Jimin szemszöge
Gyűlöltem az érzést, hogy semmire nem emlékszem az életemmel kapcsolatban. Csak annyit tudok magamról, hogy valakinek a barátja vagyok. Még a saját nevem sem hangzott ismerősen. Mindeközben olyan érzésem volt, hogy az emlékeim ott bújkálnak közvetlenül a tudat felszíne alatt, mint amikor az embernek a nyelve hegyén van a szó, de mégsem tudja kimondani. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy hamarosan egy csapásra visszatér minden emlékem, okoskodtam.
Élnek vajon a szüleim? Vannak testvéreim? Úgy éreztem, igen.
- Hé!! - kiáltottam, remélve, hogy a közelben van a barátom. Ő biztosan meg tudja mondani. Akkor talán emlékeznék a családomra.
De nem érkezett válasz. Valószínűleg elment valahova.
Ismét lehunytam a szemeimet. Majd megkérdezem ha hazaért, addig pedig alszom még egy kicsit, határoztam el.
Még mindig iszonyúan fáradt voltam, noha úgy éreztem, napokon át aludtam.
Tudom nagyon nagyon NAGYON rövid de ezt még le kellett írnom! A következő részben vissza megyünk az időbe! Megnézzük mi történt a mi Jiminünk édesanyjával, és még egyéb finomságok! 😉 Készüljetek!! A következő rész nagyon nagyon nagyon hosszú lesz!!!😉❤❤
YOU ARE READING
ELVESZETT// JIKOOK
Fanfiction"Fáj mindenem, és fázom. Nem érzem a lábaimat. Hol vagyok?! Hogy kerültem ide?! És...és miért vagyok egy folyó partján?!„ Park Jimin 16 éves. Legjobb barátja Suga aki mindenben segít neki és ott van mindig mellette. De vajon elmondja Jimin neki a fé...
