Pied Piper || Jikook

1. fejezet: Not Bad

- Láttad a tegnapi meccsüket? 

Park Jimin meglepetten nézett fel barátjára, Kim Taehyung arcára, akinek a szája tiszta majonéz volt, de Jimin igyekezett figyelmen kívül hagyni azt, ahogy a kezében tartott kémia könyv következő oldalára lapozott.

- Milyen meccset? 

- Jézus, Jiminnie, te hol élsz? A kosárlabda csapatunk tegnapi meccséről beszélek ahol 7-3 nyert megint a mi egyetemünk! Hihetetlenek, nem?

- Aha. – mondta unottan, majd figyelmét inkább a számára érdekesebb könyvnek szentelte.

 - Nem értelek. – motyogta Taehyung miközben figyelmét visszacsaklizta. 

– Mindenki imádja őket ezen az egyetemen, te meg még csak rájuk se nézel... - enyhe szemrehányást vélt hallani a fiú hangján, de nem igazán foglalkozott vele. 

- Nem tudom mit vársz tőlem? – kérdezte egyszerűen, miközben megvonta a vállait. 

- Komolyan, remélem tudod, hogy mióta idejársz nincs egy unalmas percem se... 

Jimin halkan felnevetett a fiú mondatán. Őszintén szólva, tudta, hogy Taehyungnak igaza van, hisz a Norcest egyetem minden a nagyszerű kosárlabda csapat körül forog, mindenki odáig meg vissza van értük.

Erre tessék itt van Park Jimin, aki a második félévbe jelentkezett át erre az egyetemre és még így is van bátorsága látványosan figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy neki is rajongani kellene a kosárlabda csapatért. 

Arról nem is beszélve, hogy a fiú nem milliárdos, mint az idejárók nagy része, hanem a tanulmányi eredményével sikerült megszereznie a teljes ösztöndíjat így sikerült átvételt nyernie. 

Egyébként is, Jiminnek van egy szilárd elhatározása arról, hogy egyszerűen nem jön ki gazdag gyerekekkel. 

Az első nap is amikor átiratkozott, véletlen neki ment az egyiknek, mire a másik konkrétan neki csapta a folyosón lévő vas szekrényeknek..

Ami pedig Kim Taehyungot illeti, a fiú az első perctől kedves vele mióta átiratkozott ide. Talán azért mert Taehyung se egy sznob milliárdos, mint a többiek itt, bár kétségkívül jobb anyagi helyzetben van mint ő. 

Arról nem is beszélve, hogy Taehyunggal és fiú két barátjával – akiket az óta nevezhetünk az ő barátainak is- bérel közös lakást és a fiú még részmunkaidős állást is szerzett neki az egyetemhez közel lévő kis kávézóba. - Micsoda mázli hogy találtatok üres asztalt. – Jimin megletten nézett fel amikor meghallott Byun Baekhyun hangját, majd pár másodperc múlva az egyik szabad székre leült.

Baekyhun egy furcsa srác, bár sokkal idősebb mint Jimin, néha teljesen úgy gondolja, hogy Baek a fiatalabb a gyerekes viselkedése miatt. Ahogy helyet foglalt egyből elkezdett áradozni a kosárlabda csapat győzelméről, különös hangsúlyt fektetve barátja Park Chanyeol dobásainak kielemzésére. 

- Hogy lehet ilyen pici ez az ebédlő? – vált hirtelen témát a legidősebb. – Majdnem eltapostak amikor bejöttem. – morogta, mire Jimin csak felkuncogott.

- Hyung, talán azért mert annyira alacsony vagy. - nevetett fel Taehyung, mire a legidősebb csak duzzogva összekulcsolta a karját a mellkasa előtt, majd tüntetően egy másik asztalnál ülő társaságot kezdett el kimérten elemezni.

A helyzet az, hogy amikor Jimin a két fiúra nézett és ha nem tudta volna, hogy a gondolatai butaságok, biztos lenne benne, hogy Baekhyun és Taehyung testvérek. Rengeteg hasonló vonásuk van, sőt még talán a személyiségük is egészen hasonlít, mindketten szeleburdik, de hatalmas szívvel rendelkeznek.