Pied Piper || Jikook

2. Fejezet ~ Trouble

- Váó! Mi a franc vagy te? Einstein unokája lennél? Hogy a francba érted el a legmagasabb pontszámot a vizsgán? – Taehyungnak hatalmasra kerekedtek a szemei ahogy barátja félévi eredményeit tekintette végig.

- Meg fogsz lepődni, de egy szó az egész: TANULÁS – vágott vissza rögtön az idősebb ahogy kikapta a papírját kezéből és a táskájába süllyesztette. – És mi is van veled most pontosan? Úgy hallottam Deborah pikkel rád.

Deborah volt az új angol tanár egyenesen Amerikából, a nő gyönyörű külseje ellenére, a belseje egy igazi szörnyeteget rejt. Komolyan, még Jimin se akart soha belekerülni azok közé, akiket a nő valamilyen oknál fogva nem kedvelt.

- Ne is mondd. És még este dolgoznom is kell mennem... Miért ilyen fárasztó ez az élet? – sóhajtott fel színpadiasan Taehyung.

Jimin nem hibáztatta. Részmunkaidőben dolgozni és közben tanulni egyáltalán nem egyszerű. Fárasztó, de nincs egyiküknek sem más választása. Jimin pedig nem engedhette meg magának hogy még a tanulása költségeit is édesanyja nyakába varrja. Éppen elég baja van mióta 4 éve elhunyt az édesapja.

- Hé Jiminnie. – az említett meglepetten pislantott fel a fiatalabbra, ahogy az előbbi játékos légkör eltűnt, és Taehyung arcán hirtelen ritkán látott komolyság villant meg. – Már többször meg akartam kérdezni. Tényleg minden rendben? Az édesanyád mesélt nekem arról ami veled történt...

- Minden rendben. – vágta rá gyorsan az idősebb. Utálta ezt a témát. – Nem kell ez miatt aggódnod. Jól vagyok, még akkor is ha már soha nem leszek a régi...

- Ne haragudj, nem akartam felhozni a témát én csak...

- Nincs mit sajnálnod. Nem csináltál semmi rosszat. – mosolygott biztatóan a fiatalabbra, aki láthatóan rosszul érezte magát hogy felhozta a témát. Tudta hogy Taehyung nem rosszból kérdezett rá, de erről csak egyszerűen nem szívesen beszélt...

- Szóval... Jössz majd a kosárlabda csapat jövő heti meccsére? – váltott hirtelen témát a fiatalabb.

- Mikor lesz?

- Pénteken.

- Meggondolom.

- He? – Taehyung tekintete hirtelen telt meg szórakozottsággal, ahogy a szemöldökét huzigálta. Borzalmas rossz tulajdonság.

- Mi az? – kérdezett rá végül Jimin, mert a másik idegesítően mindentudó tekintete csak nem akart szűnni.

- Azt hittem utálod a kosárlabdás srácokat.

- Nem utálom őket.

- De soha nem jöttél megnézni a meccsüket. Mi változtatta meg hirtelen a gondolkodásod?

- Mondjuk csak azt hogy csoda történt. – próbált meg viccelődni az idősebb.

De úgy tűnt Taehyung ezúttal nem vette fel a viccet, de Jiminnek nem állt szándékában bármit is mondani neki. Főleg nem Jungkookról.

- Tudod, a pletyka gyorsan terjed arról, hogy tegnap köreidbe látogatott a jóképű istenség, Jungkook az ebédlőbe.

A francba... Elfelejtettem, hogy Taehyung füle akkor hogy körülöleli az egész egyetemet... Pletykafészek....

- És akkor?

- Mint ha nem tudnád Minnie. Az egész egyetem tudja hogy Jungkook nem válogatós.

- Mire gondolsz ezzel? – Jimin várakozóan vizslatta a fiatalabbat, aki végül egy vigyor kereteiben megrázta a fejét.

- Felejtsd el. – válaszolta végül, majd megfogta magát és ott hagyott az ebédlőbe.

Kis rohadék... El fogom élve ásni.~**~Jimin unottan indult el az első órára, amely Általános Menedzsment volt. Igazából nem igazán volt egy rossz tantárgy, de a jók közé se tartozott. Kissé unalmas volt. Mindemellett az osztály tele volt a kosárlabda csapattagjaival, amitől a lányok egyszerűen teljesen megőrültek...És néhány fiú is.

Jimin végül a szokásos helyén foglalt el és onnan nézte, ahogy Minho, Kikwang és a korsáladba kapitánya Yoongi is megérkezik az osztályba persze ezzel az egész osztály figyelmét magukra vonva. Jimin nem tudta elnyomni a mosolyát, amikor látta hogy Minho rákacsint az új matek tanárra, Leonára, aki erre csak a szemeit forgatta és inkább a papírjai bámulását választotta további tevékenységnek amíg az osztály végül elhallgat.