleg még azért nem találkoztunk, mert nem állunk rá készen. Talán még öregednünk kell, érnünk vagy csak szimplán meg kell találnunk önmagunkat ahhoz, hogy együtt lehessünk.
Kedves jövőbelim, bárhol is vagy, és bárhogy is nézel ki, tudd, hogy már most szeretlek, és tudd, hogy már izgatottan várom a találkozásunkat.
Egyszer ez a levél értelmét fogja nyerni, és egyszer kedves jövendőbelim, a kiléted már nem lesz titok. Egyszer majd mikor elolvasod ezt a levelet, érezni fogod, hogy már a megismerkedésünk előtt mennyire kötődtem hozzád.
Szóval kedves ismeretlen én várok rád, mert tudom, hogy megéri várni rád. Talán holnap, egy hónap múlva, vagy csak öt év múlva, de találkozni fogunk.
