ELVESZETT// JIKOOK

Első rész.

Jimin szemszöge

Óvatosan hátráltam, amint legjobb barátom, Suga kivezette Choi nevű lovát az istállóból. Amikor a hatalmas, fekete-fehér foltos állat kissé felém lépett, riadtan, kalapáló szívvel ugrottam arrébb.
- Nyugi, Choi! - nyugtatta Suga a lovat, és visszahúzta maga felé. Az fújtatott, de végül engedelmesen követte Sugát. Hatalmas patája mellett eltörpült Suga cipőbe bújtatott lába.
Hogy képes Suga ilyen nyugodt maradni, értetlenkedtem magamban. Én a legszívesebben üvöltve rohantam volna ki a világból, ha lovat látok.
- Nem hiszem el, hogy már megint vissza akarsz táncolni! - fordult hozzám szemrehányóan Suga. - Miután szereztem neked kölcsönbe egy lovat, meg felszerelést!
- Igazán sajnálom Suga. De nem az én hibám, tényleg! - mentegetőztem. Éreztem ahogy a fülem lángolni kezd - sosem tudtam jól hazudni. Még szerencse, hogy a kobak kissé eltakarja az árulkodó fülemet. Suga sose bocsátana meg, ha rájönne, hogy hazudtam neki.
- Ezútal éppen kinek a hibája? - kérdezte Suga csípősen, miközben kikötötte a lovát, és felkapott egy kefét.
- Anyu rámsózott egy csomó munkát, és nekem... - elhallgattam, ahogy Suga rámnézett. A barátom szája pengevékony volt.
Hitetlenkedve bámultam vissza rá. - Talán azt hiszed hazudok? - kérdeztem vékony hangon. A végén még le fogok bukni, ilyedeztem magamban.
Ám Suga ismét a lóval kezdett foglalatoskodni. - Nem. - mondta végül - Hiszek neked - állította. Határozott mozdulatokkal újra és újra végighúzta a kefét az izmos testet borító fényes fekete-fehér bundán. - De azért egy kicsit furcsa ez az egész, lásd be. Valahányszor el akarlak vinni lovagolni, mindig akad valami halaszthatatlan dolog.
- Kész vagy Suga?
Suga megfordult. Taehyung sietett feléjük. Lovaglócsizmája ragyogott, rövid hajának fürtjei repkedtek az arca körül. Szokás szerint tökéletesen festett. Egy rozsdaszín lovat vezetett száron, amely már fel volt kantározva és nyergelve. Nekilapultam a falnak, és lélegzet-visszafojtva vártam, hogy a szörnyeteg ellépkedjen mellettem.
- Egy pár percet kérek még - felelte Suga. A kefét a kezembe nyomta, mielőtt besietett a nyergesbe. -Lepucolnád a másik oldalát? Nekem most nincs rá időm! - lebámultam a kezemben lévő kefére. - Ööö.... nagyon szívesen megtenném, de sajnos azonnal indulnom kell! - dadogtam. A kefét a többi pucoló eszköz közé hajítottam a nagy vödörbe - a vödör túl közel volt Choihoz, hogy oda merjek menni, és rendesen beletegyem. Szerencsére a dobás sikerült.
- Mi a baj Jiminie? - kérdezte Taehyung gúnyosan. - Tudod mit? Ne is mond semmit! Hadd találjam ki! Haza kell rohannod igazam van?
Dacosan felszegtem az államat. - Vannak, akikre számíthat a családjuk!
- Pont úgy beszélsz, mint az anyám - fintorgott Taehyung. - Felelősségvállalás, megbízhatóság, becsületesség, Bla-bla-bla.
- Micsoda szókincs! Nem csoda hogy meghúztak nyelvtanból! - vágtam vissza, résnyire szűkült szemmel.
- Egyenlőre még nem húztak meg! - Taehyung hangjában már nyoma sem volt a gúnynak. - És én legalább nem félek a lovaktól!
- Én se félek! - csattantam fel.
Taehyung gonoszul nevetett. - Ugyan már! Suga az egyetlen, aki még nem tudja, mert nem hajlandó elhinni, hogy hazudnál neki. De ne aggódj, majd én teszek róla, hogy felnyíljon a szeme!
Lángba borult az arcom. Taehyung valóban azzal fenyeget, hogy elárul a legjobb barátomnak?
Taehyung lova kapálni kezdett egyik nehéz patkóval megvasalt lábával, mire védekezésképpen ösztönösen magam elé kaptam a karomat.
Taehyung gyorsan letörölte arcáról az önelégült mosolyt, mert Suga tért vissza egy westernnyereggel a karján és Choi kantárjával.
- Este felhívlak - mondtam neki remegő hangon. Úgy tűnik, Taehyungtól sokkal jobban kell tartanom, mint bármelyik lótól, gondoltam keserűen.
- Biztos nem akarsz velünk tartani? Annyira klassz dolog lovagolni! - próbálkozott Suga még egyszer, miközben feltette a nyerget a lova hátára. Az előrelépett, hogy megpróbáljon kibújni valahogy a teher alól.
Amilyen nyugodtan csak tudtam, hátraléptem. - Sajnos nem lehet, sajnálom.
- Mindig kimaradsz a mókából Jiminie! - jegyezte meg Taehyung mézesmázos hangon. -  holnap is elmehetünk lovagolni. Ma este elkéredzkedsz anyukádtól, és akkor holnap biztosan velünk tarthatsz lóháton a tóhoz.
- Ez remek ötlet, Tae! - kiáltott fel nagy örömmel Suga. Ügyesen becsúsztatta a zablát Choi szájába és megigazította a homlokszíjat a ló füleinél.
- Tényleg pompás ötlet - nyögtem ki.
- Nem tűnsz túl lelkesnek - cukkolt Taehyung. Megragadta a szárat és fellendült a nyeregbe.
- Az úszás nagyon jó ötlet - mondtam figyelmen kívül hagyva Taehyung szarkasztikus megjegyzését. Ebben legalább igazat mondott.
Taehyung a lovát felém fordította, és indulásra szólította fel. Nagyon közel van hozzám biztosan rám tapos ez a behemót, gondoltam szorongva. Alig mertem lélegezni. Végül nem tudtam uralkodni magamon: a lábaim akaratom ellenére vittek végig az istálló folyosóján. Paták csattogását hallottam meg a hátam mögül, mire futásnak eredtem, de az engem üldöző ló ügetésbe csapott. Egyre gyorsabban rohantam, a homlokomon kiütött a veríték, ám a ló és a lovasa nem tágított.
- Várj meg! - harsant Suga hangja, amint Taehyung után kiáltott.
A paták hangja elhalt.
Kirohantam, és a hátammal nekifeszültem a nyitott istállóajtónak. A szívem őrületes iramban vert, alig kaptam levegőt. Milyen közel lehettek vajon? Ha Suga nem kiált Taehyung után, hogy várja meg, az vajon eltapostatott volna a lovával?
Egyetlen dologban voltam csak biztos: pontosan látom, mi történik, ha nem tudom holnap kihúzni magam valagogyan a holnapi lovaglás alól. Taehyung le fogja rántani a leplet a titkomról.

Jó olvasást!!!💞