Pied Piper || Jikook

4. Fejezet ~ He's Such a Trouble

Park Jimin határozottan érezte, hogy hatalmas lehetőség van arra, hogy azok után hogy ott hagyta az étkezőben Jeon Jungkookot, a közös projekt kapcsán minden munka ráhárul majd. Éppen ezért volt annyira meglepődve nagyon régen volt mint amikor belépett a könyvtárba és Junkook, az egyetlen és utánozhatatlan Jeon Jungkook ott ült az egyik asztalnál, miközben ujjaival türelmetlenül dobolt az asztalon

Jimin szemei hatalmasra kerekedtek ezt látván, majd ügyetlenül indult meg a férfi felé, aki tekintetével végig őt figyelte.

- Elkéstél. – mondta rögtön a fiatalabb, ahogy megállt előtte majd leült a vele szemben lévő székre.

Szóval tényleg rám várt. Hihetetlen.

Az idősebb a szeme sarkából nézte a fiatalabbat, ahogy az elővette a laptopot. Tényleg nem várta hogy elfog jönni és segít neki majd a projekt befejezésesén. Jimin kezdte azt hinni, hogy talán, de csak talán, Jeon Jungkook nem is olyan rossz ember.

- Köszönöm, hogy eljöttél. – mondta Jimin, ahogy a fiatalabb szemébe nézett. - Igazán hálás vagyok érte.

- Letöltöttem néhány videót, amire szükségünk lehet. – mondta Jungkook, teljesen figyelmen kívül hagyva a másik előbbi köszönet nyilvánítását.

- Készítettem hozzá egy összefoglaló jegyzetet, már csak a melléktémákat kell kidolgozni és végeztünk. –mondta Jimin, majd hirtelen nézett fel a laptopja felül, amikor érzékelte, hogy Jungkook mellé húzza a székét és közel hajolva hozzá nézi ő is a laptopját.

- Hűha. – Jungkook meglepetten olvasgatta az előtte lévő hatalmas szövegmennyiséget a Word-ben. – Nem semmi.

- Ez csak egy vázlat. Semmi „hűha" nincs benne.

- Igaz, nem véletlenül hívnak zseninek.

- Csak hogy tudd, utálom ezt a becenevet, ezért értékelném, ha nem hívnál így.

Jungkook szórakozottan mosolyodott el, majd lazán hátradőlt a székében és szinte már-már természetesen ölelte át az idősebb vállát. – Érdekes.

- Micsoda?

- Te.

- Oh? Gondolom akkor is az leszek, ha a szemedbe döföm ezt a tollat? – nézett érdeklődve a fiatalabbra, majd szavai biztosítékaként felemelte az említett eszközt.

- Csak a szememet ne. – kezdte viccelődve a fiatalabb. – Ha megvakulok, nem láthatom többé a csinos arcodat.

- Na, most teljesen a lelkemig hatoltál. – forgatta meg a szemeit Jimin, majd lerázta magáról Jungkook karját.

Úgy tűnt a fiatalabb nem volt annyira ostoba, mert rögtön feltűnt, hogy Jimin nem szereti, ha valaki megérinti őt, így kissé hátrébb húzódott tőle és egy rövid ideig még rajtahagyta tekintetét az idősebben majd előhúzta a méregdrága telefonját és azt kezdte el nyomkodni. Jimin naivan azt hitte, hogy a fiatalabb a projekttel kapcsolatos munkáit akarja megmutatni neki, azonban csak valami gagyi RPG játékkal kezdett el játszani.

Végül Jimin volt az egyetlen, aki összefoglalta az előre elkészített jegyzeteit.

Végül is, legalább itt van. – Gondolta optimistán Jimin, miközben nagyot sóhajtott.

- Miért utálod annyira a házamat? – kérdezte hirtelen Jungkook, majd letette a kezében tartott telefont az asztalra, Jimin egy percre köpni-nyelni nem tudott a nem várt kérdéstől.

- Nincs semmi bajom a házaddal. –kezdte az idősebb megmagyarázni a helyzetet. – Én csak...

- Akkor miért? – szakította meg hirtelen Jungkook és szinte lyukat égetett Jimin bőrébe, olyan intranzitivitással bámult rá.