Mikrofon

3. fejezet

A délelőtt folyamán összefutottunk a többiekkel, hogy megbeszéljük a továbbiakat.
- Hogy haladtok?- kérdezte Nate, aki éppen a gitárján állítgatott valamit.
- Már majdnem készen vagyunk, csak a Sophie részével vagyunk még kicsit visszább.- mondta Luke. Először mondta ki a nevem és esküszöm megmelengette a szívem.
- Na, akkor, ha ma este befejezitek, akkor már holnap össze is hívhatjuk a csapatot, a forgatás megbeszélésére.
- Rendben. – Luke leült és Zach-kel kezdett beszélni valami Josh-ról.
Én meg addig körbe néztem. Felfedeztem egy sarokban fekvő kiskutyát. Felismertem a képről. Ez az a kutya, amit Luke ölelgetett, csak már öregebb. Nagyon aranyos volt. Azt hiszem francia bulldog a fajtája. Leguggoltam mellé és megvakargattam a fülét.
- Szia szépségem. Mi újság? – hanyatt fordult, hogy a hasát is vakargassam meg. – Ezek a csúnya bácsik nem is foglalkoznak veled? Nem?- felvettem az ölembe és törökülésben leültem a padlóra. Ott feküdt és élvezte, ahogy simogatom és gügyögök neki.
- Látom megismerkedtél Mollyval is.- megfordultam és Bryan nézett rám az ajtónak támaszkodva. – Nagyon szereti, ha valaki kényezteti.
- Nagyon jó barátok leszünk, igaz?- tartottam magam elé, mire megnyalta az orrom. Elnevettem magam.- Kié?
Bryan közelebb jött, letérdelt mellém és halkan folytatta.
- Luke a gazdája, de két éve idehozta, hogy legyen közös. A többit, majd ő elmondja, ha akarja, de én a helyedben nem erőltetném a dolgot.
- Ööö.. értem. Akkor nem fogom.- miközben ezt mondtam, teljesen az ellenkezőjét döntöttem el magamban. Nem tudom, miért, de vágyom arra, hogy Luke idegességében olyan közel jöjjön hozzám, amennyire csak teheti. Uram isten! Miket gondolok én? Hiszen utáljuk egymást. Vagyis a többiek kedvéért elviseljük. Nem gondolkozhatok ilyen dolgokon.

Este megint a kanapén ülve írogattuk a szöveget és már énekelgettük is. Egyszer meglepődtem, mikor Luke megszólalt, de nem a munkáról.
- Csalódtál már valakiben valaha?- letette a papírt és rámnézett.
- Talán egyszer. De az nagyon régen volt.- legyintettem, hogy nem is olyan fontos, de nem úgy nézett ki, mint aki nem akarja hallani. Nagyot sóhajtottam.- Anyám lelépett, mikor kislány voltam. Már az arcát sem tudom sokszor felidézni teljesen. Nagyobbat még azóta sem sikerült csalódnom senkiben.
- Hú,- megvakargatta a halántékát és ezt mondta- sajnálom.
- Köszi, de nem kell sajnálnod. Megtanultam ezzel együtt élni.- nem is tudom mi a francért mondom el neki, de valahogy azt éreztem, hogy meghallgat. – Na és te?
Nem válaszolt rögtön, hanem nézett egy darabig a szemembe, majd megrázta a fejét.
- Folytassuk a munkát, mert holnapra készen kell lennie.

Másnap teljesen máshogy viselkedett. Megint elzárkózott és nem szólt hozzám. Már meg se lepődtem. A megbeszélésen megismerkedtem pár emberkével, akik majd a segítségünkre lesznek a forgatáson. Megtudtuk, hogy hogyan fog kinézni ez az egész. Reggel nyolckor találkozunk a stúdióban, a fiúk is meg én is kapunk egy-egy sminkest meg stylistot és ők majd kezelésbe vesznek minket. Az én sminkesem egy meleg csávó volt. El kell ismernem nagyon aranyos volt a hátrafont hajával és a feketekeretes szemüvegével. Azonnal egy húron pendültünk és már az elején jókat nevettünk. A stylisom késett, mert dugóba került.
- Bocs, megjöttem.- tipegett be a fekete magassarkújában és ledobta magát a mellettem lévő üres székre.- Szia, Lisa vagyok. – nyújtotta felém a kezét. Nagyon szép lány volt. Észrevettem, hogy gömbölyödik a pocakja. Jól állt neki a kismamaság.
- Szia, Sophie.- kezet ráztunk és végignézett rajtam. A többiek csendben figyelték a jelenetet. Nagyszerű.
- Felállnál kérlek.- mondta és megemelgette a kezét a nyomatékosítás kedvéért.
- Ööö, rendben.- félénken felálltam és magam előtt összefontam a karom.
- Nem, nem így. Forogj és tedd csípőre a kezed.
Tettem, amit mondott és közben Lukre-ra pillantottam. Le sem vette rólam a szemét. Zavarba jöttem. Nagyon. Ekkor Lisa megszólalt.
- Nagyszerű. Tökéletes alak. Hosszú, sima lábak, - eltakartam az arcom, hogy ne lássák, hogy vörös. – Telt cickók.- itt Luke nyelt egy nagyot. Elvigyorodtam. Hah, méghogy utál.