ELVESZETT// JIKOOK

Második rész.

Jimin szemszöge

Taehyung lova kidübörgött az istállóból, lovasa dölyfös tekintettel ült a nyeregben. Megpróbáltam elbújni, nehogy Taehyung észrevegyen, de elkéstem. Egyenesen rám nézet, arcán gonosz mosoly játszott. Röviddel később Suga lovagolt ki az istállóból, Choi hátán. Suga megrántotta a szárat, hogy megállítsa lovát. Neked állandóan dolgoznod kell!
- Ez egyszerűen nem igazság!
- Tudom, sajnálom - feleltem halkan.
Taehyung ügetésre biztatta hátasát, de Suga még visszafogta Choit. Az türelmetlenül felvetette busa fejét, és egyik mellső lábával kapálni kezdett. Alig tudtam megállni, hogy ne kezdjek rémülten hátrálni.
- Holnap azért kimegyünk a tóhoz, ahogy Tae javasolta - mondta Suga. - Jó móka lesz!!
- Biztosan - suttogtam. - Persze csak, ha anyuék elengednek.
- Tudod mit? Ma este, a színdarab után én magam kérlek el az anyukádtól, oké? - ajánlkozott Suga.
- Oké - feleltem. Nyomorultul éreztem magam.
- Remek. Akkor este találkozunk - zárta le a beszélgetést Suga. Choi kifelé indult Taehyung után. - Ne félj, anyukád biztosan elenged - kiáltott vissza Suga a válla fölött. - Főleg ha megtudja, mennyire szeretnél jönni.
Még intettem eltűnő barátomnak, de az már nem látta a búcsúzó mozdulatot. Igyekezett utolérni Taehyungot. Mozdulatlanul, karjaimat összefonva vártam, hogy csillapodjon remegésem. Most mihez kezdjek? Van rá némi esélyem, hogy valahogyan megőrizzem szégyenletes titkomat? Nem, semmi esélyem sincs, gondoltam lehangoltan.
- Jól vagy?
Megpördültem. Lee Taemin állt mellettem, aki két osztállyal feljebb járt, és szintén ebben az istállóban tartotta a lovát. Aggódva nézett rám.
- Igen. Semmi baj - motyogtam.
- Sápadt vagy - állította Taemin. Kipillantott az útra, mintha várna valakit, majd ismét hozzám fordult. - Biztosan minden rendben van?
- Jól vagyok - bizonygattam, majd fejemet leszegezve sietősen faképnél hagytam Taemint. Mindenki észreveszi rajtam a páni félelmet, ha a lovak közelében vagyok, gondoltam, és holnap Suga is rá fog jönni, mi a helyzet valójában. Miért is kellett hazugsággal indítanom már az első napot! Bárcsak még az elején bevallottam volna az igazat! Képtelen voltam abbahagyni a reszketést. Szerencsére Suga annyira izgatott volt, hogy semmit nem vett észre az eluralkodó félelemből. Én pedig nem árultam el neki az igazat a lovakkal kapcsolatos érzéseimről. Inkább hazudtam Sugának. Sóhajtva hazaindultam a néptelen kis úton. Egy hosszú unalmas délután rémképe ködlött fel előttem, amikor más dolgom sincsen mint azon emészteni magamat, milyen szörnyű ember is vagyok, aki hazudik a legjobb barátjának. Ha őszinte lettem volna már a legelején, Suga biztosan segített volna nekem túljutni a félelmeimen...

Jó olvasást!!🏹💞💞